Ugrás a fő tartalomra

Városi gombászat

A téglavörös susulyka Inocybe erubescens a Deák utcában jelent meg a nagylevelű hársak Tilia platyphyllos alatt, amiknek gyökérkapcsolt segítője. A susulyka a fa gyökérzeténél jóval nagyobb micéliumával (gombafonal hálózat) több vizet és ásványi anyagot tud felvenni, amit átad a fának, cserébe kész szerves anyagokat kap, pl.: cukrot. Mindkét fél jól jár.
Ezek a fák egy másik gombával is együtt élnek, valamelyik áltriflával Scleroderma sp. Az áltriflák nem ehetők, többé-kevésbé mérgezők, de halálos mérgezésről nem tudok. Ugyanilyenek a susulykák is, azzal az eltéréssel, hogy némely faj okozhat halállal végződő mérgezést. Ilyen a téglavörös susulyka, ami szerencsére eléggé jellegzetes, kis odafigyeléssel felismerhető.
Közepes termetű, de a susulykák közt nagy méretűnek számít. Könnyedén felkelti a figyelmünket. A kalapja kúpos-harang alakú, fiatalon szalmasárga, majd téglavörösre színeződik, felülete sugarasan szálas-selymes. A kalapszél behasadozó. A lemezek fehéresek, majd rózsásak, végül vörösbarnásak. A spórapor dohánybarna színű. A tönk hengeres, gyakran vaskos, vörösödhet. A fehéres hús szintén vörösödik, kezdetben jó illatú, gyümölcsre emlékeztető, majd kellemetlen.
A téglavörös susulyka májustól júliusig terem fás élőhelyeken, erdőkben, ligetekben, fasorokban, vagy városi parkok füves részein. Ekkor is fával van társulva.
Sok benne a muszkarin. A mérgezés tünetei: verejtékezés, látászavar, rosszullét, gyomorrontás. A szívverés lassul. Túl sok susulyka elfogyasztása akár keringési elégtelenséget  is okozhat, és ennek következménye a halál.
Semmiképpen se tekintsd ehetőnek, bármennyire csábító a jó illata! Hagyd a helyén, ne taposd el, és mindenki boldogan él tovább.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …