Jelek és egy útkereső

Július hatodikán fotózott le az egyik gombásztársam a Biharfüred környéki turistautak egyikén egy szép bükkfa mellett állva. A kilencedik gombatúra hasgombász szempontból még nem volt tökéletes, de minden más tekintetében az volt. Ezért oly mosolygós és kisimult az arcom. A hegyvidéken, igazi erdőkben mindig van egy pont, amikor leesik rólam a stressz és megkönnyebbülve szárnyalni kezdek. Egyszerűen jó látni a természet gazdagságát. Élvezem a fajok felismerését és nemcsak a gombákét. Jó rácsodálkozni a növénytársulásokra. Például hatodikán végre észrevettem a jegenyefenyőt Abies alba, addig a napig ügyesen rejtőzködött a lucfenyők Picea abies közt. A jegenyefenyőnek is vannak gombapartnerei, amik hűségesek hozzá, például a jegenyefenyő-rizike Lactarius salmonicolor. Ezért egyszerre figyelem a fákat és alattuk a talajt, mert kellemes meglepetések érhetnek mint a vörösfenyő Larix decidua alatt talált sárga gyűrűstinóru Suillus grevillei. A bükk Fagus sylvatica szintén igényli a gombák segítségét, így körötte is érdemes körülnézni. Az ezer méter feletti erdők kiváló élőhelyei a gombáknak. A rövid szakaszon, ahol a fotó is készült galócákat Amanita spp. és galambgombákat Russula spp. találtunk. Július elején még fázhattak a tinóruk, egy-két példány volt, nem jöttek elő tömegesen. Talán most, a hónap végére termőre fordultak a magashegységben is. Ha beindulnak odafent, akkor bőven lehet szedni ízletes vargányát Boletus edulis, mert a vargánya társul a luccal és a bükkel is.
Mindenféle erdőben szeretek gombászni, de az ezer méter feletti erdők nyáron a kedvenceim. Szó szerint lélegzetelállítóak, pláne, ha alacsonyabb szintről száguldottál fel. Odalent volt vagy 30 Celsius fok, odafent talán 20, de a magas páratartalom miatt még hűvösebbnek tűnik, és ettől a felszínes, kapkodó légzés megakad, majd átváltasz egy mélyebbre, míg feszülni kezd a tüdőd és a csikis érzés keresi az utat kifelé és végül ordítanál örömödben, hogy végre lélegzek és élek! Megkergülök odafent, a domesztikált Homo sapiensből kitör az ősibb lény. Bizony jó érzés az önmagunkra találás és a valódi természetünk szerinti cselekvés. Tanulságos, ahogy a kultúrsivatag lakója a síkvidékről felszalad a hegyvidékre és rájön, köze se volt a valósághoz és az élet sokkal vadabb, érdekesebb.
A 12. gombatúrám lesz július 26-án. Azon töprengek, hogy biztosan csak a gombák miatt csinálom? Ott a jó társaság, sokféle ember, egy közös út és szenvedély. És én vagyok a vezető, az élesztő-kelesztő, aki bevezeti a többieket a gombák világába. Közben magam is felfedező vagyok, hiszen teljesen új terepen mozgok síkvidéki gombászként. A hegyvidék nekem is feladja a leckét.