Póstelek gombái

A szerdai gombaklubba mentem bemutató termőtesteket gyűjteni a pósteleki kastélykaparkba és azon túl a 117B tölgyültetvény mellé. Mostanra a 2018 januárjában kitermelt felébe vetett tölgymakkok kikeltek, látni lehet a vetési sorokat. Cirka 60 év mire ismét olyan lesz, amilyennek láthattam kezdő gombászként. Nem fogom megélni, de félre a bút, keserédesen örülök a maradéknak is. A hátulsó része mellett meghagyott két sornyi csertölgy a gyertyánokkal együtt még mindig izgalmas gombász szemmel nézve. Nagyon sok gomba él itt. Ezt a részt nevezem menedéknek. Ez az elsődleges indikátor helyem, a legszűkebben vett háztájim. A nyitóképen látható gombák közül innen szedtem fel: okkerszínű tinóru, nyálkás gyökeresfülőke, szürkéslila pereszke, begöngyöltszélű cölöpgomba, korai tejelőgomba, széleslemezű fülőke, sörtés dücskőgomba, a galambgombát és a picike gombát. A 14-ből  9-et. Tökéletes szilánk élőhely, ami kicsinyke tárháza a megye gombáinak. Sajnálom, hogy a hobbi gombászok nehezen értik meg, a has örömeinél van nagyobb boldogság is. A gombák szépsége és a szülőföld fajkínálatának ismerete magasabb szintű értékek, amik emelik az emberi szellem nívóját is. Sajnálatos, hogy az emberek zöme sosem jut az alap szintnél tovább. Aztán a halottas ágyukon nem értik, hogy miért érzik üresnek az életüket, amikor visszatekintenek rá.
Most az idő rövidsége miatt nem bíbelődtem a digikamerával, az alap okostelefonommal fotóztam, aminek csak egy 8MP fő kamerája van. Nem a technika adja a képek szépségét, hanem a május tündöklő életereje és a saját vonzalmam a fotóim alanyai irányába. Amit szeretsz, nem tudod sz.ul fotózni. Ilyen egyszerű.
Megjegyzés: Szeresd, amid van, mert az értékvesztés korában vagyunk. Nem anyagi természetű a kár. Rosszabb a helyzet.