A fotót tavaly lőttem egy tarra vágott hegyoldalból a Bihar-hegységben, pár kilométerre a Vártop-hágótól. Nem a gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea végzett a lucfenyvessel, hanem az ember. Majdnem megpukkadtam, amikor a rádióban meghallottam, hogy "a legnagyobb erdőpusztító a tuskógomba". NEM. Hazugság. Az IGAZSÁG, hogy az ember jelentősen hatékonyabban pusztítja a világ tüdejét, az erdőt.
Mindennapos látványnak számítanak az Erdélyi-szigethegységben a kivágott fával megpakolt teherautók. Évszaktól függetlenül hordják a fát. Gyakran csodálatos fákat, amik életükben királyi látványt nyújtottak és számtalan élőlénynek otthont.
Nem becsüljük az életet. Nem is fogjuk fel, hogy mi a fenét csinálunk! Oktondi állat az ember és nem a világ ura, hanem annak elpusztítója.
A gyűrűs tuskógomba fene nagy étvágya ellenére kisebb kárt okoz mint az ember. Tény, hogy fától fáig halad és megtámadja az élő egyedeket is. Azonban fontos feltenni a kérdést, mitől gyengültek le az erdők?! Erdők még egyáltalán, vagy számtalanszor felszántott, kituskózott, feldúlt ültetvények vagy sarjerdők, amik az emberi bolygatás hatására gyengék! Nem a tuskógomba a mumus, hanem mi magunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése