Városi gombászat

A téglavörös susulyka Inocybe erubescens a Deák utcában jelent meg a nagylevelű hársak Tilia platyphyllos alatt, amiknek gyökérkapcsolt segítője. A susulyka a fa gyökérzeténél jóval nagyobb micéliumával (gombafonal hálózat) több vizet és ásványi anyagot tud felvenni, amit átad a fának, cserébe kész szerves anyagokat kap, pl.: cukrot. Mindkét fél jól jár.
Ezek a fák egy másik gombával is együtt élnek, valamelyik áltriflával Scleroderma sp. Az áltriflák nem ehetők, többé-kevésbé mérgezők, de halálos mérgezésről nem tudok. Ugyanilyenek a susulykák is, azzal az eltéréssel, hogy némely faj okozhat halállal végződő mérgezést. Ilyen a téglavörös susulyka, ami szerencsére eléggé jellegzetes, kis odafigyeléssel felismerhető.
Közepes termetű, de a susulykák közt nagy méretűnek számít. Könnyedén felkelti a figyelmünket. A kalapja kúpos-harang alakú, fiatalon szalmasárga, majd téglavörösre színeződik, felülete sugarasan szálas-selymes. A kalapszél behasadozó. A lemezek fehéresek, majd rózsásak, végül vörösbarnásak. A spórapor dohánybarna színű. A tönk hengeres, gyakran vaskos, vörösödhet. A fehéres hús szintén vörösödik, kezdetben jó illatú, gyümölcsre emlékeztető, majd kellemetlen.
A téglavörös susulyka májustól júliusig terem fás élőhelyeken, erdőkben, ligetekben, fasorokban, vagy városi parkok füves részein. Ekkor is fával van társulva.
Sok benne a muszkarin. A mérgezés tünetei: verejtékezés, látászavar, rosszullét, gyomorrontás. A szívverés lassul. Túl sok susulyka elfogyasztása akár keringési elégtelenséget  is okozhat, és ennek következménye a halál.
Semmiképpen se tekintsd ehetőnek, bármennyire csábító a jó illata! Hagyd a helyén, ne taposd el, és mindenki boldogan él tovább.