Ugrás a fő tartalomra

Gombahatározás

Erdőn-mezőn bóklászva májusban sokféle gombára lelsz rá, pirinyókra és óriásokra egyaránt. Természetesen ehető fajokat keresel, de a gombák közt sok az ehetetlen, mérgező és van néhány halálosan mérgező is. Ezért nagyon fontos, hogy tisztában legyél a gombahatározás menetével, hogyan kell alaposan átnézni az újonnan talált gombát.
A pár napja megosztott plakátot, amin a gyilkos galócát mutatom be, a rövidebb verzió alapján raktam össze: élőhely, termőidő, kalap, termőréteg, tönk, hús, spórapor színe, szag. A kis képeken a fontosabb tulajdonságok kiemelve láthatók. Terepen szinte csak ezeket nézem meg, mielőtt elraknám a tudományos fajok közé az új találatot. Ha már ismerem a gombát, ezek alapján tutira azonosítom. Azonban új faj esetén a jóval részletesebb listán megyek végig.
Ha ismeretlen gombát találtál, bizony jól teszed, ha mindet kipipálod. Persze számtalan gombánál a makro, szemmel látható jegyek vizsgálata nem segít, mert a rokon fajok oda-vissza hasonlítanak egymásra, ilyenkor mikroszkóppal vizsgáljuk tovább a termőtestet, például megnézzük a spóráit. A spórák igen fontosak, árulkodók. Ezen kívül vegyszerekkel is "faggathatjuk" a termőtestet, hogy milyen színű lesz, ha például kálium-hidroxidot cseppentünk rá. Több vegyületet is használunk gombahatározáskor. (Ezekről később lesz cikk, amikor teljesen kész lesz a munkaszobám, jelenleg még hiányos a felszerelésem.) Aztán már csak szakkönyvek kellenek a nemzetségekről és előbb-utóbb kiderül, hogy milyen gombánk van. Gyakran meglepően nehéz azonosítani a kedvenceinket. Több ezer nagygomba él hazánkban. Senki se látta az összest, így még a profik is végigmennek a határozás lépcsőfokain, ami szerintem kimondottan élvezetes feladat. Nem mindig a hasunk öröme miatt futunk a gombák után, a nyomozás, kilétük felderítése ugyanolyan szórakoztató.
Ha fellapozol egy gombahatározót, én most például a sárga könyvet nyitottam ki, akkor rövid, de lényegre törő leírásokat olvashatsz csoportokra szedve: tulajdonságok: kalap, lemez tönk, spórapor; előfordulás, hasonló fajok, étkezési érték, amit ikon is jelöl. Ezek alapján a jellegzetes, gyakori fajok, például az ízletes csiperke, aminek kettős gallérja van és a termőtest kinyílt kalappal tőr a felszínre a talaj alól, felismerhetők.
Azonban jóval több mindenre kell odafigyelni határozás során. Az étkezési érték szinte másodlagos, hiszen a gomba nagy valószínűség szerint ehetetlen lesz.


Élőhely
Termőidő
Megjelenés módja 
Termőtest mérete
Termőtest színe
Kalap alakja, változásai idővel

Kalap felülete
Kalap széle
Van-e burokmaradvány a termőtesten?

Termőréteg
Ha lemezes, a lemezek illeszkedése, sűrűsége, egyéb jellegzetességei
Tönk alakja és töve
Tönk kalaphoz illeszkedése
Tönk felülete
Tönk belseje
Hús állománya (kalap és tönk külön)
Hús vastagsága a kalapban a lemezekhez viszonyítva
Hús színe, színváltozása
Hús íze (csak galambgombáknál engedélyezett a kóstolgatás!)
Hús, illetve a termőtest illata

Ha mindezeken végigmentél és mégsem ismerted fel a gombát, ne csüggedj, keress fel egy szakellenőrt, aki talán látta már az adott fajt és meg tudja mondani a nevét.
Mostanában néhány újonnan leírt pókhálósgomba okoz izgalmat a gombász fórumokon. Az egyik egy másik fajtól csak abban tér el, hogy tönkjének alja UV fényben világít. Bizony, még az UV fényt is bevetik a profik gombahatározáskor. Tehát egy kezdőnek semmi oka a bánatra, ha úgy érzi, kifognak rajta a gombák. Nincs ember, akit ne lepnének meg. Éppen ezért imádjuk őket.
A gyilkos galóca után elkészítem még kilenc közismert gomba határozólapját és azok alapján gyorsan rá fogsz érezni a határozás menetére. Legyél figyelmes, minden apróság számít.

Figyelmeztetés: Ha kezdő, vagy már haladó amatőr vagy, akkor se edd meg a magad határozta gombát, ha halálbiztos vagy benne, hogy dióízű galambgombát találtál.
Mindig vidd el az összes fogyasztásra szánt termőtestet szakellenőrhöz!

Megjegyzés: Az ábrát innen vettem. Az oldalon angol nyelven ugyanebben a témában találsz hasznos információkat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…