Az első túra

Hirtelen ötlet volt tegnap, hogy menjünk terepre pénteken. A gombászösztönöm még hibernált állapotban téli álmát aludja, nem jelzett, hogy "ott a gomba, menj érte." Azonban régen jártam a fák között, vágytam látni az élőhelyeket és friss levegőt szívni. Összehívtam néhány lelkes csapattagot és heten elindultunk felfedezni két nyárfást, a "tuti" nyárfaligetemet és egy nyárfaültetvényt Pósteleken. Mindkettőben az osztrák csészegombák Sarcoscypha austriaca piroslottak. Egyikünk japán festményről lepottyant tökéletes triót is talált, amit 3-7 centi átmérőjű, hibátlan termőtestek alkottak. Gombásztársaim igyekeztek lefotózni a pompás gombákat. 
Talán a legjobb kép az lett, amelyiken a fejem mellé tettem a csészegombás ágat, akár ha tűzpiros hibiszkuszvirág lenne a hajamba tűzve.
A túra során nem találtunk étkezési célra gombát. Bár egyikünk két marék osztrák csészegombát összegyűjtött, hogy megkóstolja. Ez a csészegomba ehető, de inkább dekorációnak használjuk. Azonban érdemes volt járni egyet az ébredező fák között. A tavasz a borús idő ellenére jó kedvre hangolt minket. Legközelebb egy hét múlva, 20-án megyünk. Minden információ megtalálható a Viharsarki gombászok facebook csoportban.

Megtaláltam az első virágzó odvas keltikét Corydalis cava, aminek nincs használati értéke számunkra, tehát nem gyógynövény, megenni sem lehet, viszont tipikus ligeterdei flóraelem, így látványa szívderítő volt.
Érdekes, hogy a gombatúrák során mindig kivirulok. A lehető legjobb tevékenység számomra, mert imádom a természetet, a gombákat és a szépséget. Egyre több kisimult arcú, mosolygós portréfotó van rólam. A gombatúrák pozitív hatását bárki megtapasztalhatja. Mindenkire ugyanúgy hat a természet.