Kígyógombák: erdei hidrák

A kígyógombák Mycena nemzetségének fajaival lépten-nyomon találkozhatunk az erdőkben, fás élőhelyeken, még télen is, mert a fagy megőrzi a termőtesteiket. A legtöbbjükre igaz, hogy kistermetűek, kalapjuk vékony húsú, kúpos-harang alakú, száraz, ritkán nyálkás, higrofán. A kalapszél bordás. A lemezek érintik a tönköt, élük néhány fajnál sötét színű. A tönk általában törékeny, üreges. Némely faj húsa tejelő. Spóraporuk fehér színű. Mindannyian korhadékbontók, talajon vagy növényi maradványokon teremnek. Nincs köztük ehető, és néhányuk mérgező, muszkarint tartalmaz. A legismertebb mérgező kígyógomba a retekszagú Mycena pura. Szerencsére tényleg retek szaga van. A bejegyzés első képén mégsem ez a faj látható, hanem a sárgástönkű Mycena renati, ami májustól novemberig terem lomberdőinkben korhadó fán. A fotóján jól megfigyelhetők tulajdonságai, így a névadó is, az aranysárga tönk, vagy a kígyógombákra jellemző erősen bordás kalapszél. A faj fotóját azért választottam, mert emlékeztet a mesebeli lényre, a sok fejű hidrára.
A kígyógombák közül némelyiknek van egy nappali fénynél láthatatlan tulajdonsága, hogy a fejlődő termőtestek világítanak. Ilyen a fénylő kígyógomba Mycena lux-coeli.
A mostani cikkben bemutatásra kerülő fajokkal szeretném bebizonyítani, hogy a "jelentéktelen" gombák is érdemesek a figyelmünkre.

Az olajszürke kígyógomba Mycena arcangeliana első ránézésre egy jelentéktelen szürke gomba, azonban zárt dobozba téve kis idő elteltével erős jódszagot áraszt. Ez alapján fel tudod ismerni. Ugyanolyan élőhelyet kedvel mint a rokonai. Városi parkokban is megjelenik, talajon és nedves fakérgen egyaránt terem. Nagyobb csoportjai megkapó látványt nyújtanak.

A sárgatejű kígyógomba Mycena crocata kalapján gyakran láthatók narancsszínű foltok a tejnedvtől, amint az a fotón is megfigyelhető. A tejnedve és vörösessárgás tönkjének fehér szöszös "papucsa" segít az azonosításában. Lombhullató erdőkben él, leginkább a bükkösöket kedveli, de megjelenik tölgyesekben is.  Gyakran együtt nő a sötéttönkű fokhagymagombával Marasmius alliaceus.

A szagos kígyógomba Mycena diosma a "negatív hős" a csapatban, mert vizenyős húsa erősen bagószagú és az íze torokkaparó. Plusz mérgező. Szerencsére a szagáról könnyen felismerhető. Hasonlít a retekszagúra, barnás-szürke termőteste ibolyás árnyalatú. A vastag avarban terem, gyakran seregesen nő a novemberi fagyokig. Nagyon kedveli a bükköt. Mindenhová követi.

 A rózsáslemezű kígyógomba Mycena galericulata egyaránt terem lombos és fenyőerdőkben. Elterjedt és gyakori. A névadó tulajdonsága nem mindig figyelhető meg, de ha igen, akkor biztosan ez a faj van a kezünkben. Íze és illata nem jellegzetes, néha avas lisztre emlékeztető. Gyakorisága és viszonylag könnyű felismerhetősége miatt sikerélményt adhat a kezdő gombásznak.

A vérző kígyógomba Mycena haematopus a csapat másik tejnedves faja. Vizenyős, vörösbarna húsa vörös nedvet enged. Erről a tulajdonságáról könnyen felismerhető. Lehet riogatni vele a többieket, nézd egy vérszívó gomba, tele van vérrel. Természetesen a többiekhez hasonlóan ártalmatlan korhadékbontó. Korhadó tuskón, rönkön terem az év enyhe, nedves időszakában. 

A rózsás kígyógomba Mycena rosea a nagyobb termetű fajok közé tartozik, kalapátmérője 3-6cm. Hasonlít a kisebb termetű retekszagúra, de az inkább halványlilás színű. A rózsás kígyógomba egyrészt csodás színű, másrészt mérgező. Szintén muszkarin tartalmú a vizenyős, vékony, fehéres húsa. Ez a mérgező gombaszépség júniustól novemberig terem lomb- és fenyőerdőkben.

A nyálkás kígyógomba Mycena vulgaris az eddig bemutatott fajokkal ellentétben inkább a fenyők avarját kedveli. A savanyú, nyirkos talajú élőhelyeken jelenik meg, így felbukkanhat nedves, savanyú talajú bükkösökben, tölgyesekben is. Ezerszámra boríthatja az avart. Különleges tulajdonsága, hogy a kalapját sűrű, nyálkás réteg vonja be, amit lehúzhatunk róla. Ritkás lemezei és tönkje is nyálkás.
 
Megjegyzés: A képek eredeti helyét megnézheted a gombák nevére kattintva.