Ugrás a fő tartalomra

Szemetesnek használt táj

Több mint húsz éve hallottam először az Erdélyi-szigethegység csodáiról az egyik nagynénémtől. Mutatta a papírfotókat, hogy mennyire szép helyeken jártak. Aztán hozzátette, a fotózásnál ügyeskedni kell, hogy ne látszódjanak a szemétkupacok.
Szombaton, amikor a Sebes-Körösbe siető hegyi erecskéket fotóztam le, tisztán hallottam emlékeimből szólni a nagynénémet. Két képet lőttem, és az egyiken látatom a műanyag palackokat is. A nagyobb kupac szemét a képen kívül, bal oldalt van. Bárki megnézheti, ha addig nem hozza el hozzánk egy áradás. Hihetetlen, hogy negyedszázad alatt, egy generációváltásnyi idő nem volt elég Romániának, hogy valamit tegyen a szemlélet formálásért. Elképesztő, hogy legvonzóbb értékeiket miként rondítják el. Nem érzékelik a koca turisták, mert a kempingező-hétvégi parti állatja semmiképpen sem tekinthető természetjáró- és szerető embernek, hogy a nappali közepére szarnak, amikor szemetelnek. Képtelenek azon egyszerű cselekvésre, hogy az üres hulladékot egyszerűen egy zsákba szedjék össze és magukkal vigyék. Nem, sokkal egyszerűbb a patak parton hagyni vagy beledobni a szakadékba vagy a bokor alá szórni. Igénytelenség, koca turista a szinonimád.
Tehát senki se lepődjön meg, hogy a legcsodásabb természeti értékek kellős közepén is szemét kupacokba botlik.
Azonban ne csak a románokat szapuljam, mert bőven van mit tenni itthon is. A Másfélmillió lépés Magyarországon sok részében szerepel a faluvégi szemétkupac. Sőt itthon is lehet számos fotót készíteni illegálisan szemetet kirakó, jól szituált, de véglény mentalitású magyarokról.
A szemét nem tájképi elem, hanem rút nyoma ostobaságunknak, tiszteletlenségünknek és olyan fokú igénytelenségünknek, ami végső soron hozzájárul fajunk gyors hanyatlásához. Gyalázatos szembe köpése ősi hagyatékunknak és saját magunknak. Tényleg ennyire hülye lény lenne az ember?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …