Ajándék a természettől

Az erdélyi gombatúra felemás eredményt hozott. Korán mentünk át, még csak szórványosan jöttek elő a gombák, és ha ki is bújtak, még igen kicsik, mondhatni méreten aluliak, amiket "fáj" leszedni. Például a lefotózott rókagomba csoportot békén hagytam, abból nem vettem el egy termőtestet sem. Aztán sötét trombitagombának néztem a szürke rókagombát. Pedig az élőhelyen nézelődve átszaladt az elmémen, hogy itt akár szürke rókagomba is élhet. Szerintem a tudatalattim észlelte a "trombitagomba" furcsaságait, csak a mamlasz tudatom azzal volt elfoglalva, hogy bámészkodjon és ámuldozzon az igazi erdőn. Itthon a gombák tisztogatása közben vettem észre, hogy a termőréteg nem sima, hanem ráncos. Legközelebb békén hagyom a szürke rókagombát. Ugyan odaát gyakoribb lehet, de hazánkban ritka, így kímélendőnek tekintem. Pont leszedtem. Ciki.
A mezei szegfűgombákat hazatérve gyűjtöttük be. Megálltunk a reptéri mező mellett és beszaladtunk. Ezért vasárnap három kiváló gombából készítek egy egyszerű tésztaszószt. Van itthon főzőtejszín, egy kis darab camembert, petrezselyem zöld a kertből. Nagyon finomak lesznek együtt. Ennyi gombából két ember pont jóllakik. Nem is volt annyira rossz a gombatúra. Oké, nem szedtük tele a kosarakat, de csodás erdőkben jártunk, kúsztunk, csúsztunk, estünk, és azért mindenki talált két marék gombát. Én meg telepakoltam a gépeimet fotókkal, végigkiáltoztam az erdőt: szalamandra, madárfészek kosbor, békakonty kosbor, ki dobott el egy fél fehér szarvasgombát?, itt tutira meg fogok halni, ez egyszerűen fantasztikus stb.
Egy bánatom van, hogy még mindig nem nullszaldós a kaland. Csak viszi a pénzt a hobbim. Hiába gyűjtök életre szóló élményeket, ha totál elszegényedek és mehetek hajléktalannak az imádott erdőimbe. Bár az élet olyan, hogy valamit valamiért. Ezt jó tudni és észben tartani.