Az Élővíz-csatorna menti táj helyi természetvédelmi terület. Növényvilágának értékes részletei az idősebb tölgy-kőris-szil galériaerdőkre emlékeztető féltermészetes ültetett erdőfoltok, amelyek aljnövényzete erdei fajokban gazdag. A lombkorona szintjükben a kocsányos tölgy Quercus robur és a magyar kőris Fraxinus angustifolia subsp. Pannonica játszik jelentős szerepet. Elegyfaként előfordul a mezei szil Ulmus minor, a vénicszil Ulmus laevis, a tatárjuhar Acer tataricum, a mezei juhar Acer campestre, a gyertyán Carpinus betulus, és a hársfajok Tilia nemzetség. Cserjeszintjükben megtalálható a fagyal Ligustrum vulgare, egybibés galagonya Crataegus monogyna, kökény Prunus spinosa, a csíkos kecskerágó Euonymus europeus, a veresgyűrű som Cornus sanguinea, a fekete bodza Sambucus nigra, és a közönséges mogyoró Corylus avellana. A cserjeszint nélküli tölgyes, kőrises állományokban az érzékenyebb erdei fajok hiányoznak, helyüket a csalán Urtica dioica veszi át.
Az ültetett fekete dió állomány Juglans nigra a szomszédos erdei foltokban jellemző. A lágyszárú erdei fajok közül itt fordul elő a hagymaszagú kányazsombor Alliaria petiolata, a széleslevelű salamonpecsét Polygonatum latifolium, és a párlófű Agrimonia eupatoria. Erdőszélen megtaláljuk a közönséges zsidócseresznyét Physalis alkekengi, a vadkomlót Humulus lupulus, a borostyánt Hedera helix, a hamvas szedret Rubus caesius, és az illatos ibolyát Viola odorata.
Kultúrtörténeti jelentősége van a csatorna partján spontán terjedő nemes diónak Juglans regia, és a fehér epernek Morus alba, mely elterjedését a selyemhernyó tenyésztésnek köszönhette. A csatorna partján ezen a szakaszon gyakori a fehér nyár Populus alba, és a szomorúfűz Salix alba var. tristis."
Kiegészítés: A bejegyzés címe idézet Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményéből.
A szöveg eredetije egy információs táblán olvasható.
Ennél érthetőbben nem tudom megfogalmazni, hogy mit jelent számomra a "hazaszeretet".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése