Fotózás kánikulában

Ma nagyon bátorra ittam magamat vízzel és kilenc után sétálni indultam. Kora reggel a válltáskámat is felvettem, amibe beletettem a kis turista kompaktomat. Azért annyit nem ittam, hogy bevállaltam volna a DSLR cipelését hőség nap idején. Fölösleges volt a nagy gép, mert az erős napsütésben a kompakt pirinyó érzékelője bőven elég fényt kapott a képalkotáshoz. Elégedett vagyok a fotókkal, mert ügyesen megragadtam velük a szűkebb világom tűnő szépségét. Érdekes, hogy milyen kevéssé tekintjük értéknek a környezetünk üde, élő állapotát, amitől harmóniát érzékelünk. Persze a természet idillikus nyugalma nem a valóság, a természetben elég komoly szelekciós nyomás nehezedik minden élőlényre. Az eddigi esőknek köszönhetően még üdezöldek a növények, de már vannak olyan fák, amiknek tönkrement a lombja. 

Ez a szerencsétlenül járt hársfa komoly bajban van. A levélzet rendkívül fontos, hiszen a levelekben zajlik a fotoszintézis, itt készíti élelmét a fa. Ha nincs lombozata, akkor éhezni kezd. Tönkrement lombbal párologtatni sem tud, vagyis nem képes élő vízpumpaként működni. Az őshonos fák mind nagyon fontos természeti szolgáltatásokat nyújtanak számunkra, elég csak a helyi klímára gyakorolt pozitív hatásukra gondolni. Eleve olyan jó az árnyékukban megpihenni! Ezért aztán fától fáig, árnyékos utcaoldaltól árnyékos utcaoldalig kacskaringóztam, és a napos részeken a fejem fölé tartottam az esernyőmet, ami most napernyőként funkcionált és milyen jól tettem, hogy árnyékolóként használtam! Az UV sugárzás ugyanolyan brutális mint a rendkívül magas hőmérséklet. Az erős napsütés ugyanúgy károsítja a fák lombját mint a mi bőrünket! 

Az esernyőm árnyékából készítettem az első fotót a déli tőkegomba termőtestcsokráról. A másodikán lezúdult trópusi felhőszakadás serkentette a gombát. A képválogatásban van közelebbi kép is a déli tőkegombáról, ami az egyik kedvenc gombám. Egyedi aromájú kalapjait fogyasztjuk. A mediterrán térségből érkezett a Kárpát-medencébe és halad észak felé a melegedést kihasználva. Ez volt az egyetlen gomba, amit a sétám során láttam, de igazából nem mentem túl sokat, hiszen éppen elég volt a belvárosban tennem egy három kilométeres sétát a hőséggel dacolva. Jó ötlet volt vennem izotóniás sportitalt. Bőven ittam vizet is. Addig nincs baj, amíg a test a párolgó verejtékkel hűteni tudja magát. Ott kezdődnek a bajok, amikor ez ellehetetlenül a nagyon magas páratartalom miatt. 

Ez a hangulatos zöld kép a tömegsírról készült a ligetben, amelyben az 1831-es nagy kolerajárvány áldozatainak földi maradványai vannak eltemetve. Fontos észben tartani, hogy törékeny és egyszer létező élőlények vagyunk, ami egyszerre teszi könnyűvé és felelősségteljessé az életünket. Ha a földtörténetre gondolok, akár a múlt, akár a jövő irányába tekintve, egyből tisztán látom, hogy mennyire nem számítanak apró-cseprő tetteim és nagyívű ábrándjaim, (tév)képzeteim. Gunyorosan elmosolyodtam, de aztán megbocsátóan legyintettem: enjoy! Élvezd te is a gyorsan fogyó béke- életidőt, de azért próbálj mértéket tartani, mert utánunk még fognak élni a bolygón, és bár senki se fogja hallani, ahogy gyalázzák nevét ostobasága és kártékonysága miatt, hiszen a csontjaink is lebomlanak, de valamennyi emberi együttérzés csak szorult beléd is, hogy a jövendőre tekintettel legyél. Egyébként nem számít, ha az emberiség kihal és kiteljesedik a hatodik fajkihalás is, mert akkor sem történik semmi nagy tragédia, az élet alkalmazkodik és bőven lesz még élet a bolygón. Ez aztán bámulatos tulajdonsága az életnek, hogy folyton más alakban létezik tovább. Csodáld a tünékeny pillanatait jelen életünknek a fotóimon!