se legyen."
"Társadalmi balsorsunk társadalmi hazugságok következménye."
"A magyar nép tele volt eredendő kollektív hajlamokkal, s az uralkodó rétegek és hatalmak éppen ezek ellen a kollektív hajlamok ellen folytatták és folytatják a legádázabb harcot, hogy a maguk kollektív szervezettsége ne találja magát szemben a nép kollektív szervezettséggel."
"A legelők nagyon elfogytak s az állatállomány ijesztően csökken évről-évre. De felmerült már az új feladat: tervszerűen visszavezetni a síkságra az ész nélkül lecsapolt s a Fekete-tenger felé kergetett vizeket. A kóros lecsapolási láznak köszönhetjük, hogy a »sivatag« réme üti fel a fejét s a szikes és szikesedő területek terjedelme egyre nő. De ma már hódítani kezd a kert s ha e folyamat tovább siet, lassanként átalakul a síkság képe."
"Előttem fekszik egy törvényszéki beadványának kézirata, 1906-ból, melyben a »Vissza népcsalók«, »Csaba népéhez«, s »Seperjen el a népítélet« című cikkei miatt emelt izgatási vád ellen védekezik. Politikai végrendeletként hatnak sorai: »Oly társadalom, mely csak egyes, vagy néhány ezer kiváltságosnak nyújt kényelmes vagyoni és politikai helyzetet, beteg társa-dalom és beteg lesz lassanként még a kiváltságos osztályok tekintetében is. Oly társadalom, mely a munkások millióit részben vagy egészben kizárja a jogok és nemzeti jövedelem élvezetéből, erkölcstelen és nem tarthat arra számot, hogy bármely becsületes ember tiszteletben tartsa..."
"Ha belemerülünk egy-egy ilyen kis sziget életébe, akkor látjuk valójában a főváros és az ország közötti szakadékot s minden magyar haladó vágy teljes csődjét. Nem a magyar haladás hadserege hiányzik, csupán igen előrelátó és bölcs »politika« történik. A fővárosban a »vezéreket« különösebb bántódás, zaklatás, üldözés nem éri, s ők abban a hiú reményben ringatóznak, hogy eszméik bejárják az országot. Holott ezalatt tönkre teszik és szétzilálják vidéki hadsoraikat, a vidék legjobbjait, akik természetes közvetítő réteget alkotnának közöttük és a nép között. Ezt a közvetítő réteget teljesen elszigetelik. A gondolat elindul a központból a nép felé, e kis szigetek felfogják és szívesen folyammá, társadalmi tetté, eseménnyé növesztenék, de a vidéki szigeteket vesztegzár alá veszik. Ezért kell a vidéki városok színvonalának legalább egy századdal Európa mögött ballagnia, nehogy ezek a »szigetek« kitörjenek és komoly szerephez jussanak. Ebben az esetben ugyanis az egész jelenlegi hierarchia nagy robajjal összedőlne."
"Újabban a falusi értelmiség körében korszerű új típus keletkezett, az ú. n. élharcos-típus, a politikai ügynök. A magyar középréteg jó része eredendő szolgaiasságban szenved. Vérében van már társadalmunk feudális szervezete, ahol a folytonos egymás alá rendelés szükségszerű törvény, ahol mindenki hűbéres, emelkedését, egyéni érdekeinek kielégítését tehát csakis a hűbérurához való hűség és engedelmesség segítségével érheti el. Ez a hűbéres lelkialkat egyre jobban nélkülözi a kollektív faji, vagy népi élményeket. A múltban még elegendő volt, ha a hűbéres középosztály nem elegyedett a néppel, nem állt mozgalmai élére s nem gördített akadályt a közigazgatás »művei« elé. Újabban azonban az átalakuló Európa politikai mozgalmai csaknem minden országban, bár különböző módokon, de mindenképpen bevonják a politikai életbe a népi erőket. A nép megszervezése nálunk is politikai program lett, de távolról sem azért, hogy szerepet adjanak a népnek. E »megszervezés« célja éppen az önkormányzatra törekvő és saját céljaikért szervezkedő népi mozgalmak csíráinak az elpusztítása. A magyar vezetőréteg a néppel szemben mindig a nyáj-ideológia álláspontján állott. A nép »gyermek«, öntudatlan »nyáj« s a legokosabban teszi, ha hivatott vezéreit, a kosokat, engedelmesen követi. Ebből a szempontból osztályozzák a népet, tehát azokat válogatják ki s teszik előnyösebb helyzetbe, azoknak adnak bizonyos hatalmat sorstársaik felett, akik a saját osztályuk érdekeit megtagadják."
"A cím- és rangesők, a múlt összes bűneinek, külsőségeinek, előítéleteinek, hamis értékeinek, veszekedett tekintélygyártásának és áltekintély-tiszteletének restaurálása a falusi értelmiség kebelében sem maradt hatás nélkül. A rangok és a címek kínos elosztása, tisztelete, fitogtatása, a társadalmi különbségek erőszakolt hangsúlyozása itt még erősebb s az adott viszonyokat tekintve kacagtatóbb, mint legfelül.
A hajdani kurtanemesek azonban maguk is paraszti munkát végeztek, kultúrát képviseltek s a nagy megmozdulások alkalmával többnyire a nép élére állottak. Az újak pedig lenézik a népet s balsorsának romjain kis várakat építenek maguknak."
"A »végleges társadalmi elintézettségek« honában elolvastak bizonyos immár félig-meddig klasszikusnak tartott tudományos könyveket s elmerészkedtek bizonyos szelídebb társadalomkritikai gondolatokig.
Sajátságos réteg a törpebirtokosság, mely leginkább hajlandó szolidaritásra, s melyben legkomolyabb a kulturális emelkedés vágya. Nem süppedhet be javainak zsírjába, hiszen néhány hold földje legfeljebb a mindennapi kenyeret adja meg. Élete folytonos harc és újítások felé való törekvés. Ők a kertkultúra hősei, s a magyar gondolat szózatai bennük találnak leginkább visszhangra. Nem választja el őket éles szakadék a mezei munkásságtól, kritikával nézik a társadalom életét, s együttműködésre kész hajlandóságuk egészen fejlett. Politikai elhelyeződés tekintetében egyelőre nem találják helyüket, a mezei munkásság még túlságosan forradalmi számukra, a zsíros gazdák között viszont csak másodrangú szerepet tölthetnek be, tehát igazi közösségbe nem forrhatnak velük."
"Ez érthető is, hiszen az egész magyar társadalmi életet a félmunka, a gondolatoknak félig átgondolása és bizonyos suta félhomály jellemzi."
"Ilyen hallgató nép még egy nincsen. Csönd van, de várjuk a születíst!"
A születést ugyan hiába várják, mert a megszületett tiszta szellem nem juthat el közéjük. A városi csatorna termékei azonban gyorsabban odajutnak. Nemrégiben nagy kaszáskeresztes bűnper zajlott le. Vádlottjainak nagyrésze a déli Tiszavidékről került ki. Vezetőjük tipikus fővárosi álnagyság volt, évekig hiába stréberkedő rossz költő, később nevetséges akarnok-politikus. Programja a legteljesebb zagyvaságot árulta el. Szocializmus, nacionalizmus, turánizmus és kollektivizmus a legfurcsább módon keveredtek benne. De mégis eljutott az elnyomott s a közéletből teljesen kiszorított, a munkaadóknak tökéletesen kiszolgáltatott mezei munkások közé. S az anarchiába és közönybe hullott embereknek egy pillanatra felcsillant a szemük, azt hitték, hogy itt van az alkalom a tömörülésre, a kollektív mozdulatra. A szervezkedést nemsokára leleplezték s a mozgalom vezetőit bíróság elé állították. A vallomásokból kiderült, hogy kétféle ember csatlakozott e mozgalomhoz, olyanok, kiknek az éhezés már egészen elhomályosította a tekintetét s úgy menekültek e szervezetbe, mint a szekta mámorába, s olyanok, akiknek ez a szervezkedés ürügy s alkalom volt az ősi paraszt-demokrata-szocialista mozgalom feltámasztására. Egy mesterségesen lesüllyesztett, destruált társadalmi réteg belső sebei és torzulásai nyíltak ki ezen a tárgyaláson. A mezei munkásság kilencven esztendővel ezelőtt európai színvonalon s országos jelentőségű mondatokkal fogalmazta meg a népi kívánságokat. S kilencven esztendő múlva e mesterségesen megdermesztett osztály egy része szélhámos martaléka lett. S ne feledjük, hogy a magyarság egyik legszámottevőbb társadalmi rétegéről van szó. Lesüllyesztése a soha és semmiféle úton sem pótolható nemzeti vérveszteségek közé tartozik."
"Röviden: a magasabban álló rétegnek árulókra van szüksége, hogy az alatta álló réteget minél tökéletesebben kihasználhassa." Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése