Szolgálati közlemény: ez+az

A fotót egyik barátom lőtte rólam a mobilommal augusztus 30-án. Akkor volt az utolsó napom helyettes szakellenőrként. Egy hétig ültem a pultnál és vártam az amatőr gombászokat, akik jöttek is és néha messzi helyekről hoztak gombát, hogy mégis mi ez? Ezért láthattam helyben pl.: pikkelyes tinórut (védett), szalmasárga tejelőgombát. Azért alföldi gombából több volt: déli tőkegomba, mezei csiperke, erdőszéli csiperke, sárga gévagomba, vörösbarna tejelőgomba, gyökeres tinóru. Volt mit határoznom és gyorsan eltelt az egy hét. Az üres percekben a gombák rendszertanában bolyongtam. Nagyon sok gomba van, egy gombász sosem unatkozik. Ha mégis meglegyintené az unalom, a gombák rendszertanának változásai felrázzák: "Ez eddig Xerula volt, most meg Hymenopellis? Mióta Rugosomyces a Calocybe ionides?! Miről maradtam le? Gyorsan Index Fungorum, mondd az új neveket!" Persze a linkelt oldal sem képes követni a gyors változásokat és néha teljes a káosz. Szerencsére a régebbi nevek szintén használhatók ugyanarra a gombára. Még az én agyam is elfüstölne, ha folyton figyelnem kéne és cserélgetnem a memóriámban a neveket. Igaz, egy átlagos szakellenőrnek nem feladata az ilyen szintű elmélyedés a tudományban. Ami fontos, hogy alaposan ismerje az alap fajokat és azokat álmából felverve minden fejlődési szakaszukban, akár a nem tipikus példányokat is, felismerje. Ezért futok a gombák után. Nem lehet elégszer látni a termőtesteket. Van pár nemzetség, amitől sikítófrász kerülget. Nem mondom meg, hogy melyek ezek. Halál para másnak határozni. Közben tegnap ettem mezei szegfűgombát, ma sárga gévagombát, húsz éve sütök-főzök vadon gyűjtött gombákból és sosem lettem rosszul tőlük, mégis parázok, amikor elém rakják az amatőrök a gombáikat. Persze ez a normális, sosem szabad elbízni magamat, mert a gombák mindig készek meglepni az embert. Teljesen mindegy, hogy hány éve fut utánuk. Szóval van egy felelősségteljes, sok észt és figyelmet igénylő "hobbim", arról papírom, egy mindjárt négy éves blogom, kreatív és jól kommunikáló vagyok, mégis itt ülök a küszöb alatt és megakadt a lemez... Hova tovább? Irracionális, hogy minden tettem ellenére egy helyben toporgok és azon lelkizek, hogy van-e értelme az egésznek.
Gondoltam rá, hogy jó reklám lenne a tevékenységem számára egy kiállítás az idei fotóimból. Nagyszerű képeket lőttem Erdélyben gombákról és a tájról. Ráadásnak most jön az őszi szezon, amikor még szebbek a fények, színesednek a lombok, teremnek a hűvösebb időt kedvelő fajok, így mindenhol remek témák várnak a megörökítésre. Remélem, a kompaktommal sikerül az ősz szépségét is visszaadnom!