A vizsgára készülve sok időt töltök a könyvtár olvasótermében. A gombákkal foglalkozó könyvek polcához közel vannak a növények világát bemutató kiadványok. Megakadt a tekintetem az egyik gerincén: Magyarország legnagyobb fái - Dendrománia. Egyből levettem és hosszú percekig lapoztam egyik ámulatból a másikba esve. Kedvenceim az öreg tölgyfák, főleg a megyénkben is őshonos kocsányos tölgy Quercus robur hatalmas egyedei. A fotót áprilisban készítettem a pósteleki öregről. A barátomat állítottam elé, hogy érzékeltessem a méreteit. A koronájának jelentős része nem is fért rá a képre. Gyönyörű fa, jóval nagyobb mint a ligeti öreg, amit szintén kedvelek. Lenyűgöznek az idős fák, mert a régi világra emlékeztetnek, ami a kultúrsivatag előtt volt itt a megyében. Hol vannak már a tölgy-kőris-szil ligeterdők? Vajon rejtőznek még a megyében valahol a régi erdők öreg hírmondói? Nem tehetek róla, de mindig pityergek, amikor a veszteségeinkre gondolok, és az erdőink felszámolása rettenetes veszteség. Amikor megláttam a pósteleki öreget a telepítés szélén rejtőzködve, tudtam, hogy jóval idősebb az ültetett fáknál. Körbejártuk, lemértük, lefotóztam, ámulva csodáltam. Meg kéne becsülnünk a fákat. Jóval többet érnek mint a piaci hasznuk. Szerencsére nem vagyok egyedül a fák iránt érzett rajongásommal. Ezért tetszik a Dendrománia könyv és a kiadvány alapján készült weblap, amit linkeltem. Megtaláltam a falistájában a pósteleki öreget. Ha Pósteleken jársz, te is keresd fel. Csodálatos fa. Ha pedig még nem listázott nagy fát találsz, feltétlenül mérd le, dokumentáld és adatait küld el a Dendromániának. Mindegyikük nemzeti kincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése