Ugrás a fő tartalomra

Miért utálatos az akác?

A fehér akác Robinia pseudoacacia csupán háromszáz éve van jelen a magyar tájban, vagyis nem töltött el itt még elég időt ahhoz, hogy őshonosnak lehessen tekinteni. Ennek ellenére már hungarikum lett, amitől az egész hungarikum mozgalom nevetségessé vált. Az akácméz nem elég jó védőügyvédje ennek a kellemetlen növénynek. Több a kára mint a haszna. Miért? Nézd meg jól a fotómat, amit egy fiatal ültetvényében lőttem. Az aljnövényzetet szinte kizárólag egyetlen gyomnövény, az útszéli zsázsa Lepidium draba alkotja, a cserjeszintet a fekete bodza Sambucus nigra, és a csenevész lombkorona szintet az akác. Ez neked erdő? Ez tudod mi, meggyalázása a tájnak, szánalmas paródiája egy növénytársulásnak. Majdnem köptem egyet, amikor megláttam, de helyette lőttem egy képet és fordultam el a kiábrándító látványtól. Miért mentem akác ültetvénybe, amikor sejthető volt, hogy eldurran az agyam?
Az akác egyik károkozása, hogy nitrogénnel dúsítja a talajt. A nitrogén bizonyos mennyiségben szükséges a növények számára, de túl sok belőle már káros. Ez a bőség például halálos a ritkább nedűgombák számára, amilyen a védett rózsaszínű nedűgomba
Hygrocybe calyptriformis

Nagyon kevés gomba örül a sok tápanyagnak. Ezért fajgazdagság szempontjából erősen felejtősek az akác ültetvényei. Egyetlen ehető gomba miatt rongyol be a gombász a szúrós akácosba meleg-esős nyarakon, aminek előző évi maradványait megtaláltuk bodza bokrok alatt. Ez az óriás pöfeteg Calvatia gigantea. 2015-ös fotó, amin egyik gombásztársam pöfetegeivel fotózkodtam. Csodálatos a sok jó termőtest, de ettől még nem lesz értékes élőhely az akácos. Valójában semmit sem ér. Előbb-utóbb az akác önmaga elől is feléli a talaj nyomelem tartalmát és egyre csenevészebb lesz, nem tud megnőni, nem ad értékesíthető faanyagot. Tehát a tulajdonosa egy árva fitying hasznot sem lát belőle. Ellenben az akác elszórta magjait, amik évekig megőrzik csírázó képességüket. Bolond módjára terjed, mert keresi az újabb meghódítható területeket, ahonnan kiszorítja, megöli az őshonos növényeket, hogy újra pár évtizedig pünkösdi királyságot tartson fenn, ahonnan aztán megint továbbáll és hátrahagyja a leromlott élőhelyet. Egyre csak szegényedik általa a magyar táj. Aki az akácot védi, a tájrombolást élteti, vagyis nem normális dolgot csinál.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …