Farkastinórus önarckép

A farkastinórut Boletus calopus egyik gombásztársam találta. A parkolóban elkértem tőle, és készítettem egy új önarcképet, ha már egyszer annyira trendi lett a "selfie". Aztán elnézegetve a fotót, rájöttem, hogy akár írhatnék is a kezemben lévő gombaszépségről, hiszen jól láthatók a fontosabb ismertetőjegyei.
Itt az Alföldön gyakran előfordul, hogy a sárga termőrétegű, pirosas tönkű nemezestinórukra Xerocomus spp. rámondják, hogy farkastinóru. Sajnos, ez komoly tévedés. A farkastinóru nem él meg a meszes talajú faültetvényekben, a savanyú talajú lombos és fenyőerdők az élőhelyei a dombvidéktől a magashegységig.
A Bihar-hegységben gombásztunk és lucfenyő alatt nőtt a kezemben tartott példány. Jól látható, hogy tényleg sárga a termőrétege. A kalapja szürkés-barnás. A tönkje felül sárgás, lefelé vöröses. Sajnos az apró szemű hálóminta nem látható, de az is van rajta.
A farkastinóru igazi Boletus, jóval nagyobb és keményebb húsú mint a kicsi nemezestinóruk. Pici odafigyeléssel lehetetlen az összetévesztésük. A nemezestinóruk fiatalon, amíg kemények és termőrétegük sárga, szűk pórusú, valamint nincs rajtuk penészfolt, ehetők. A farkastinóru keserű húsa mérgező, gyomor- és bélpanaszokat okoz.