Ma van a verebek napja

Húsz éve teljesen normális volt, hogy késő délutánonként a sétálóutca valamelyik platánján a házi verebek összegyűlve hangosan csiviteltek. Erőltetem a memóriámat, hogy mikor hallottam utoljára őket a városban. A kertben nálam még hallható a veréb fórum, és valahol a telken költenek is, de nem a házi, hanem a mezei verebek. Kis csapatukat itthon fotóztam le. Örvendetes, hogy itt még vannak. Érdekes, hogy urbanizálódott környezetben több lett a mezei. Pedig emlékszem, hogy sok-sok éve a Jókai utca sorházának szellőzőiben fészkelt a házi veréb. Amilyen kaotikusnak tűnik a veréb fészek alulról szemlélve, belenézve pihe-puha kényelem. A fiókáikat nem magokkal, hanem rovarokkal etetik. Ezért is hasznosak.
Csökkenő számuk figyelmeztetés, hogy túlzásba vittük a rovarölő szerek használatát. Eleve megdöbbentően alacsony a mezőgazdasági nagy táblás művelés madár indexe. Ezek gyakorlatilag sivatagok. Egyetlen egy növény faj valamelyik fajtájának elképesztő kiterjedésű monokultúrája nem éppen élőlény barát hely.
Őrület, hogy a veréb eltűnhet.