A
tartós szárazság után az első komoly gombászélményem az őrségi út volt,
a második pedig a mai két órás gombász terefere.
A piac szakellenőre
szerdán és szombaton délig szokott a standjánál lenni, így eldöntöttem,
hogy megnézem mi a helyzet nála. A fotóm mutatja, hogy a gombák az őszi
esőknek köszönhetően összekapták magukat és szépen teremnek. A pulton a
következő fajok sorakoztak: mezei csiperke Agaricus campestris, csoportos csiperke Agaricus bohussi, óriás tölcsérgomba Infundibulicybe geotropa, lilatönkű pereszke Lepista personata (a képre nem fért rá), mezei szegfűgomba Marasmius oreades, nagy őzlábgomba Macrolepiota procera, ördögszekér-laskagomba Pleurotus eryngii, késői laskagomba Pleurotus ostreatus, szürke tölcsérgomba Clitocybe nebularis, gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea, szemcsésnyelű fenyőtinóru Suillus granulatus. A legtöbb a lilatönkűből volt, ami ilyenkor késő ősszel nagy tömegben terem. Érdekes tudnivaló róla, hogy a fagymentes mediterrán tájakon akár egész télen át növeszti a termőtesteit. Nálunk a keményebb fagyokig gyűjthető. Ritkán tavasszal is előjön.
A hobbi gombászok leginkább a gyűrűs tuskógombával "lepték meg" a szakellenőrt. Szintén most ontja a termőtesteit. A városban már négy helyen leltem rá.
Egy hölgy ládányi márványos pereszkével Lepista panaeolus érkezett, majd inkább egy kiló lilatönkűvel távozott.
Egy másik gombász néhány öreg rozsdasárga tőkegombát Pholiota aurivella hozott, amik már jó tenyérnyi méretűek voltak.
A hobbi gyűjtők mellett jöttek a vásárlók is, akik az ebédhez kerestek valami finom gombát. Szépen fogyott az óriás tölcsérgomba, a lilatönkű pereszke, a mezei szegfűgomba, hamar elkelt az egy adag ördögszekér-laskagomba. A gyűrűs tuskógombára senki sem vágyott és a szürke tölcsérgombából sem láttam, hogy bárki vett volna. Ezek ketten túl soknak bizonyulnak az átlagos gombafogyasztónak, de azért vannak rajongóik.
A két óra gyorsan elrepült. Remekül szórakoztam a tudásom átmozgatása közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése