Ugrás a fő tartalomra

A kékhátú és a varashátú galambgomba

Elsőre "vs." cikket akartam írni, de gyorsan elvetettem az ötletet a fotóikra rápillantva. A kékhátú és a varashátú galambgomba a könnyebben felismerhető gombák közé tartoznak, mert jellegzetes tulajdonságaik vannak. Ez azért is jó, mert mindketten jó ízű galambgombák. Érdemes megismerkedni velük.
A kékhátú galambgombát Russula cyanoxantha kissé nehezebb azonnal felismerni, mert változatos színekben pompázhat a kalapja, ami lehet
ibolya, ibolyáskék, szürkésibolya, szürkészöld, ibolyászöld, azonban a kalapbőr alatt mindig ibolyás a hús legalább a rágásnyomokban. (A gombalegyek lárvái szintén nagyon kedvelik a jó galambgombákat.) A fehér húsa galambgombásan kemény és pattanva törő, kellemes illatú és ízű. A fehér lemezei viszont rugalmasak(!) egyáltalán nem morzsolhatók szét. Nagyon gyakori gomba, mindenféle fával társul, így bármilyen erdőben találkozhatunk vele májustól novemberig.
A varashátú galambgomba Russula virescens kalapja hamar felrepedezik, amitől "ragyás" lesz. Erről kapta a nevét. Ez a tulajdonsága, a zöldes-kékes kalapszínnel együtt segít a felismerésében. Az idősebb termőtestek kalapja néha kifakulhat, halvány okkersárga színűek lesznek. Fehér húsa pattanva törő, a tönkben kemény. A fehéres lemezei krémes árnyalatúak, az élük gyakran rozsdabarnán foltosodik. Fehér húsa sérülés nyomán okkeresre színeződhet, és diószerű ízű, kellemes illatú. Júniustól októberig a lombos erdőkben gyakori.
Mindkét faj felületesen hasonlíthat a gyilkos galócára, de a galócának van gallérja és bocskora, valamint a húsa puha, vizenyős. A kékhátúnak van egy zöld színváltozata, a
Russula cyanoxantha forma peltereaui.
.

Megjegyzés: A kékhátú galambgomba és a varashátú galambgomba fotóinak eredetijét a nevükre kattintva nézheted meg.

Megjegyzések

  1. Az én tapasztalatom az, hogy a kékhátú szinte mindig egy időben jön elő a vargányával nyáron is, ősszel is. Ismerek egy olyan cser tölgyest, ahol egyik nincs a másik nélkül. A varaszöld viszont szárazabb, melegebb időben is előbukkan, ezért gyakran akkor is látni, mikor mást nem. Sajnos mindegyikre igaz, hogy előbb kell megtalálni, mint a gombalegyek és egyéb férgek, ami nem kis feladat.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…