Október 23-án jártam az öntözött réten. Ma visszatértem és megnéztem az őzlábgalóca Amanita vittadinii élőhelyét Tizennégy termőtestet találtam, és még néhányat, amiket egy hasgombász fordított fel, szabdalt szét. Bár ehető az őzlábgalóca, de nem nyújt gasztronómiai élményt, ráadásnak egyre kevesebb van belőle. Feltétlenül kímélendők a termőtestei és védendők az élőhelyei. Kár lenne érte, ha innen is eltűnne. Ugyan helyi jelentőségű védett terület az öntözött rét, de a tudatlanságtól semmi más nem védheti meg a különc őzlábgalócát mint a faj ismerete. A torzonborz kalapjáról egyből felismerhető. Fölösleges felvenni. Körbefotóztam a friss termőtesteit és továbbmentem. Lilatönkű pereszkét Lepista personata kerestem. Sajnos jóval csekélyebb mennyiségben terem az öntözött réten mint a reptér füves pályáján. Odaát elképesztő tömegben ontja a termőtesteit. Lenyűgöző végigsétálni a körei mentén. Csodálatos látvány. Azért itt is sikerült szedni negyed kosárnyit, amiből holnap tejfölös gombalevest főzök.
Legközelebb csak április-májusban térek vissza a Lencsési mögé körülnézni. Láttam egy kőrisfa ligetet. Vajon miért csillant fel a szemem? Aki rájön, meghívom egy tavaszi gombatúrára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése