Ugrás a fő tartalomra

Vesze, vizek és utak találkozása


A Veszely csárda novemberben nyílt meg újra. Szépen felújították és kibővítették a régi épületet, ami 1837-ben épült. Fényes legrégebbi ma is álló tanyája 1874-es, vagyis a csárda még korábbi. Örvendetes, hogy üzemel, mert rossz volt látni üresen. Életem egyik kulcspontján áll. Környékén sokat jövök-megyek. Például tíz évig a buszmegállóban szálltam fel a Gyuláról érkező járatra, hogy Békéscsabára menjek. Sajnos a csárdával szemközti útőrház nem maradt meg, az útépítés során lebontották. Pedig egykoron öreg tölgyek vették körül, egy pici ligeterdő folt utolsó mementói. Kár értük. Azonban a csárda megvan és szemmel láthatóan népszerű. Pici gombóccal a torkomban figyelem mindennapjait jövet-menet a két város között. Túl sokat veszített a megye a rendszerváltás óta, így minden sikeres vállalkozás fontos. Biztosan fogok itt enni, mert a polgári élet része, hogy időnként étterembe megyünk a barátainkkal. Például remek lenne a 40. születésnapom megünneplésére. Hiszen pont ott áll, ahol el fog ágazni az életutam. A menjek vagy maradjak libikókáján ülök, amiről egyszer le kell szállnom. 
A fotóm bal oldalán lévő facsoport a bicikliutat kísérő fák előőrse. Ott van a nyárfa-ligetem, ahol először láttam nyárfa-érdestinórut, cseh kucsmagombát, kétlevelű sarkvirágot. A csárda felett sejthető szülővárosom, Békéscsaba sziluettje, például az evangélikus nagytemplom, amit mostanában újítanak fel. A csárdától jobbra megy az út Póstelekre, ami a kutatási területem és sok jó gombával lepett meg az évek során, például a málnavörös tinóruval. Sok emlék ideköt. Oh, milyen nehéz elhagyni az anyaföldet!

Ajánlott bejegyzés: Történelmi uszadékok, amiből megtudhatod, hogy miről kapta a nevét a csárda.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…