Élménygombászat

GombAnyóvá alakultam át a séta végére örömömben, mert az év 46. hetére a gombák teremni kezdtek. Reméltem, hogy a november megadja nekünk a szezon csúcsát, mert megfigyeléseim alapján a hosszúra nyúlt nyár miatt az őszi esők a tizenegyedik hónapban érkeznek meg, és mivel a hosszan tartó meleg miatt a talaj sem hűl le, a gombák számára minden összejön pozitív értelemben, miután hónapokon át a túlélésért küzdöttek. Mostanra töltődött fel a talaj felső húsz centije, de a mélyebb rétegek még szárazak. Ahol érzed, hogy az avar alatt kemény a föld, ott még száraz! Ahol lépted nyomán besüpped, ott bizony már a felső része kellően átázott és ezen részeken találod a gombák termőtesteit. Ezért olyan mozaikos a gombák jelenléte. Gyakran nem veszed észre a finom térszín eltéréseket, hogy egy méterrel mélyebben vagy, ahol felgyűlt az értékes nedvesség, de egy ilyen részen bizony ott vannak a termőtestek.

Csodás látványt adott egy ilyen mélyebb térszín, ahol száz méteren karcsú és nagy őzlábgomba termőtestek a fejlődés különböző fázisaiban növekedtek tucatszámra. Bőven válogathattam köztük és a pont jókat vágtam le a tönkjükről. Egyet egészben emeltem fel a fotó kedvéért, mert így olyan volt mint egy jogar. Poénból szoktam emlegetni, hogy Kétkörösköz gombászbirodalmának császárnője vagyok, mert fiatalkorom óta járom a tájat és "suttogok a gombákkal". Ez a föld az enyém. Természetesen nem anyagi értelemben kell érteni, hanem érzelmileg. Erős a kötődés, és valóban gondoskodó úrnőként járom a tájat. Az értékőrzés a szívemnek kedves küldetés, és elkeserít a hanyatlás, de ha fejlődést látok, felragyog mosolyom. A gombák felfutó termőhulláma fellelkesített. Végre egy maximálisan jó gombatúrában volt részem. A kisebb kosaramba négy gombafaj termőtestei kerültek, kb. két kiló: nagy és karcsú őzlábgomba, lilatönkű pereszke és kevéske mezei szegfűgomba.

A karcsú őzlábgomba termőteste volt az első, amit észrevettem a kastélyparkban. A nagy obit tettem fel a vázra, mert jó képminőségű fotókkal akartam megajándékozni a kedvenceimet. Megérte cipelnem a komolyabb technikát, mert ez a kép is kellemes lett. A barátom gyűjtögette a termőtesteket, míg én lelkesen fotóztam. Egyik lakcímtől a másikig haladtunk, végigmentünk a felmérő körön a fő indikátor helyemen, ahol idén ez volt a harmadik alkalom, hogy körülnéztem. 2022-ben még rendesen végigkövettem a szezont, hiszen 2012-ben kezdtem el a terület monitorozását és tíz éves adatsort szerettem volna. 2023-ra viszont a célt már teljesítettem, és nem akartam tovább fájdítani a szívemet és keseríteni magamat. Ezért volt egy gyógyír a fájdalmamra a mai séta, mert mindent megadott nekem, amire vágytam. Csodás késő őszi időjárást, tiszta micélium illattal és párával teli levegőt, valamint a gombákat, amik tényleg most indulnak be igazán. Sok lakcím üres volt, ahol egyébként őszi termőidejű gombák laknak. Tapasztalt gombászként ilyen későn nem keresek nyári fajokat.

Ami kicsit meglepett, hogy a szárazság okozta lombvesztés és a természetes lombhullás ellenére még meglepően lombosak voltak a fák. Erről a képről, ha nem én készítem el, meg nem mondanom, hogy november közepe felé fotózták, simán nézném egy hónappal korábbinak. Ez a kései zöld viszont nagyon jól esett a lelkemnek. Az erdőfürdőzés mostanra hazánkban is ismert kikapcsolódási lehetőség lett, de Békés megyében nincsenek erdők csak gazdasági célú faültetvények. Ezért a barátomnak kissé élcelődve mondtam, hogy ültetvénymosakodást csinálunk. Igyekeztem úgy fókuszálni a figyelmemet, hogy csalóka legyen a látvány, vagyis becsapjam magamat, és elhiggyem legalább pár pillanatra, hogy erdőben vagyok, miközben mély levegőt vettem többször. Az erdei ökoszisztéma pusztulása nehéz szívfájdalmam, mert voltak ligetes erdőfoltok a tájban, a keményfás ligeterdő nagyon is valóságos volt 1000 évvel korábban. A jelenleg is még a tájban lévő őshonos élőlények az élő mementói. 

A zöldes tőkegombát a menedékben fotóztam le, mert most bementem oda is, hiszen a 117B ültetvénytagban kapcsolódtam először össze a helyi gombákkal, és erről a pillanatról még fotóm is van. Pedig a lefotózott gomba rendkívül gyakori avarbontónk, a gyapjaslábú fülőke, de ott és akkor, amint megláttam a képet a kamera kijelzőjén, tudtam, hogy itt történt valami. Ráadásnak az első jobban sikerült élőhelyi fotóm lett, amivel sikerült visszaadnom a gomba és környezete harmóniáját. A zöld tőkegombás friss fotó is híven tükrözi a csodát, aminek hódolok a természet maradékában járva. Egyszerűen rendkívüli az összetartozás érzete, és mégis mennyire más a gomba termőteste mint a lehullott avar, a csertölgyek halott levelei! A zöldes tőkegomba faanyagon tenyészik, a földben az avar alatt gyökérmaradvány vagy betemetett karvastagságú ágdarab lehet. A képen pluszban még egy pókot is láthatsz, az avarszint egyik apró ragadozóját.

A porhanyósgomba faj termőteste a jelentéktelen "kicsi barna gombák" közé tartozik gombász szempontból, de fotós gombászként direkt akartam róla egy szép fotót készíteni, hogy bizonyítsam nincs jelentéktelen gomba, mert a természet részeként egy korhadékbontóként összhangban van a környezetével, amit a fotóval adtam vissza. Tényleg megérte cipelnem a nagy obit a vázzal, mert teljesítettem vállalt feladatomat és méltón örökítettem meg a gombászbirodalmam részleteit a mai gombatúrán. Hónapok teltek el gomba nélkül, és most a kedvenceink minden erejükkel igyekeznek lefuttatni a szaporodási ciklusukat. Tényleg özönlenek elő, és a héten még enyhe-esős idő lesz. Minden remekül alakul. Használd ki a sűrű tumultust, és leld te is örömödet a természet különceiben.
Ha kezdő gombász vagy, feltétlenül vizsgáltasd be a gyűjtött gombáidat!