Harmadik orchideám

A kardos madársisak Cephalanthera longifolia helyi jelenlétéről egyik természetjáró ismerősömtől hallottam, aki fotókat is tett fel az oldalára a virágzó növényekről. Több se kellett nekem, "rohantam" megkeresni, hogy még virágzásában lássam. Tavaly már volt hozzá szerencsém egy erdélyi gyertyános-tölgyesben, tehát az élő találkozás megvolt, de egészen más az, amikor a szülőföldeden él egy üde erdei faj, szinte egy kőhajításnyira tőled. A fehér és a kardos madársisak az "igénytelenebb" kosborok közé tartoznak, szinte azonnal megtelepednek a fiatal tölgytelepítésekben, ami örvendetes, mert valamit visszahoznak a régi időkből. Békés megye a természetes élőhelyeinek 90%-át elveszítette az őseink hatékony munkája során. Teljesen rajta hagytuk a kézjegyünket a Körös-Maros közén, melynek egyik feltűnő jele, hogy alig vannak fás élőhelyeink. Erdőborítottságunk 4%. Ennek jelentős része ültetvény, ökológiai szempontból értéktelenek, különösen "haszontalanok" az idegenhonos fajok ültetvényei. Tehát minden egyes őshonos faj, legyen lágy- vagy fásszárú kiemelten fontos és jelenléte örvendetes.