Ugrás a fő tartalomra

Az ifjú természetbúvár

A bátyám fotózott le. Ő nyolc, én hat éves voltam. A fotó készítésének idején azon ügyködtem, hogy cérnából pókhálót fonjak a vörösfenyő és a mellette lévő aranyfa ágai közé. Hamar rájöttem, hogy a pókok jóval ügyesebbek nálam és esélyem sincs lemásolni pompás hálóikat. Kisgyerekként is jó megfigyelő voltam, jól tudtam hogyan néz ki a pókháló, de a kézügyességem még nem volt az igazi. Ez egy kedves emlék. Kedveltem az udvaron álló vörösfenyőt, mert mikor először láttam, hogy ledobja tűleveleit, azt hittem, elhalt, aztán tavasszal meglepett és ámulva néztem, "lombhullató örökzöld!" Mindig találtam valamit, ami elég érdekes volt ahhoz, hogy napokra megragadja figyelmemet.
Hat évesen megtanultam olvasni, és szemezgetni kezdtem a családi mini könyvtár köteteiből. Van egy kék vászonkötéses könyv, papír borítója rég elveszett, Csillagászat a címe. Sokat lapozgattam. Apánk észrevette, hogy mit olvasok és állandó születésnapi, karácsonyi ajándékok lettek az ismeretterjesztő könyvek. Csodálatosan szórakoztató kaland volt felfedezni a földi élővilág sokszínűségét. Azonban érettebb fejjel visszatekintve a múltra, a sok olvasással töltött órára, kissé csalódott vagyok. Jó móka volt, de haszontalan. A tudásnak csak akkor van haszna, ha használják. Igaz, hogy a sok ismerettől széles lett a látóköröm, de nem vált teljesebbé az életem a megszerzett halszemoptikától. Még jobban láttam az arányokat, vagy éppen az aránytalanságokat és mindennek a színét és fonákját egyszerre. A hiábavalóság körülvett, és mit sem ért ellene a sok ismeret a természetről, ami csodálatos és iszonytató egyszerre, akár az emberi élet. Világos szabályok, semmi érzelem, lenyűgöző összefüggések. Minden rosszban van valami jó.
Tízévesen rácsodálkoztam a különös gombákra, és hamar megkedveltem a tünékeny és változatos termőtesteket növesztő élőlényeket. 1992-ben a vándortábor során, a Mecsekben gombásztam először, amikor minden gombát megnéztem és próbáltam kitalálni, hogy melyik nemzetségbe tartozhat. Emlékszem, hogy néhány fenyő alól előhoztam pár túlkoros tejelőgombát és gyötrődtem, mert nem voltam biztos benne, hogy rizikét találtam vagy nem. A tanárok sem tudták, nem ismerték a gombákat. Vakvágány volt az egész, de a vágy feltámadt bennem, gombász akartam lenni. Észrevettem egy hiányt, amit betölthettem a szenvedélyemmel. Akkor tizennégy éves voltam, most harminchat vagyok, és teljesült tavaly (az egyik) gyerekkori álmom, gombaszakellenőr lettem. Most is körülvesznek a könyvek, és a gombák. Szeretem a gombákat és a természetet, de hogy mi haszna van a tudásszomjamnak és az életszenvedélyemnek, még nem tudom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…