Aranyos fakín

A tölgyek és az ünnepek kapcsán bóklászott át az elmémen az ötlet, hogy írjak a fagyöngyökről. A képen a sárga fagyöngy Loranthus europaeus álbogyói láthatók. Ez a fagyöngy a tölgyeket kedveli, és ellentétben a közismertebb rokonával, lombhullató, így télen sem tűnik fel az embereknek. A fehér fagyöngy örökzöld. Ez az egyik fontos különbség közte és rokona közt, illetve, hogy álbogyói fehér színűek.
Nyugati romantikus filmekben, ha Karácsonykor játszódnak, gyakran lehet látni, hogy a leendő szerelmesek fagyöngy alatt csókolják meg egymást először. Ez a jele annak, hogy hamarosan egy pár lesznek. Az örökzöld fehér fagyöngy az ünnep egyik kedves dísze hazánkban is. Ilyenkor piacokon, virágboltokban árulják kis csokrokba kötve. Nagyon bájos szokás a fagyöngy alatti romantikázás, de a fák a pokolba kívánhatják a fehér fagyöngyöt és a rokonait. A fagyöngyök magyar családneve beszédes: fakínfélék. Kellemetlen félélősködői a fáknak, vagyis „csak” a vizet lopják a gazdanövénytől. Hazánkban a változó klíma miatt terjedőben vannak, hiszen a szárazságtól kiritkul a fák koronája, és a napfénykedvelő fagyöngyök könnyebben tudnak megtelepedni ágaikon. Árnyékban a kis túlélőművészek bizony sínylődnek. A fehér fagyöngy annyira rámenős, hogy még a rokonán, a sárga fagyöngyön is élősködik. A fehér fagyöngy szerepel a gyógynövények között, de mérgező hatása miatt kizárólag orvosi javaslatra szabad gyógyításra használni. Az alatta való csókolózásnak esetlegesen 9 hónap múlva jelentkező áldásos következménye lehet. Ha már annyira belejöttem a témán belüli bolondos ámokfutásba, végezetül egy rövidke részlet a Dawson és a haverok című tini sorozatból.