Ugrás a fő tartalomra

Háztáji séta

Nyolcan elindultunk délután egykor járni egyet a tájban. Puhafás és keményfás jellegű ültetvényeket néztünk meg. Sajnos a száraz-hideg tavaszi idő és a telepítések cserjeszintjének eltakarítása "eltüntette" a gombákat. A nyárfa ligetben semmit sem nőttek a cseh kucsmagombák, a vékonyka avartakaró alatt rejtőzködnek, a legnagyobb is csak 4 centi magas volt. A képen látható teljes egészében. Ha kapnának egy kiadós esőt, amire nincs esély, akkor meg tudnának nőni és lehetne belőlük szedni. Amíg ilyen picik, addig nincs értelme a gyűjtésüknek.
A gombamentes helyzet ellenére egy jót mászkáltunk három település érintésével. Békéscsabáról indultunk, Gyula felé félúton megálltunk, majd elmentünk a városerdőig, aztán Sarkad környékén eltévedtünk. A második képen látható, hogy a gát másik oldalára kerültünk, és a nyárfa ültetvények odaát voltak. Pedig Sarkad közelében valahol van egy szerencsés hely, ahol tömegesen terem a cseh kucsmagomba. Egyik gombász onnan egy egész láda gombát hozott ki. Az egyik aranyszabály: "lehet bármennyire rossz idő a gombáknak, mindig van egy hely, ahol sok gomba van. Csak nagyon nehéz megtalálni." Kifáradva, kissé csalódottan ötkor befejeztük a túrát és hazaindultunk. Legközelebb csak túrázni fogunk, megnézzük a mályvádi őstölgyest, ami minden évszakban lenyűgöző túracélpont. Bár nyáron tengernyi benne a kullancs, a szúnyog, a gyomnövényzet, amitől járhatatlan és ezektől inkább tortúra a túra.

A pénteki háztáji
séta legkedvesebb életképét egyik társam kapta le. Felfigyelt egy kis madárra, aminek aztán a fészkét is észrevette. A madárka elrepült, mire a fészekhez értem, de megpillantva a remekművet azonnal tudtam, hogy ki építette. A majdnem gömb alakú, zuzmóval álcázott, kerek nyílásos fészek az őszapóé. Az "őszapó a fészkében" fotót elkértem Erikától, mert nagyszerűen illusztrálja, hogy mily csodákat láthat az ember a természetben, még annak maradékában is.
A gombász koppant a pénteki túrán, míg a természetbúvár lubickolt az élményekben. Ideje felfrissítenem a természettudományi ismereteimet. A gomba elválaszthatatlan a tájtól, amiben él. A gombász jól teszi, ha a nagyobb képet nézi először és utána vesz el a részletekben.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …