Természetbúvár a kertben

Az eltelt három hónapban alig esett eső vagy hó dél-keleten, talán 60-70 mm körül lehet az időszak csapadékösszege, ami a gombáknak kevés. A hónap elején találtam néhány csészegombát és döggombát, majd azóta semmit se. A hétfői hidegfrontban reménykedek, hogy végre hoz esőt. Korainak tartom a nyárias száraz-meleg időt. Nincs itt az ideje. Egy előnye van, hogy zavartalanul lehet dolgozni a kertben. Érdekes, hogy a szárazság ellenére a kerti talaj nedves, tapadós. Ideális állapotban van a talajmunkákhoz és a veteményezéshez is. Vannak előnyei a közepesen kötött öntéstalajnak, jól tartja a vizet. Talajtakarással nyáron is szépek benne a növények.
A nyarakkal egyetlen gond van, hogy túl forróak lettek, és hiába az öntözés, a takarás, ha a forrósághoz szél is társul, akkor élve megaszalódnak a lágyszárú növények. Nyáron a hűvös(?) szobából nézem a kertemet, és arra gondolok, hogy szegény zöldségeknek és virágoknak, valamint gyümölcsfáknak ott kell állniuk a napon, nem tudnak elbújni. Nemcsak nekem kellemes az alkonyat, az est, a hajnal, hanem nekik is. Belegondoltál már, hogy a melegedésnek mennyi negatív hatása van/lesz? Ha nem, majd a következményei felnyitják a szemedet.
Tehát hiába szép az idő, és jó kertészkedni, amikor már most félek a nyártól.
Szeretem a kertet, egyik apai dédnagyanyám kertjében lettem természetbúvár és az anyai nagyanyám kertjében hobbi kertész. A kettő együtt nálam kéz a kézben jár. Jobban mondva öt kedvencem körtáncot jár bennem: természet, gomba, fantasy irodalom, kert, égbolt. Mostanában gombák hiányában a kert vezeti a többit. Azonban kertészkedés közben természetbúvárként is jelen vagyok. Ezért jól ismerem a kertem élővilágát.
Gereblyézés közben figyeltem fel a mezei szil koronája mellett röpködő-lebegő rovarokra. Viselkedésükből egyből tudtam, hogy három zengőlégy van felettem. Az egyik majdnem a fejem magasságában volt. Eszembe jutott egy jelenet Sir David Attenborough életrajzi filmjéből, amit az Élet a növények között sorozatában láttam. Több se kellett nekem, a nedves talajból légy méretű golyót formáztam és elhajítottam a lebegő hősszerelmes előtt. Azonnal rárepült. Aztán csalódottan visszatért a fejem fölé. Párszor még feldobtam egy-egy golyócskát, és mindig követte.

Azt nem tudom pontosan, hogy melyik faj egyedével játszadoztam, de jó tudni, hogy a zengőlegyek népes családjában vannak rendkívül hasznos nemzetségek is. Mindenki a méhek miatt aggódik, holott nemcsak ők végzik a növények beporzását. Hihetetlennek tűnhet, de ebben elég jók a zengőlegyek is. Sőt 30%-uk lárva korukban ragadozó életmódot folytat és kedvenc áldozataik a levéltetvek. Segítenek a növényeink beporzásában, elpusztítják a levéltetveket; két hasznos szolgáltatást elvégeznek nekünk, mi meg zömmel észre se vesszük őket. Pedig nélkülük is elég nagy bajban lennénk.
Tény, hogy fajunk életképtelen lenne a többi faj nélkül. Nem egyedülálló "csoda" az ember, hanem része a földi bioszférának. Élni és élni hagyni, hogy ne haljunk ki. Ez lenne a kívánatos elv.