Kopogósra fagytak

Eredetileg Póstelekre akartam menni Atival, de útépítés miatt le volt zárva a bevezető út, így Doboz-Szanazugban kötöttünk ki. Ott meg ismét szembesültünk a vadászatra figyelmeztető táblával, így az erdőtömbben nem néztünk körül, maradtunk a nyaralóövezetben és itt keresgéltem a fotótémákat. A hajnali -4 Celsius fok alaposan odavágott a termőtesteknek. Árnyékos részen kopogósra fagyott lilatönkű pereszkéket találtam. Megkértem Atit, hogy fotózzon le velük. Ez lett a nyitóképe a bejegyzésnek. A napsütés ellenére délután egykor is csak nulla körüli hőmérséklet volt. Ezért oly pirospozsgás az arcom. Szerda hajnalban még hidegebb lesz. Azonban hétvégére megenyhül az idő, kiolvadnak a termőtestek. Viszont csak a téli hármast érdemes gyűjteni, a többiek nem fagyállók! Nagyon várom, hogy nagy tömegben láthassam a téli fülőkét, mert az egyik kedvenc gombám. Én most már erre a fajra fogok rávetődni. A mai túra során elsősorban a levegőzés és napozás volt a fontos, mert a városban a fűtés miatt elképesztően fullasztó a levegő délutántól. Az emberek mindent elégetnek. A rövid távú gondolkozás, olcsón meleget azonnal bármivel, felülírja a rettegést a tüdőráktól. Pedig rákban meghalni az egyik legrosszabb halálnem. Van egy olyan érzésem, hogy hiába lesz megoldva a Covid probléma, a magyar nép elcseszett működési módja aratni fog az elkövetkező években. A halálozási szám kilő. Mindennek van következménye. Elég a borús gondolatokból, hiszen pont a napsütést vágytam és meg is kaptam. Kellemes volt kicsit foglalkozni a kedvenceimmel.