Ugrás a fő tartalomra

Anyaggyűjtés minden erővel

Tizenharmadika óta három hegyvidéki túra, egy helyi túra és gombaklub volt. Ráadásnak a második túra a klub napján. Sok anyag gyűlt össze, de olyan fáradt voltam a sok futkosástól, hogy semmi erőm nem maradt az online publikálásra. A fotókból majd a magazinba rakok. Hamarosan megnyitom a kiadványszerkesztőben a harmadik szám laptükrét és elkezdem megtölteni tartalommal. Azért vázlatosan adok egy kis beszámolót itt is az eltelt két hét eseményeiről. A nyitóképet Ati lőtte tegnap, miután hazaértem és tálcára raktam a csemegegombákat. Zömmel rókagombákat szedtem a hegylábi gyertyános-tölgyesekben.
19-én mentem másodszorra májusban a hegyvidékre. Az első túra 9-én volt, amikor először vargányáztam 2018-ban. Meglepően sok fiatal nyári és bronzos vargányát találtunk az egyik síkvidéki, száraz tölgyesben. (Ez eredetileg gyertyános-tölgyes lehetett, csak folyamatosan vágják ki belőle a gyertyánt. Ilyen irtásos nyomokat láttunk is a tegnapi túrán benne.) Sajnos a második túrára a vargánya első termőhulláma lement, 2-3 darabot találtunk, de kárpótolt minket egy másik kiváló gomba. A mezei szegfűgombákat egy birkalegelőn fotóztam le.
 20-án folytattam a Gombászni jó! programomat, amit átkereszteltem Póstelek gombáira. Sajnos az időjárás és a fakitermelés alaposan átírta gombász terveimet. Nincs más mint alkalmazkodni a folyamatosan változó környezethez. Szerencsére a gombák sokkal kitartóbbak mint mi emberek. (Ezt majd ti is megtapasztaljátok.) Hamarosan lesz bőven látnivaló a kutatási területemen. Szeretettel várom a gombakedvelőket és természetjárókat a vasárnapi sétákon.
 23-án négykor keltem, és ötre jött értem gombásztársam. Egy autóban négyen mentünk át a hegyvidékre, és csemegegombákat, bemutató termőtesteket gyűjtöttünk. Délután negyed négyre hazaértünk. Fél ötkor indultam el a könyvtárba. Ahol tizenegyen jöttünk össze. Andi lőtte a fotót a csapatról. Ekkor még Tünde terepről tartott hazafelé. Ő is hozott pár gombát a dobozi erdőből: okkerszínű tinóru, sárgástönkű kígyógomba, sugaras likacsosgomba, kerti tintagomba. Összesen 28 faj volt, ami egészen jó a száraz április után, ami jelentősen visszavetette a gombák fejlődését. 
26-án az előrejelzés ellenére terepre mentünk tízen. Ésszerű javaslat a jövőre vonatkozóan: 60% zivatar esélynél jobb itthon maradni. Amint látható a belényesi fotómon az előrejelzés pontos volt és román idő szerint délután egyre Királyerdőtől a Biharon át a Béliig zivatarfelhők alakultak ki és villámlott, szakadt belőlük. Megnyúlt arccal vettem tudomásul, hogy őrültség lenne felmenni a tuti helyünkhöz, mert az út során belénk üthetne a mennykő, illetve lemosna minket a hegyoldalról lezúduló víz. Visszafordultunk a Körösök síksága felé és ott folytattuk a gombászatot, ahol félbehagytuk. Aki türelmesen járt nyitott szemmel, szedhetett rókagombát. 
27-én csak egy rövid sétát tettem Pósteleken. Most nem voltak kezdő gombászaim, ami nem is baj, mert éppen csak bújnak elő a gombák. A szombati eső elég érdekes utat járt be, mert Póstelek száraznak tűnt, holott Gyula és Békéscsaba is kapott az égi áldásból. Ez a baj a nyári zivatarokkal, lokálisan özönvíz, de tájegységileg marad a szárazság. Ráadásnak a nyarat idéző meleg sem túl kellemes a gombáknak. Bár vannak fajok, amik a hőségre indulnak be, nekik ez a jel a termőtest növesztésre. Azonban szintén szükségük van vízre. Egyelőre csak néhányuk mozgolódik, amint a szerény kínálaton látszik, ami elfért egy zsebkendőn. 
Záróképnek berakom a 23-án lőtt rókagomba fotómat. Az egyik kedvencem. Nem tudok betelni a sárgabarack illatával és szépségével. Talán még a vargányánál is jobban kedvelem. Ha te is szeretnél belőle, csak keress meg és elvezetlek hozzá. Sokkal jobb gyűjteni mint venni. Ezért június 2-án ismét hegyvidékre megyek. Harmadikán pedig délután két órától Pósteleket járom be. 
Muszáj futkosni, különben nem lesz elég változatos és igényes a harmadik lapszám. Komoly vállalás az online magazin. Tökéletes éves projekt. Ha mind a hat szám sikerül, jól zárom az évet és elégedett leszek.

Megjegyzés: 2010 óta túl vagyok az 1600 közzétett bejegyzésen. A blogom a legnagyobb gomba témában a magyar weben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…