Magunk alatt vágjuk a fát

2013 szeptemberében lőttem a képet a Bélkőnél a Bükk-hegységről. Ha alaposan megnézed a fotómat, akkor láthatsz néhány tarvágást. Sőt jobbat mondok neked, menjünk vissza a születésem évéig, 1978-ba. Biztosan láttad a Másfélmillió lépés Magyarországon klasszikust. A Keresztül a Bükkön epizódban Pócs Tamás botanikus beszél az 1977-ben alapított nemzeti park egyik problémájáról, a helytelen erdészeti kezelésről: tarvágás, sűrű feltáró utak, lucfenyő telepítése.
Szerinted mennyire lenne épeszű ötlet a bőrödből kivágni egy tenyérnyi darabot? Pont ugyanilyen őrültség tarvágással megbontani az erdőt. Ahogy a bőröd sem tudná hatalmas sérülésekkel betölteni védelmi feladatát úgy az erdő sem képes szétszabdalva biztosítani számunkra mindazt a jót, ami elengedhetetlenül szükséges az életünkhöz. 
Az erdő jóval több a belőle kinyerhető faanyagnál. Élettér. 
Hidd el nekem, nemsokára ordítani fogunk a kíntól, ahogy mohóságunk minden hibás döntése visszaüt ránk.