Ideje lenne társadalommá szerveződnünk

A tegnapi cikkben olvasmányt ajánlottam neked. Lassan haladok az olvasásával, mert kb. harminc mondatonként vagy felforr az agyvizem vagy bebújnék a sarokba zokogni. Megterhelő olvasmány Féja Géza Viharsarka. 
1990-ben tizenkét éves voltam, most negyvenhat vagyok és az eltelt harmincnégy évben eleget tapasztaltam ahhoz, hogy fontos következtetéseket vonjak le önmagam számára. Féja Géza döbbenetes szociográfiája további elrettentő tényekkel sokkol engem. Bár erős érzelmi kötődésem van a szülőföld iránt, hiszen zömmel bejártam a természeti élőhelyek maradékát (csak két nemzeti parki részterület van, ahová még nem jutottam el) és a sok gomba lakcím, a kedvenceim is köteléket jelentenek. De ami az országban zajlik, az a sok negatív folyamat túl sok nekem. Magánemberként lehetetlenség ellentartanom a pusztulásnak. Ugyan a saját szintemen kitartóan ellátom feladataimat, gyarapítom kreatív projektjeimet, és a klímaváltozás kapcsán már egyéni szinten sokat alakítottam az életmódomon, de minden más túl van a hatókörömön. Nagyon fura állapot a gondolkodó/cselekvő ember társadalmi számkivetettsége, vagyis az, hogy aktív ráhatásom nincs a dolgok zajlására.
A négyévenkénti parlamenti választás pusztán kiüresedett színjáték. A felülről irányított hierarchikus berendezkedésünk egyértelműen a vagyonos réteg érdekeit szolgálja. Nagyon igaz, hogy ebben a hierarchiában elhelyezkedők felfelé nyalnak és lefelé taposnak. Nincs irgalom a polgár számára. Ez egy egyenlőtlen és torz szisztéma, ami az ország kárára van. Debrecen is, a hűséges fideszes város is mit kapott hűségéért cserébe, egy kínai akkugyárat. Mert a rezsim eszébe vette, hogy megélhetését továbbra is az autóiparban látja. Csak hát némileg összezördülve az EU-val (ne feledd, a nyugat a szövetségesünk, nem az ellenségünk) most keleti autógyártóknak ad földhasználati jogot Magyarországon. Mi is van azzal, hogy idegen kézbe magyar földet nem adunk?! Oh, hogy mennyi példát lehetne sorolni a rezsim önkényes, kizárólag a saját érdekeit szolgáló döntéseire. 
Az egyik legfontosabb tény, amit ideje lenne mindenkinek az eszébe vésnie, hogy a saját érdekeit neki kell védelmeznie, mert igazából senki másnak nem áll ez érdekében. Tényleg nem.
A roncs-társadalmunkban nagyon minimális a szolidaritás szintje, a bizalom pedig gyakorlatilag nem létezik. Mégis négy évente eljátsszuk a demokrácia színjátékát, hogy az emberek szabad akaratukból bizalmat szavaznak az érdekeik védelmére ajánlkozó embereknek. Ez az egész úgy ahogy van tényleg egy nagy hazugság. (Bizalom nincs, erre volt ékes példa a hálapénz.) Szavazat vásárlás, megfélemlített közmunkások, akik tudják, hogy kire kell szavazniuk, hogy enni tudjanak, megfélemlített nyugdíjasok, akiket már kétszer is sikeresen pánikba kergetett a hazug narancs propaganda a választások előtt, és a képviselőjelöltek nagyon jól tudják, hogy a hatalommal vagyonhoz jutnak. Itt aztán se szabad akarat, se bizalom, se közös ügyek képviselete, semmi sem igaz az egész torz színjátékból. Itt nem az ész irányít, de még a szív sem, hanem az indulat vezérelte hit. Másfelé fordítom a figyelmemet.
Tehát ha a kormány és a többi képviselő nem az emberek érdekeit szolgálja, és a hierarchia miatt a lent lévőknek, amúgy is kuss a neve, akkor mégis mit lehetne tenni? Annyira pofon egyszerű, hogy ezért nem jutott még senki eszébe. Meg azért is, mert a többség gyáva, rest és "dögöljön meg a szomszéd tehene is" alak. Vagy érdekelt az ország javainak magán tulajdonba vételében. 
De biztos vagyok benne, hogy minden negatív trend ellenére vannak bőven gondolkodó/cselekvő emberek az országban, akik ugyanabban a csapdában vergődnek mint magam is, hogy elszigetelten küzdenek és erejük évről évre fogy, mert a herék étvágya sosem csillapodik és egyre nagyobb terheket rónak az értékteremtőkre. 
Itt vagyunk a 21. században, ami a kommunikáció évszázada lehetne, ha méltóztatnánk szóba állni egymással. Egyből rájönnénk, hogy mennyi közös problémánk van és hogy a megoldásaik is nálunk vannak. 
Fontos, a herék nem érdekeltek a társadalmi problémák kezelésében, mert a gyógyulásnak indult társadalom még a végén megszabadulna tőlük. Egyébként őszintén szólva ki sírná vissza a nersevikokat vagy más felülről szónokló balfaszt?
Ideje lenne társadalommá szerveződnünk. 
Egyik fontos észrevételem, hogy a nemzet fogalom direkt forszírozott hazugság, mert mindenki azt lát bele, amit személyes hiedelmei diktálnak számára és ez a délibáb eltakarja előle a lehangoló és elrettentő valóságot. 
Aki viszont a valóság talaján mozog, és remélem tényleg több tízezren vagyunk, azok azért bőven szembesülnek a negatív folyamatokkal és a hierarchia miatt tapasztalt bénultsággal. 
Még egyszer mondom, és ez évszázados rögzültség, a vagyonos réteg, bárkiből is álljon századról századra, nem érdekelt a társadalom felerősítésében, mert különben nem tudna rajta élősködni. Mondani sok mindent lehet, de nézd csak meg, hogy a nemzetért oly nagyon aggódó képviselő vagy inkább politikus vállalkozó hogyan is vagyonosodott meg. Magyarországon aggasztóan elterjedt a mások kárára történő vagyonszerzés. Ez is súlyosan roncsolja a társadalmunkat. 
Ideje lenne a gondolkodó/cselekvő embereknek egységes erőt mutatniuk. Belengetniük a középső ujjukat a hazugoknak, akik szélhámoskodnak még mindig, miközben összedől az ország. 
Nem kell pártot alapítani. Mert a parlamenti színjáték nagyon is jól szervezett szélhámoskodása a hierarchiának. 
Hálózat alapú szerveződés a javaslatom. Legyen a neve: Közös Jövőnkért Platform. Elsőnek példaként egyezzünk meg mindazon dolgokban, amik a közösségünket szolgálják, példák: a jogállam visszaállítása, progresszív adózás, mikrovállalkozók adóelengedése és vállalkozásra ösztönzés, a szociális háló újraszövése, a belső piac védelme, a magánkezdeményezések serkentése, döntéshozók elszámoltathatósága, átlátható állami pénzmozgások, és magántőkealapok sürgős átvilágítása, a tulajdonosok megnevezése, szigorúbb természet- és környezetvédelem, hiszen felelősséggel tartozunk a jövő magyarságáért. Egyelőre ennyi jutott eszembe hirtelenjében.
Természetesen a hierarchia érdekeltjei egyből keresztbe akarnak tenni, de ezek rongy alakok, és nem kell félni tőlük, mert még egy tény következik, ha nem cselekszünk, a közel jövőnk olyan iszonyatos, hogy nincs ember, aki ijesztőbb lehetne a minket fenyegető végzetnél. 

folyt.köv.