Az emberiség bölcsője
A bejegyzés címe a képre utal. Ez jutott eszembe, amikor megláttam az égerfa odvába szorult régi flakont. Aztán lefotóztam, mert tökéletesen megjeleníti a természet és ember viszonyát. Az emberiség hulladék. Nincs jelentősége, hogy mit teszünk, mert millió évek távlatára tekintve semmi sem marad utánunk, és az élet, ez a fura lepedék a kőzet bolygón, alkalmazkodik mindenhez. Nem tudjuk kipusztítani az életet, csak magunknak ártunk, és a fajunk hosszú távú fennmaradását kockáztatjuk. Viszont ennek sincs jelentősége, gondoljunk csak a fantasztikus dinoszauruszokra, melyek leszármazottjai a madarak. Hihetetlen fajok sokasága tűnt el 65 millió évvel korábban. Vajon, sír értük a természet, mert én nem hallom a zokogását. A Föld napja a lehető legszánalmasabb világnap, amikor a fejlett világból néhányan rácsodálkoznak, hogy mekkora balfaszok vagyunk.
Kényelmesen hátradőlök és fütyörészve szemlélem az évszakok változását. Idén kicsit korábban jött a nyár.
Eddig csendes szemlélő-olvasó voltam, de most vége! Ez a bejegyzés már túlságosan tetszik ahhoz, hogy ne írjak. Bátor és igaz őszinteség. Bár némileg más a véleményem, ennyire nem kiábrándító a történek, erről talán egyszer majd lesz alkalmunk beszélni.
VálaszTörlésGratulálok a bloghoz! Régóta olvasom. Sok olyan kérdésre kaptam itt választ, amit hosszas utánajárással sem sikerült tisztáznom. Pedig a kérdéseket nem is én tettem fel.
Horváth Dénes