Ugrás a fő tartalomra

Városi gombászat

Az ízletes kucsmagomba Morchella esculenta a tavasszal termő gombák egyik legjobbja, így sokak kívánság listáján szerepel, például az enyémen is. Azonban gyakorisága ellenére nehezen megszerezhető, mert teljesen kiszámíthatatlan a termőhelye. Hiába tudja a gombász, hogy mi kell neki: semleges, kissé meszes talaj, nedves élőhely, magas kőris, kocsányos tölgy, fekete nyár, rózsafélék társasága, ettől még hoppon marad.
Az eltelt napokban egymás után néztem meg a tuti helyeket, amiken én biztosan teremnék, ha kucsmagomba lennék, és semmi. Aztán jött egy tipp, kezdő gombásztárs hozott határozásra termőtesteket, amiket egy helyi lakótelepen talált. Nosza, másnap rohantam megnézni a helyszínt. A házak közötti zöld részen kocsányos tölgyek, magas kőrisek, és egy vadcseresznye társaságában, illetve távolabb akadt egy szilfa is, tényleg ott voltak. A legnagyobb, vén termőtestet fotóztam le. Nagyokat néztem, hogy ez így most miként lehetséges?
Tavaly november óta tart a száraz periódus, a lakótelepen is csörgött a kevéske avar (sajnos lakott részeken mindig gondosan eltüntetik az avarbontó gombák fontos táplálékát), kirepedezett a talaj, és mégis ott voltak a kucsmagombák. Amire rájöttem, hogy a környezetükben zavarás történt 2016-ban, járólapokat tettek le, amerre az emberek gyakran járnak. Egy másik gombásztársam szintén talált egy termőtestet ugyanezen a lakótelepen, de az első helytől 300 méterre, ahol szintén járólapokat raktak le egy éve. Ezen a helyen is kőrisek vannak és szürke nyárak. Kíváncsi vagyok, hogy 2018 tavaszán ismét teremni fog a felfedezett helyeken, vagy soha többé nem jön elő? Mindkettőre van sok példa, hogy csak egyszer tűnik fel, hogy éveken át stabilan ugyanott terem.
Azt tudom, hogy a termőtestek szkleróciumból (tápanyagraktározó gombafonal szövedék) nőnek ki, amik előző évben képződnek megfelelő környezeti tényezők hatására. Ezeknek aztán kell valami sokkhatás, ami legtöbbször a kemény fagy, és aztán víz, hogy átnedvesedjenek. Ugyan télen nem volt sok csapadék, de az előző év pozitív csapadékösszege és kismértékű párolgás együtt elég vizet szolgáltathatott a szkleróciumoknak. Plusz a járólapok lefektetése megbolygatta a gombát, ugyanakkor levegősebbé tehette a tömör talajt, jobban hasznosult a kevés víz is.
Könnyen lehet, hogy a kucsmagomba éveken át békésen éldegél a fák között, azokkal valamiféle viszonyt kialakítva, és csak sokkhatásra, a környezeti tényezők együttállása esetén hoz termőtesteket. Ez aztán teljesen kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan folyamat, aminek eredménye, hogy titokzatos, nehezen megszerezhető gombává változik a kucsmagomba. Azonban nem szabad csüggedni, sokat kell járni a tájban, figyelni a fákat, amiket kedvel és fogsz találkozni vele.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …