Ma hajnalban a déli égre néztem a verandáról és felfedeztem, hogy a háztetők fölé emelkedett a Skorpió feje. Picit zavartan szemléltem a jól ismert csillagokat, mert a csillagkép idén kiegészült a Szaturnusz bolygóval és kellett egy-két perc mire rájöttem, hogy bolygót látok. Aztán észrevettem a Skorpió legfényesebb csillagát, az Antarest, amit én csak a Nyár Szíveként emlegetek. Amikor először meglátom az új évben, nagyot dobban a szívem, mert közel a tavasz, a kikelet.
A Skorpió februártól októberig terjedő láthatósága során végig a déli égen halad és teljes egészében sosem látható, egy kis része a horizont alatt marad. Igazi déli csillagkép, a nyári égbolt ásza nálam. Ahogy az Oriont figyelem télen, nyáron a Skorpiót követem. Lenyugszik az egyik kedvencem és felkel a másik.
A Skorpió közel helyezkedik el a Tejút központi vidékéhez, így területén káprázatos látványt nyújt a galaxisunk síkja. A kedvenc mélyég objektumom a csillagképben az Antares közelében megfigyelhető, de a valóságban annál sokkal messzebb lévő, M4 gömbhalmaz.
A Skorpió egyik különleges "mutatványa" volt, amikor 2000-2002 közt a fejét alkotó három csillag közül a középső felfényesedett és majdnem olyan fényes lett mint az Antares. A Delta Scorpii fényesség változását alaposan megvizsgálták a csillagászok, és kiderült, a csillagkísérője anyagot rántott le róla, és ettől lett fényesebb.
A csillagos ég állandónak tűnik, de közel sem az. Ha az ember éveken át figyeli, előbb-utóbb feltűnnek neki a változások.
Kiegészítés: A képet egy online planetáriumból mentettem le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése