A fehér akác Robinia pseudoacacia csupán háromszáz éve van jelen a magyar tájban, vagyis nem töltött el itt még elég időt ahhoz, hogy őshonosnak lehessen tekinteni. Ennek ellenére már hungarikum lett, amitől az egész hungarikum mozgalom nevetségessé vált. Az akácméz nem elég jó védőügyvédje ennek a kellemetlen növénynek. Több a kára mint a haszna. Miért? Nézd meg jól a fotómat, amit egy fiatal ültetvényében lőttem. Az aljnövényzetet szinte kizárólag egyetlen gyomnövény, az útszéli zsázsa Lepidium draba alkotja, a cserjeszintet a fekete bodza Sambucus nigra, és a csenevész lombkorona szintet az akác. Ez neked erdő? Ez tudod mi, meggyalázása a tájnak, szánalmas paródiája egy növénytársulásnak. Majdnem köptem egyet, amikor megláttam, de helyette lőttem egy képet és fordultam el a kiábrándító látványtól. Miért mentem akác ültetvénybe, amikor sejthető volt, hogy eldurran az agyam?
Az akác egyik károkozása, hogy nitrogénnel dúsítja a talajt. A nitrogén bizonyos mennyiségben szükséges a növények számára, de túl sok belőle már káros. Ez a bőség például halálos a ritkább nedűgombák számára, amilyen a védett rózsaszínű nedűgomba Hygrocybe calyptriformis.
Nagyon kevés gomba örül a sok tápanyagnak. Ezért fajgazdagság szempontjából erősen felejtősek az akác ültetvényei. Egyetlen ehető gomba miatt rongyol be a gombász a szúrós akácosba meleg-esős nyarakon, aminek előző évi maradványait megtaláltuk bodza bokrok alatt. Ez az óriás pöfeteg Calvatia gigantea. 2015-ös fotó, amin egyik gombásztársam pöfetegeivel fotózkodtam. Csodálatos a sok jó termőtest, de ettől még nem lesz értékes élőhely az akácos. Valójában semmit sem ér. Előbb-utóbb az akác önmaga elől is feléli a talaj nyomelem tartalmát és egyre csenevészebb lesz, nem tud megnőni, nem ad értékesíthető faanyagot. Tehát a tulajdonosa egy árva fitying hasznot sem lát belőle. Ellenben az akác elszórta magjait, amik évekig megőrzik csírázó képességüket. Bolond módjára terjed, mert keresi az újabb meghódítható területeket, ahonnan kiszorítja, megöli az őshonos növényeket, hogy újra pár évtizedig pünkösdi királyságot tartson fenn, ahonnan aztán megint továbbáll és hátrahagyja a leromlott élőhelyet. Egyre csak szegényedik általa a magyar táj. Aki az akácot védi, a tájrombolást élteti, vagyis nem normális dolgot csinál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése