Gyönyörű világunk van

Tudom, hogy egyesek számára zavaróak lehetnek a közéleti írásaim, hogy aktívan foglalkozom politikával, de a politika a közös ügyeink kapcsán folyó érdekegyeztetés és nem valamiféle öltönyös alakok magánklubja! Akit taszít a párbeszéd, vagy maga is résztvevője valamelyik gazdasági bűnténynek vagy szociopata, aki nem is óhajt társadalmi lénnyé válni. Melyik vagy? Azért politizálok, mert meg akarom óvni a természet maradékát. Vannak dolgok, amik nem sajátíthatók ki magánérdek által, és ilyen a természet, mert a leszármazottaknak átadandó örökség, hogy legyen esélyük az életre. Ne feledd, mert alapvető tény, hogy élőlényekként élő természeti környezetre van szükségünk! 
Igen, a gombák a kedvenceim, és számomra igazán könnyebbség lenne, ha csak velük kellene foglalkoznom, de már oly sokszor láttam, ahogy élőhelyeik elpusztulnak, hogy rájöttem, ha ez így halad tovább egyszerűen nem lesz erdő-mező, ahol gyakorolhatnám a szakmámat. A létem alapja veszélyeztetve van. Pedig kivételesen szerencsés vagyok, mert az egyéniségemhez illő szakmát választottam, pontosabban követtem a természetes késztetéseimet, amik húztak a zöld felé.
Szeretem a zöldet és a nyári kánikulában a városi zöld folyosó mentén gyakran sétálok, mert jól esik a lelkemnek a picike természet. A csatorna mentén több olyan fafaj él, amikkel társulnak gombák: tölgy, gyertyán, hárs, éger, fűz, díszfaként ültetett nyír és feketefenyő. Sajnos több fafaj többféle kártételtől szenved, évek óta egyre gyengül a városi faállomány, és egyre több a kiszáradt fa. Rossz látni a hanyatlásukat és megfogyatkozásukat. 

A kocsányos tölgy magonc láttán szomorkodtam, mert semmi esélye sincs az életben maradásra. Amint esős idő jön, leveleit ellepi a tölgylisztharmat és el fog pusztulni. Az őshonos tölgyfajunk még megmaradt néhány matuzsáleme élő emlékeztetője az egykori vízjárta tájnak. Sajnos a kocsányos tölgy is nagy arányban pusztul, pedig rendkívül fontos partnere a gombáknak, és faanyagán szintén számos gomba tenyészik. Nálam a kertben két tíz év körüli tölgy van az egyik makkról kelt, a másikat kicsiny csemeteként magam ültettem el. Várom, hogy lombjuk a kert fölé boruljon és alattuk picike erdei hangulat alakuljon ki minél több tölgyekkel élő gombával. Egy fa simán társulhat öt-hat gombafajjal is! Ismerek ilyen fákat.
Az erdei ökoszisztéma nemcsak a belőle nyerhető faanyag miatt olyan értékes, hanem a víz körforgása miatt is. Fontos, hogy nem minden terület alkalmas fatelepítésre! A fák vízigényesek, hajlamosak a párologtatásukkal a csekélyebb víztartalékú talajokat kiszárítani. Az ilyen helyekre jobb fajgazdag természetes gyepeket telepíteni. A gyepek is hatékony szénmegkötők! Nagyon nagy hiba volt a löszgyepeket mértéktelenül felszántani. A földéhségünk végül a saját életünk felemésztését vonja maga után. Nem tudunk mértéket tartani. Teljesen hibásan gondolkodunk az érdekeinkről! Pedig kiemelten fontos lenne a szélesebb körű átlátása a döntéseinknek és a tetteinknek. Nagyon közel hoztuk magunkhoz a mértéktelen terjeszkedésünkkel az ökológiai rendszerek összeomlását. Különösen sérülékennyé váltak a vizes élőhelyek. 

A széleslevelű gyékény gyerekkorom óta az egyik kedvenc vízparti növényem. Gyerekkoromban sokszor letörtem egy-egy "békabuzogányát" és vittem haza dísznek. A tegnapi sétám során fotóztam le az Alsókörgáti zsilipnél, ahol gyakran megállok, és nem, nem unom a zsiliptől zsilipig tartó sétáimat, mert életem röpke ideje alatt valójában kevésszer keresem fel ezen helyeket. Ez egy kis gondolati kitérő, belegondoltál már, hogy mit jelentenek az évmilliárdok életed lehetséges maximális százhúsz évéhez mérten?! Tényleg unalmas helyen élsz? Ideje mélyebbre tekintened, mert akkor látni kezded, hogy mennyire túlterjeszkedtünk a természet kárára, ami minket is fenyeget!
Sajnos a vizes élőhelyek ugyanolyan nagyarányú felszámolást szenvedtek el mint a löszgyepek. Némely tájegységet nem is érte meg lecsapolni, például a Kis-Sárrétet, mert csak kárt tett a tájban a buzgalom és semmiféle gazdasági fellendülést nem vont magával. A Kis-Sárrét népsűrűsége a század elején negyven fő per négyzetkilométer volt. A jelenben még alacsonyabb lehet a megyét sújtó nagyfokú természetes fogyás és elvándorlás miatt.
Békés megye sosem volt alkalmas nagyszámú népesség eltartására. Ez egy kemény vidék, ami ridegsége ellenére érzékenyen reagált az emberi zavaró hatásokra. Miközben az ember jót akart magának, azzal a lendülettel ártott is. Sehogy se jövünk ki jól a tájátalakító tevékenységeinkből. Önámítás, hogy létezett aranykor, amikor az ember békében élt a természettel. Igen, ezek az időkben a barlangi medve és a kardfogú tigris, valamint a betegségek teljesen normális populáció szabályzó tényezők voltak. És azért az ember is ölte a másik embert. Az agresszió átalakult, de nem tűnt el. Ez egy másik téma, amire most nem térek ki.

Az Alsókörgáti zsilipnél álltam a diófa árnyékában és néztem az édesvizet, ami a 21. század legfontosabb kincse lesz. Az egyik csábító hiedelmünk, hogy vízben gazdag ország vagyunk. Ez nem igaz. Ugyanis egy hét hőség elég volt hozzá, hogy a kiszáradó tájban lévő kukoricatáblákat felperzselje. A talajvízszint csökkenése az egész országban megfigyelhető. Idén még hegyi patakjaink közül több is kiszáradt, mert az Északi-középhegység sem védett a klímaváltozás negatív hatásaitól. Valamint a vízkészleteinkre ráüti a halálos ítéletet az értelmetlen akkugyárak elképesztő vízigénye. Nincs hová futnunk egy véges felületű bolygón, ahol már nemzetállamok osztottak fel maguk közt minden élhető-lakható négyzetkilométert. A globálissá vált kapitalizmus számára nem maradt felélhető nyersanyag, vagyis egy van még, az ember maga. Tíz éven belül a digitális alapú zsarnokságok lesznek az uralkodó állami berendezkedések. A demokrácia világszinten kiüresedett színjátékká változik. Az alapjövedelmet kezdetben magam is jó ötletnek tartottam, de mostanra leesett, hogy digitális kuponokért kellene majd önmagamat "prostituálnom". Végzetes kiszolgáltatottság rémképe ütött meg. Amit tetézett a természeti világ megsemmisülésének iszonyata is. Nagyon nagyot hibáztunk. Az ára rettenetes.