Ugrás a fő tartalomra

Ne háborogj, keresd!

Az ízletes vargánya Boletus edulis fiatal termőteste Biharfüred közelében egy erdei ösvény közepén bújt elő. Az első voltam, aki megpillantotta és nem sokkal később le is szedte. Senki más nem látta meg, pedig nagyon sokan járják szeptemberben az üdülőtelep környékét.
Most fontos tudnivalók következnek, mert unom a rinyálást. A Magyar Gombászban akadtam fenn ezen a bejegyzésen. Felmegy a hegyre múlatni az idejét, és azon kesereg, hogy a helyi szedők letarolják az erdőt és jaj-jaj, szegény ő és szegény gombák. Az illusztrációnak használt kép alapján csigavérrel állítom, hogy bármennyien járják is a hegyet, mindig marad vargánya utánuk. Lehetetlenség megtalálni az összest. A terep egyenetlen, gyakran kidőlt fák, ágak alatt rejtőznek a termőtestek, és a terület óriási! (A szabályozatlan fakitermelés sokkal nagyobb gond mint a gombaszedők őszi rohama.)
Itt van még egy kép illusztrációnak az irtózatos tömegről, ami a hegyet járja. Hogy nem látsz senkit? Mondom, hogy óriási a terület! Amikor letértünk a szokott útvonalunkról és fél órán át a hegyoldalt borító lucfenyvesben szlalomoztunk és vargányákat szedtünk, senkivel sem találkoztunk! Jó tudni: rossz ötlet letérni a turistaösvényről, mert el fogsz tévedni. A sűrűn álló fák között pillanatok alatt elveszíted felhős időben az irányérzéked, és ha nincs nálad térkép, iránytű, GPS, akkor bizony szószban vagy. Szerencsére Biharfüred tele turista útvonalakkal, így előbb-utóbb belebotlasz valamelyikbe, de ez végül hatalmas kitérő is lehet. Nekünk nem volt nagy bajunk, egyszerűen mentünk az erdőben, hiszen ott a gomba nem az úton. Aztán visszatértünk a rendes útvonalunkra és mentünk tovább. Újabb vargányákat gyűjtve be. A gyűjtésének titka a lassúság és lábad elé való nézés. A vargánya jól beleolvad a környezetébe és tűlevél avarban imád mélyről nőni. Könnyen lehet, hogy elmentél egy tucat mellett, miközben azon keseregsz, hogy a helyi erők letarolták a hegyet.
Ha egyszer nem látod a vargányát, mert nem tud ráállni a szemed, akkor sincs semmi baj, mert a magashegyi erdőkben egyéb jó, ehető gombák is nőnek. Ez egy tavaly szeptemberi teríték, amiről jó szívvel tudom ajánlani gyűjtésre a barna tinórut, a szálaskalapú nyálkásgombát és a lucfenyvesi rizikét. Ezeket nem szedik a helyi szedők, mert számukra csak az ízletes vargánya jelent pénzbeli értéket. Ezt tudják eladni az átvevőnek/kereskedőnek, aki a hűtőteres furgonjával a biharfüredi kapunál parkol. 
Tehát még egyszer a lényeg, ne háborogj, ne hisztizz, a gomba ott van a fák között, csak rohansz, idegeskedsz, marhaságokon agyalsz, ahelyett, hogy a lábad elé néznél és figyelnél. A vargánya gyűjtéséhez le kell lassulni, egyfajta nyugi állapotba kell kerülni és egyszer csak ott lesz mindenütt. Tapasztalatból beszélek. Ezért mondom, hogy nem a helyi szedők tömege a gond, hogy nem találtál vargányát, hanem te magad.
Egyébként mászkálj a hegyen 5-6 órát folyamatosan és majd utána morogj a gombaszedők miatt. Ez egy nehéz munka.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…