A Veszely csárda novemberben nyílt meg újra. Szépen felújították és kibővítették a régi épületet, ami 1837-ben épült. Fényes legrégebbi ma is álló tanyája 1874-es, vagyis a csárda még korábbi. Örvendetes, hogy üzemel, mert rossz volt látni üresen. Életem egyik kulcspontján áll. Környékén sokat jövök-megyek. Például tíz évig a buszmegállóban szálltam fel a Gyuláról érkező járatra, hogy Békéscsabára menjek. Sajnos a csárdával szemközti útőrház nem maradt meg, az útépítés során lebontották. Pedig egykoron öreg tölgyek vették körül, egy pici ligeterdő folt utolsó mementói. Kár értük. Azonban a csárda megvan és szemmel láthatóan népszerű. Pici gombóccal a torkomban figyelem mindennapjait jövet-menet a két város között. Túl sokat veszített a megye a rendszerváltás óta, így minden sikeres vállalkozás fontos. Biztosan fogok itt enni, mert a polgári élet része, hogy időnként étterembe megyünk a barátainkkal. Például remek lenne a 40. születésnapom megünneplésére. Hiszen pont ott áll, ahol el fog ágazni az életutam. A menjek vagy maradjak libikókáján ülök, amiről egyszer le kell szállnom.
A fotóm bal oldalán lévő facsoport a bicikliutat kísérő fák előőrse. Ott van a nyárfa-ligetem, ahol először láttam nyárfa-érdestinórut, cseh kucsmagombát, kétlevelű sarkvirágot. A csárda felett sejthető szülővárosom, Békéscsaba sziluettje, például az evangélikus nagytemplom, amit mostanában újítanak fel. A csárdától jobbra megy az út Póstelekre, ami a kutatási területem és sok jó gombával lepett meg az évek során, például a málnavörös tinóruval. Sok emlék ideköt. Oh, milyen nehéz elhagyni az anyaföldet!
Ajánlott bejegyzés: Történelmi uszadékok, amiből megtudhatod, hogy miről kapta a nevét a csárda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése