Csütörtökön már találtam egyetlen egy rózsáskalapú tinóru Rubroboletus legaliae termőtestet, és mára féltucatnyian lettek, de többen nem. Beraktam az írás végére egy régebbi videómat, amiben megnézheted, hogy igazán kedvező nyári időjárás esetén mit produkál. Ugyanott készült a mostani fotóm is mint hét éve a videóm. Szívesen látogatom meg újra és újra a karakterfajok lakcímeit és dokumentálom életüket. A rózsáskalapú tinóru mint különösen feltűnő termőtesteket növesztő gombánk könnyedén felkelti bárki figyelmét. Még alaposan megfőzve is okozhat gyomorpanaszokat, de eleve kímélendő, mert erdei gombaként a fás élőhelyek kis kiterjedése miatt egyáltalán nem gyakori. Csak foltokban fordul elő. Ezeken a kis helyeken tobzódnak jó idő esetén a termőtestei.
A Doboz-Szanazugi lakcímemen a keddi nagy eső ellenére csak mutatóban volt gomba. Az éles különbség érzékeltetésére kérlek nézd meg ennek a 2020-as júniusi bejegyzésemnek a képanyagát! Jóval több termőtestet találtam, most például galambgombából ezen a két szebben kívül három darabot láttam, hét éve több fajuk nagyobb termőtest számban volt jelen az élőhelyen, ami az egyik legjobb idősebb tölgyültetvényünk, ami az erdei gombafajok számára egy menedék Békés megyében. Elgondolkodtató, hogy mennyire keményen odaütnek az élővilágnak a forró-száraz nyarak, ami egyre kíméletlenebbek. Hiába hullott le kedden 48 mm eső, ami tényleg nagyszerű volt, ha ennyi víz inkább viharos sebességgel el is folyik és kevésbé tud beszivárogni a talajba mint mondjuk egy téli hótakaró lassan olvadó vize. Hótakaró már évek óta nincs Békés megyében, és ezért egyre gyakoribb a tavaszi aszály!
A harmadik gombás fotómon, amit terepen ma tudtam készíteni, egy kis nemezestinóru látható. Ebből is jóval többnek kellett volna lennie az élőhely folton. A kevesebb gomba jól érzékelteti, hogy az esők csak részben tudják ellensúlyozni a tájléptékű kiszáradást, amely száradási folyamat a folyószabályozás után indult meg és napjainkban is tart, és amit csak fokoz a klímaváltozás által szélsőségesebbé váló időjárás. Milyen érdekes, hogy kétszáz éve, ami a természet idejéhez mérten semmiség csak nekünk embereknek tűnik soknak két emberi évszázad, még a nagy árvizek miatt aggódott az itt élő lakosság, most pedig a leszármazottaikat az egyre súlyosbodó szárazság fenyegeti. Ironikus, hogy a nagy árvizektől egyre kevésbé kell tartanunk, de a vízhiánytól nagyon is! Simán ki tudnak száradni a Körösök. Csak a duzzasztás miatt van a medrükben víz. Gondolj 2022-re, amikor a Hármas-Körös duzzasztás utáni meder részében olyan kevés volt a víz, hogy át lehetett sétálni rajta! És ez a folyó már magába fogadta a Fehér-Körös, a Fekete-Körös, a Sebes-Körös és a Berettyó vizét is. Ha a folyóink vízgyűjtőiről nem érkezik elegendő víz, akkor miben reménykedünk itt az ország dél-keleti sarkában? Veszünk vizet a boltban?! Na, persze. Komoly és fenyegető a helyzet, amin csak gondolkozásunk átalakításával, és rendszer szintű változások végrehajtásával tudunk enyhíteni és megelőzni a sokkal nagyobb károkat.
Hogy a víz milyen fontos, még ez az elcsípett erdei életkép is jól mutatja. Az erdei béka az üreges fagyökérben megrekedt vízben mártózott meg és jöttömre ugrott ki belőle. A fotót Gyula-Városerdőben készítettem, mert Doboz-Szanazug után oda is benéztem. A harmadik fás élőhely Póstelek volt, ami egyébként a fő indikátor helyem 2012 óta. Mire odaértem már tíz óra volt és meglepően kellemetlenül meleggé vált a levegő. Éppen csak benéztem a génbankba és a kastélyparkba. Egyáltalán nem esett jól a mozgás az izzasztó körülmények között. A pihenőnap ellenére alig találkoztunk emberrel. Jó kérdés, hogy miért volt ennyire kihalt Kétkörösköz ezen a csendes júliusi vasárnapon. Szerintem a hanyatló turizmusnak egyik oka a forróvá váló nyaraink, és az emberek inkább nagyobb vizek közelébe mennek enyhülésért. Bár néhányan hőgutába haltak bele Görögországban. Utazás előtt feltétlenül érdemes tájékozódni a helyi kockázatokról! A hősokk nem buta ijesztgetés, nagyon is valós életveszélyessé váló állapot!
A mai fotósorozatom első képével egy zöld varangyot örökítettem meg még otthon a ház mellett. Nagy öröm volt látni a kétéltű állatot, aminek szaporodása erősen kötődik a vízhez. A kifejlett állat jól megél a szárazföldön, nappal elbújik nyirkos helyen és éjjel jár táplálék után, ami zömmel rovarokból áll. Valószínűleg a fotóalanyom is az estét az utcai lámpák alatt töltötte elszédült rovarokra lesve, és napfelkeltével indult el nappali szállása felé, ami a telken található, talán pont a házalap valamely repedése. Egyszer egy másik példány az udvaron át pont mellettem haladt el és bújt be a melléképület alatti repedésbe. Az "albérlő" hazaért. Minden őshonos állatunkat szívesen látom. (A házi macska nem őshonos, hanem túlszaporodott dúvad.) És most lásd a képválogatást, amivel megörökítettem a megye eltűnőben lévő zöld arculatát! A legvégén pedig ott a 2017-es videóm a rózsáskalapú tinóruról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése