A fehér akácról

A fehér akác Robinia pseudoacacia nélkül elképzelhetetlen lenne az alföldi táj, holott nem a honfoglalókkal együtt érkezett a Kárpát-medencébe. A 18. században előbb mint parkfát ültették, aztán homokkötésre használták. Azt azért jó tudni, hogy a homokbuckákat a természetes növénytakarójuk is megtartotta, csak éppen érzékeny gyepüket tövig lelegeltették. A kicsi, de erős és sűrű lágyszárú növényzet pusztulása után indultak meg a buckák. Azonban az emberi "zsenialitás" nem ismer lehetetlent, a tűzre olajat öntött, és az eredeti növényeink közé berakta az észak-amerikai fehér akácot. Érdekes, hogy alig háromszáz év alatt sokak szemében hungarikummá lett az idegenhonos jövevény. Az én szememben nem az, és sosem lesz a szívem csücske. Bár tény, hogy van egy-két pozitív tulajdonsága, de ezek nem ellensúlyozzák kártételét a természetes élőhelyeinken. Sajnos nagy mértékben csökkenti az őshonos növényfajok számát ott, ahol tömegesen elterjedt. Egy akácültetvény nyomasztó élmény. Eleve az idegenhonos fafajok ültetvényei lehangolók. Hihetetlen, hogy milyen kevés élőlény van bennük. Például alig vannak gombák. Ellenben a kedvenc kocsányos tölgy ültetvényem, ami kb. harmincéves, tele van élettel és gombákkal is. A kocsányos tölgy Quercus robur az egyik legfontosabb őshonos fánk. Sokkal fontosabb mint az akác. Lehet, hogy hasznosabb és nemesebb, de a gazdasági előny perpillanat az akácnál van. Gyorsabban vágásérett lesz, jó áron értékesíthető, és még támogatás is van a telepítésére. Azonban nem az EU kezdte el az akácot "piszkálni", hanem az itthoni szakemberek, akik már 1950-ben látták, hogy esztelenség az akác korlátlan telepítése. Találtam egy remek tanulmányt, ami érthetően és részletesen leírja, hogy miért nem lesz soha a szívem csücske.

"Az akác allelopatikus hatása több növényfaj esetében konkrétan igazolt, de hatóanyagai alapján általánosnak tekinthető. Levele és gyökere fenoloidokat, flavonoidokat, antocianidint, fenilpropanoidot, fenilalanint tartalmaz. A fafaj hatékony vízfelvevő-képessége és a termőhelyi viszonyok módosítása mellett részben allelopatikus hatásokkal is magyarázható, hogy az akácosokban és környezetükben az aljnövényzet fajszegény, benne a nitrogénkedvelő növények (Chelidonium majus, Urtica dioica, stb.) vagy pl. széles ökológiai tűrőképességű (nitrofil vagy generalista) lágyszárú fajok (Bromus sterilis, B. tectorum, Geum urbanum, stb.) dominálnak. Utóbbiak jelenlétének és terjedésének az állományok laza struktúrájú koronája és lombozata is kedvez."
Rendkívül unalmas, lelombozó látvány az akácos. Gombász szempontból is értéktelen. Talán két gombafaj társul vele, de fogalmam sincs hogyan, amikor nitrogénmegkötő baktériumok élnek az akác gyökerében. Ezek a homoki szarvasgomba Mattirolomyces terfezioides és az akácpereszke Floccularia rickenii. Természetesen korhadékbontók megtalálhatók alatta vagy rajta: csiperkék, őzlábgombák, sárga gévagomba, de az összképet nézve, az akácos értéktelen. Ha sok gombáról álmodok, nem akácosban sétálok.
A méhészek fura vágyára gondolva, hogy még több akácot szeretnének, találtam egy másik tanulmányt is, ami remekül bemutatja a szakmájuk valódi gondjait. Rendkívül tanulságos olvasmány.
Van egy olyan érzésem, hogy az akáccal is úgy járunk majd mint most a feketefenyővel.
Kár, hogy sokan a tényeket nem ismerve, pusztán érzelmi alapon védik az akácot, holott annak semmi baja, vígan terjed, és fokozatosan egyre sivárabbá teszi a vidéket. Miért is érdekelné őket a hazai fauna és flóra.
Hungarikum az akác... erre mit is mondhatnék...