Az év fája verseny európai nagy megmérettetésének idei nyertese látható a videóban. Ez egy négyszáz éves kocsányos tölgy Quercus robur. A fafaj őshonos Kétkörösközben is, a legnemesebb fánk. Sajnos a kiszáradó kultúrtájban még a fiatalabb egyedei is rossz állapotban vannak, pusztulnak. A kétszáz évnél idősebb példányokból, a történelem tanúiból pusztán hírmondók maradtak. Egyiküket évente többször felkeresem, a póstelekit. A kocsányos tölgy rendkívül fontos a gombásznak is, hiszen a Quercus nemzetség fajainak fiatal egyedei társulnak gyökérkapcsolt gombákkal. A kocsányos és csertölggyel vegyesen telepített faültetvények számos gombafajnak adnak életteret. Ebben a cikkemben icike-picike bemutatót adok a fajokból. Ráadásnak az idősebb tölgyültetvényeink, amik nyolcvan év körüliek, fantasztikus tavaszi virágpompával lepik meg a természetjárókat. Szörnyű pech, hogy az idei tél kapásból aszállyal indítja az évet. A szárazság és hideg negatívan hat a virágokra is. Tavaly januárban legalább volt cirka 60mm eső, ami idén csak 17mm volt, amire jött a februári 13mm és ezeket a kis csapadékokat elfújta a szél. Ahol ilyenkor ragacsos sáron kéne átbukdácsolnom, porszáraz a földút. Iszonyat.
Becsüljük meg az öreg tölgyeket, a mi generációnk még gyönyörködhet bennük, de félek, látnunk kell pusztulásukat, ahogy kidőlve földre hanyatlanak, és az erdős-sztyeppből végleg eltűnik az erdő, és marad a félsivatagos puszta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése