Csodagombák Békés megyében

Egy régebbi fotóm az Élővíz-csatorna partjáról visszaad valamit az egykori ártéri erdők hangulatából. Mindig mondom a gombásztársaimnak, hogy az igazi ligeterdő egy áthatolhatatlan dzsungel. Ha létezne természetes formájában, kaland lenne a bejárása. Nehezen tudnám felkutatni a benne élő gombákat. A származékai kevésbé sűrűek, aminek oka a szálalás, az "értéktelen" fafajok kivágása a tölgy és kőris javára, a túltartott vadállomány, ami másfél méteres magasságig mindent felfal. Ezért lehet átlátni a fák között. Ha meg mégsem, akkor csalános van előttünk, amit nem esznek a vadak. Azonban elég egy kicsit békén hagyni a ligeterdő jellegű állományokat, és önmaguktól kezdenek természetesebbé válni, ha van a közelükben olyan erdőfolt, ahonnan a ligeterdei flóra elemek vissza tudnak térni. A gombáknak nincs gondja a terjedéssel. A szél a spóráikat mindenhová eljuttatja, és ha jó helyen landolnak, kis szerencsével meg is telepednek. A keményfás ligeterdők ideális állapotukban jól záródó, szerves anyagban gazdag, nedves élőhelyek. Terülj-terülj asztalkám a gomba szemszögéből nézve. Plusz ott vannak a gyökérkapcsoltságra utalt fafajok: a fő állományalkotó fajok közül a kocsányos tölgy, elegyfák közül a fehér nyár, a hamvas éger, a gyertyán, a fehér fűz stb. Gyakorlatilag mindenfelé gombák tenyésznek esős-meleg időszakokban. A feltűnőbb gombák közül könnyedén összeszámolhatsz ötvenet. Ennél jóval többen vannak. A nagy kínálatból most csak ötöt mutatok be, amik könnyedén felismerhetők.

A csoportos csiperke Agaricus bohusii keményfás ligeterdő származékaink karakterfaja. Talán a legkarakteresebb gombánk, ami alapja lehetne a későbbiekben egy gombász rendezvénynek. Névadó tulajdonsága, nagy termete, vörösödő húsa jellemző tulajdonságai. Csiperkésen megbarnulnak lemezei az érő spóráktól. Bár ehető, de védett, így kímélendő. Ne gyűjtsd! 

A közönséges petrezselyemgomba Hericium coralloides jelenléte erdőfoltjainkban kellemes meglepetés, mert a rokonaival együtt inkább a hegyvidéki erdők lakója. Felbukkanása annak a jele, hogy jó, nedves az élőhely és bőven van benne korhadó fatörzs, amin tenyészni tud. A természetesebb állapotra utal. Inkább a bükkfát kedveli, nálunk tölgyfán él. Különlegessége miatt kímélendő.  

A rozsdásodó rókagomba Cantharellus ferruginascens igazi rókagomba, amit mutat a nemzetségneve is. 2015-ben nagyon meglepett, hogy él nálunk a sárga csemegegomba rokona. Extrém ritkaság, egyetlen lelőhelyéről tudok. Bár előfordulhat más keményfás ligeterdő származékban is. Halvány sárga, vékony húsú, sárgabarack illatú. Ehető, de ritkasága miatt inkább hagyd a helyén, ha rálelnél. 

A rózsáskalapú tinóru Rubroboletus legaliae egy nagy, feltűnő, színes gomba. A fotón lévő példány kalapátmérője 20 centi volt. Öreg hársfák alatt, a belvíz levezető csatorna közelében nőtt nagyra. A ritkább gombák közé tartozik, így jelenléte örvendetes. Melegkedvelő, meszes talajú erdők lakója. Pósteleken és Doboz-Szanazug egyik tölgyültetvényében is megtalálható. Nem ehető. 

A málnavörös tinóru Rubinoboletus rubinus jóval kisebb az előzőnél, de ugyanolyan színes. Egy kicsike nemezestinórura hasonlít, de rózsaszín tönkje és kárminpiros csövecskéi egyből felismerhetővé teszik. Nagyon ritka, de nálunk jól érzi magát. Valószínűleg minden ligeterdő jellegű állományunkban megtalálható. A tölgyekkel társul, alattuk nő meleg-esős időszakban júniustól októberig.