Szombaton, amikor a Sebes-Körösbe siető hegyi erecskéket fotóztam le, tisztán hallottam emlékeimből szólni a nagynénémet. Két képet lőttem, és az egyiken látatom a műanyag palackokat is. A nagyobb kupac szemét a képen kívül, bal oldalt van. Bárki megnézheti, ha addig nem hozza el hozzánk egy áradás. Hihetetlen, hogy negyedszázad alatt, egy generációváltásnyi idő nem volt elég Romániának, hogy valamit tegyen a szemlélet formálásért. Elképesztő, hogy legvonzóbb értékeiket miként rondítják el. Nem érzékelik a koca turisták, mert a kempingező-hétvégi parti állatja semmiképpen sem tekinthető természetjáró- és szerető embernek, hogy a nappali közepére szarnak, amikor szemetelnek. Képtelenek azon egyszerű cselekvésre, hogy az üres hulladékot egyszerűen egy zsákba szedjék össze és magukkal vigyék. Nem, sokkal egyszerűbb a patak parton hagyni vagy beledobni a szakadékba vagy a bokor alá szórni. Igénytelenség, koca turista a szinonimád.
Tehát senki se lepődjön meg, hogy a legcsodásabb természeti értékek kellős közepén is szemét kupacokba botlik.
Azonban ne csak a románokat szapuljam, mert bőven van mit tenni itthon is. A Másfélmillió lépés Magyarországon sok részében szerepel a faluvégi szemétkupac. Sőt itthon is lehet számos fotót készíteni illegálisan szemetet kirakó, jól szituált, de véglény mentalitású magyarokról.
A szemét nem tájképi elem, hanem rút nyoma ostobaságunknak, tiszteletlenségünknek és olyan fokú igénytelenségünknek, ami végső soron hozzájárul fajunk gyors hanyatlásához. Gyalázatos szembe köpése ősi hagyatékunknak és saját magunknak. Tényleg ennyire hülye lény lenne az ember?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése