Július 13-án régi adósságomat törlesztettem, gombásztársammal elmentem a mályvádi erdőbe. Amikor Gyuláról kikanyarodtunk és a mellékúton haladva a távolban megpillantottam az erdősséget, ünnepélyes érzés lobbant szívemben: ősi tájon járok. Sajnos később totál csalódás lett a vágyott útból. A megye legrégebbi erdőterületén meglátszódik a több évszázados erdőművelés. Nyoma sincs a Dunánál még megfigyelhető igazi ligeterdőnek.
A szárazságban porzottak a művelési utak, nem marasztalt minket a kötött talaj, ami esős időszakban nehezen járható. Könnyedén eljutottunk az erdő óriásához, a hat méter feletti törzskörméretű kocsányos tölgyhöz. Az állóképen csak a fele látszik. A többi fa fölé magasodik. Ugyan a koronája szétesőben, de a fő ága még él. Oly jó lenne, ha még lenne kortársa Mályvádon! Az idők tanúja minden nagy fánk. Több megbecsülést érdemelnének.
A csodálatos öreg tölgy után elmentünk hazánk 1000. természetvédelmi területéhez, ami nem igazán mutatta meg szépségét nekünk. Itt öt méter törzskörméretű tölgyek élnek, de felverte a kökény és galagonya, amitől túl sűrű, nem látható át. Él még benne pár százéves vadkörte is. A csalódás ellenére jól tettem, hogy kimentem. Látnom kellett, hogy mi maradt a ligeterdőből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése