Májusi vargányák nyári szárazságban

Sokat változott a világ 2014 májusa óta, amikor először hajoltam le a hegylábi gyertyános-tölgyesben rókagombáért. Négy évvel később a sárga csoda biztos lelőhelyei a zöld mohapárnák besülve, nyoma sincs a szépségnek. Száraz avar csörgése és szúnyoghad zümmögése kísért az erdőben. Nyomasztó volt a szép fotóim ellenére a vargánya köszöntő gombatúra. A megszokott rendje a szezonnak széthullott, maradványai közt keresgéltem az örömet. Oké, részben megtaláltam mint eddig mindig, mert kitartó vagyok és nem riaszt csak bosszant a több tucatnyi szúnyog és egyéb vérszívó ízeltlábú. Azonban itt az ideje tudomásul venni mindenkinek, hogy a jól ismert világ, amiben felnőttünk és évtizedekig éltünk, szétesőben van. Észnél kéne lenni és cselekedni. Döbbenten látom, hogy álproblémákon rugózik a többség és gyáván bekajálva a legrosszabb populista mesét is, csak ne kelljen a valósággal szembesülnie. Pedig a valóság berúgja az ajtót, betöri az ablakot, összeomlassza a házat, mindannyiunkét. Én időben szóltam.