VII. §.
43. A szarvasgomba.
Aki szarvasgombáról beszél, nagy szót ejtett ki, mely a szoknyás nemnél az érzékiség és az ízlelés, a szakállas nemnél pedig az ízlelés és az érzékiség gyönyöreinek emlékét kelti fel.
E becsülésreméltó kettős hatás magyarázata az, hogy ez a kitűnő gomba nemcsak pompás ízű, de egyszersmind abban a hírben áll, hogy növeli azt a tehetséget, melynek gyakorlata a legnagyobb testi örömmel jár.
A szarvasgomba eredete ismeretlen; találják, de hogy miképen terem s miképen vegetál, nem tudni. Nagyon ügyes emberek foglalkoztak ezzel a kérdéssel; néhányan azt hitték, hogy megtalálták a magvait, s igérték, hogy annyit vetnek belőle, amennyit akarnak. Hiábavaló erőlködések! Beválthatatlan igérgetés! Hiába ültették el, soha egy szem sem termett s ez talán nem is baj, mert ha sok volna belőle s így jóval olcsóbbá válnék, meglehet, kevésbé tudnók megbecsülni.
- Nagy öröme lesz, kedves barátnőm – szóltam egyszer V-né asszonyhoz. – Olyan eszközt találtak fel, amelynek segítségével a legremekebb csipkét fogják csinálni s ez majdnem semmibe se fog kerülni. Ezt az eszközt most mutatták be az Iparpártoló Társaságban.
- Eh! – felelt a szép asszony, egy királyné közönbösségével nézve rám - ha a csipke olcsó volna, ugyan ki viselne ilyen rongyokat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése