A művészettörténet tantárgy védelmében

Munkácsy Mihály a szülővárosom emblematikus híressége, róla nevezték el a múzeumunkat és a kulturális negyedünket is, amit évek óta fejleszt a városvezetés. A bejegyzéshez beillesztett fotóm az egyik festményéről, a Zongoraleckéről készült pont a múzeumban, a festő munkáit és relikviáit bemutató teremben.
Művészi érzékkel megáldva számomra mindig is fontos volt a művészettörténet. Örömömet találom a saját és mások alkotásaiban is. Lenyűgöz a kreativitás sokfélesége, hogy mennyiféle módon vagyunk képesek kifejezni közös emberi tapasztalatainkat. Teljes abszurditás megfosztani a fiatalokat az emberiség egyetemes kincseinek ismeretétől!
Kinek a gonosz elméjéből pattant ki az ötlet, hogy szűnjön meg a művészettörténet tantárgy?!?

As a child of the atomic age, I am talking about nature

The prompt was a thought: "I'm thinking that technological civilization is unsustainable if we wipe out the living world in the process. As living beings we need living things, not more and more digital toys and waste."
Obviously, we believed we could live without nature, because our technological development has reached an amazing level. Just think of the ever more sophisticated medical diagnostic tools, but the smartphone has also proved to be an epoch-making invention. I first entered cyberspace in the library's internet club in February 1997. In the club I was almost the only girl among the many boys. I was always interested in technology because of the communication. In 2000 I bought my first radio phone, a very basic basic model. I bought my first smartphone second hand in 2005, it was still a pda mobile hybrid, but it already had all the features that made the more modern version a hit. Born in 1978, I have been following the development of technology and the decline of the natural environment all my life. As a city dweller, I am fully aware of my vulnerability to technology, and also that a return to traditional farming is simply not possible due to severe natural damage and overpopulation. We are all in a very scary trap. Luckily for me, I am smart enough to think of solutions and make decisions.
A word of advice, keep your wits about you, develop your mind, learn practical skills, because you will need your own human values. Our technology will not save us when the biosphere collapses because of our overuse.

Visszatekintő 2023-ra

Január 2-án készítettem el az év első fotóját az öreg kompakttal a Békési úti zsilipnél. Két dolognak kell feltűnnie a képen neked, hogy nincs hó, és nincs megfagyva a pocsolya. A tél enyhe volt. Nem találok egyetlen deres, zúzmarás fotót sem a képmappában az év első negyedévéből. Olyan enyheség volt, hogy március 4-én virágoztak a védett ligeti csillagvirágok Doboz-Szanazugban és az első odvas keltikék is óvatosan az avar között rejtőzködve még, de már virágot bontottak. A téli csapadék tekintetében felemásra sikerült, január csapadékos volt, február viszont száraz és március is csak félhavi csapadékot adott. 2022 decembere esős volt, ennek köszönhetően volt víz a talajban, nem futottunk teljesen reménytelenül a kucsmagomba szezonnak. Márciusban ismét 12-én mentem terepre, és megtaláltam az első cseh kucsmagombákat. Viszont ezután a városban folytattam tovább az év dokumentálást. Kora tavasszal elég volt számomra két terepjárás, hogy egyértelmű legyen számomra, az előző két forró és száraz nyár (2022 és 2021) túlságosan kiszárította a tájat és ez rányomja hatását a 2023-as szezonra.
Az előrelátásom helyes volt, amit augusztus bizonyított. Előreszaladtam, holott április következik.

Április 15-re a kis esőknek köszönhetően a városban teremni kezdett a sötét kucsmagomba. 2017 óta ismert lakcímén fotóztam az egyik termőtestét. Máshol egy díszágyás mulcs takaróján a fakéreg kucsmagomba is megjelent, és Szabadkígyóson láthattam a fattyú és pusztai kucsmagombákat is. 2023 kucsmagomba szempontból szerencsésen alakult, hiszen öt faj termőtesteiről tudtam fotókat készíteni. Aztán a szerencsém ki is fújt. Hiába esett az eső májusban és nyárra sem záródtak el az égi csapok, a tájléptékű kiszáradást képtelen volt enyhíteni az eső. Dunántúlon és az Északi-középhegységben augusztusra epikus méretű termőhullám alakult ki, míg én hitetlenkedve néztem a tuti városi lakcímet, ahol hasonló nedvességviszonyok mellett 2020 nyarán fantasztikus fotósorozatot lőttem a kedvenceimről. Idén augusztusban néhány gomba termett szórványos termőtestekkel és porszáraz volt az avar!

A csalóka tinórut augusztus 18-án fotóztam ugyanazon a lakcímen, ahol 2020. július 30-án gyönyörködtem az itt lakókban. (Egyedül az őzlábgalócát fotóztam máshol.) Nagyon tanulságos volt megtapasztalnom a valóságban az előrelátásomat. Nem hazudtam magamnak, hogy minden rendben van, hiszen sok eső esett, pontosan tudtam, hogy a pokoli nyarak kizsigerelték az élőhelyeket. A gombák romjaikból tápászkodtak fel, hogy engedelmeskedjenek a fajfenntartás parancsának. Soha ilyen kevés gombafotót nem készítettem mint idén. Több tucat 2023-as képmappában cirka 100 gombatémájú kép van! Ez elképesztően kevés. Persze tény, elmehettem volna például a Mátrába fotózni augusztusban, de sem pénzem, sem motivációm nem volt az utazásra. Hiszen égetni a benzint az öncélú örömszerzés miatt, amikor nyakig vagyok a klímaváltozás generálta negatív változásban, saját magamnak adott gyomorrúgás lett volna. Inkább kihagytam az öngyötrést és maradtam a valóság talaján, a háztájiban.

Október eleje meghozta az első fagyos leheletű hajnalokat, hogy aztán október 19-én meleg széllel trópusi hőség érkezzen. Nem hittem el, hogy kedd hajnalban még mínusz 1 Celsius fok volt, addig szombat hajnalban +19! A képet huszadikán készítettem, amikor már dőlt befelé a meleg a széllel és igencsak izzadtam őszi öltözetemben. A képen a névjegykártyájának megmutatása céljából fotóztam kézben a rózsástövű fenyőtinórut, ami meglepetésemre termett városi lakcímén. A háttérben az október közepe óta termő gyapjas tintagomba termőtestei voltak. Az átmeneti hideg betörés nem ártott a gombáknak, a meleg talaj picit sem hűlt át. Sajnos október kevés esőt adott és a meleg szél is ártott a gombáknak. A termőhullám akadozott és maradék reményemet a novemberbe vetettem, miközben tisztában voltam vele, hogy egy újabb és erősebb hideg betörés véget vethet gombás álmaimnak.

November 13-án és 19-én végre volt értelme terepre mennem! Megdöbbentően későn, az év 46. hete hozta meg az igazi gombász élményt. Amikor besétáltam a karcsú és nagy őzlábgombák közé, egyszerűen mesebeli élményben volt részem. Nagyon gyorsan megtelt a kis kosaram és számomra ennyi termőtest untig elég is volt. Gyönyörű, friss, teljesen ép gombákat gyűjtöttem, amiket nem sokkal később külön élmény volt elkészíteni.
2000 előtt jelentősen több gomba termett és a piacokon sokan foglalkoztak gombaárusítással. Emlékszem, amikor kezdő gombász voltam, én is a csabai piacon láttam először vadon termett csiperkéket.
Az első önállóan meghatározott gombám a gyapjas tintagomba volt. Ezért is fotózom szívesen a termőtesteit.

Idén a november 16. fotóm a kedvencem a gyapjasról. Semmi mással sem téveszthető össze, és amíg fehérek hosszú lemezei, addig ehető. Igazán csodás gomba. Áprilistól terem, de 2023-ban tavasszal nem találkoztam vele. Őszig kellett várnom rá.
Az év 47. hete csodásan alakult, de már az előrejelzésben megjelent a közelgő hideg betörés, a tél fagyos lehelete. November végére a fagy véget vetett a megkésett termőhullámnak, pedig több faj még seregesen tolta volna ki a termőtesteit. Mikulás napjára a hegyvidékeken kifehéredett a táj. A webkamerák felvételeiből téli képeket mentettem le magamnak. Sokan már fehér karácsonyban reménykedtek, de reálisabb esély volt jelentős visszamelegedésre és pont így történik.
December 19-én jártam még egyszer terepen és a téli hármasból téli fülőkét és júdásfülgombát találtam. Ez volt számomra a szezonzáró gombászat.

A bejegyzést záró fotót november 22-én készítettem a csabai piacon. Öt vadon termő gomba volt és termesztett csiperke és laskagomba a zöldségárusnál, aki egyben szakellenőri végzettséggel is rendelkezik. Ez a látvány a régi "szép" időket idézte elém, amikor a föld húsát a gombaismerettel nem rendelkező városi ember a piacon szerezhette be.
Régi emlékek; gyerekkorom óta érdekelnek a gombák, rengeteg tapasztalat, és mégsem tudom, hogy mit hoz a 2024-es szezon. Reménykedésre ad okot, hogy a valóban bőséges késő őszi esőknek köszönhetően feltöltődött a talaj, végre enyhült a két pokoli nyár negatív hatása. De ha a tél és tavasz száraz lesz, jelentősen romlanak a tavaszi esélyeink.
Hiába a technológiai fejlettségünk, a klíma és az ökoszisztéma együtt mozgása nagyobb hatással van ránk mint véljük.

Júniusi rémálom

Idén egyetlen egyszer mentem át Romániába, hogy a Belényesi-medence melegkedvelő tölgyeseiben gombásszak. Június 25-én korábbi évek tapasztalatai alapján tombolnia kellett volna a gombáknak, de megdöbbentő hiánnyal szembesültem. 2018. június 23. gombatúrát linkelem neked összehasonlításképpen, hogy minek kellett volna lennie a kiváló gombaélőhelynek számító erdőkben! A nyitóképen láthatóban is idén június 25-én nyári, bronzos vargányáknak és varashátú galambgombának kellett volna lennie olyan nagy tömegben, hogy a helyi gombászoknak és nekünk is jutott volna belőle. Egy tucat varashátút találtam, azokat is zömmel már megették az éhes csigák. Álltak meg helyiek is az erdőnél, de ugyanúgy rövid szemrevételezés után csalódottan jöttek ki.

Vittem magammal kamerát, de egyszer sem vettem elő, a mobillal lőttem pár dokumentum fotót mint például az autóban az egyetlen egy felszedett varashátúról művészi csendéletet. A kalap szebbik oldalát fotóztam, a másik felét javarészt már csiga ette meg. Helyben egyetlen gombát sem fotóztam júniusban, pedig volt csapadék! A hegyvidéken is a túra idején eláztunk, de az erdőkben az átázott avarréteg alatt a talaj kemény volt, ami alapján közel sem érkezett elég eső enyhíteni a korábbi tartós szárazságot! Ha a talaj átázik, süppedőssé válik. Hát, picit sem süppedtem bele. Lehangoló volt. Azt hittem, hogy a 2021. július huszonnegyedikei helyzetnél rosszabbat nem fogok látni. Tévedtem, a pozitív illúzió csapdájába sétáltam bele magam is, amiben ugyanazok vannak, akik tagadják a klímaváltozást, normálisnak tekintik, pedig a sebessége több mint extrém.
Gombászként élőben tapasztalom meg a drasztikus változásokat. Ideje cselekednünk, különben tényleg rettenetes lesz a jelenlegi életmódunk megszűnése, mert fenntarthatatlanná válik. Ha a drogost váratlanul leválasztják a szeréről, és a fogyasztói kényelem bizony kemény drog, akkor pokoli elvonási tünetek jelentkeznek.

Kétkörösköz fás élőhelyeinek gombái (fotóalbum)

2018. június 25-én itthon fotóztam le a háztájiban gyűjtött termőtesteket. Ez egy szép fajkínálata volt a helyi fás élőhelyek gombáinak, amik melegkedvelők. A tálcán jelentős számban a fákkal élők termőtestei voltak! Régi megfigyelésem, hogy az "erdők" jobban tartják a nedvességet mint a mezők, és kevesebb csapadék esetén is a fák között akad ez-az. Erre cáfolt rá 2022 nyara, amikor még a hőségtűrő sárgafoltos céklatinóru sem tudott teremni. 2017. augusztus 4-én nem igazán volt kedvem fotózni a 117B ültetvényben, mert csorgott rólam a verejték. Pedig érdemes lett volna valahogy egy képbe belekomponálni a céklatinóru termőtesteit. A gomba mit sem törődve a kánikulával, az erdei párásságban a zivatarok záporát hasznosítva vígan termett. Öt évvel később még ez a faj sem tudott termőtestet növeszteni, olyan pokoli volt a nyár. Sajnos a fás élőhelyek is képesek drasztikus mértékben kiszáradni, és ennek oka a mi felelőtlen vízhasználatunk, hogy a belvíztől rettegve esztelenül kizavarjuk a vizet a tájból, és mikor beüt a száraz periódus, a vízhiány fokozódik! A fák is szomjaznak és végül kiszáradnak. Nagyon alacsony a megye erdősültsége, és minden állományban folyik gazdálkodás. Sőt az erdeink igazából faültetvények. Természetes erdőnk évszázadok óta nincs. Pedig keményfás ligeterdő és kis kiterjedésű lösztölgyes a még jelen lévő növényfajok alapján biztosan léteztek a múltban. A jelenben állami faültetvényekben gombászok. Ezek gombáit dokumentálom évek óta. Összeállítottam egy fotóalbumot, amibe 125 fajról tudtam képet berakni. Ezek alapvetően fás élőhelyekhez kötődő gombák.

Az album fajlistája:

Abortiporus biennis – rőt likacsosgomba
Agaricus annulospecialis – körösi csiperke
Agaricus arvensis – erdőszéli csiperke
Agaricus augustus – óriás csiperke
Agaricus bohusii – csoportos csiperke
Agaricus brunneolus – lilásvörös csiperke
Agaricus dulcidulus – apró csiperke
Agaricus xanthodermus – karbolszagú csiperke
Agrocybe praecox – tavaszi rétgomba
Amanita echinocephala – tüskés galóca
Amanita franchetii – érdes galóca
Amanita phalloides – gyilkos galóca
Amanita rubescens – piruló galóca
Armillaria lutea – gumós tuskógomba
Armillaria mellea – gyűrűs tuskógomba
Artomyces pyxidatus – csészés álkorallgomba
Auricularia auricula-judae - júdásfülgomba
Auricularia mesenterica – szalagos fülgomba
Bolbitius titubans – sárga kérészgomba
Caloboletus radicans – kesernyés tinóru
Calocybe gambosa – májusi pereszke
Calocybe ionides – ibolyás pereszke
Calvatia gigantea – óriás pöfeteg
Cantharellus ferruginascens – rozsdásodó rókagomba
Cerioporus squamosus - pisztricgomba
Chalciporus rubinus – málnavörös tinóru
Chlorociboria aeruginascens – rézrozsdaszínű csészegomba
Chlorophyllum brunneum – kerti őzlábgomba
Chlorophyllum rhacodes – piruló őzlábgomba
Chondrostereum purpureum – lilás réteggomba
Clitocybe odora – zöld ánizsgomba
Clitocybula platyphylla – széleslemezű fülőke
Coprinellus disseminatus – sereges tintagomba
Coprinellus micaceus – kerti tintagomba
Coprinopsis melanthina – ligeti tintagomba
Coprinopsis picacea - harkálytintagomba
Coprinus comatus – gyapjas tintagomba
Crucibulum crucibuliforme – sárga tégelygomba
Cyanoboletus pulverolentus – ligeti tinóru
Cyathus striatus – csíkos pohárgomba
Cyclocybe cylindracea – déli tőkegomba
Entoloma clypeatum – tövisaljagomba
Exidia glandulosa – fekete mirigygomba
Exidia nigricans – kormos mirigygomba
Fistulina hepatica - májgomba
Flammulina velutipes – téli fülőke
Ganoderma applanatum – deres tapló
Ganoderma resinaceum – óriás lakkostapló
Geastrum striatum – galléros csillaggomba
Grifola frondosa – ágas tapló és óriás bokrosgomba összehasonlító kép
Gymnopilus junonius – aranysárga lánggomba
Gymnopus dryophilus – rozsdásszárú fülőke
Gymnopus peronatus – gyapjaslábú fülőke
Gyromitra gigas – óriás papsapkagomba
Helvella elastica – karcsú papsapkagomba
Hemileccinum impolitum – okkerszínű tinóru
Hemipholiota populnea – nyárfa-tőkegomba
Hericium coralloides – közönséges petrezselyemgomba
Hericium erinaceus - süngomba
Hortiboletus engelii – útszéli tinóru
Hortiboletus rubellus – piros tinóru
Humaria hemisphaerica – fehér sörtéscsészegomba
Hygrophorus persoonii – olajszínű csigagomba
Hymenopellis radicata – nyálkás gyökeresfülőke
Hypholoma fasciculare – sárga kénvirággomba
Infundibulicybe geotropa – óriás tölcsérgomba
Inocybe erubescens – téglavörös susulyka
Inocybe geophylla – lila susulyka
Inosperma adaequatus – borvörös susulyka
Laccaria laccata – húsbarna pénzecskegomba
Lacrymaria lacrymabunda – könnyező szálkásgomba
Lactarius azonites – füstszínű tejelőgomba
Lactarius stephensii – rózsás tejelőpöfeteg
Lactarius zonarius – begöngyöltszélű tejelőgomba
Laetiporus sulphureus – sárga gévagomba
Leccinum duriusculum – nyárfa-érdestinóru
Leccinum pseudoscabrum – sötét érdestinóru
Lentinus tigrinus – nyár-fagomba
Lepiota cristata – büdös őzlábgomba
Lepista sordida – szürkéslila pereszke
Leucoagaricus americanus – rézvörös őzlábgomba
Leucoagaricus barssii – gyökeres tarlógomba
Lycoperdon perlatum – bimbós pöfeteg
Macrolepiota excoriata – csipkés őzlábgomba
Macrolepiota mastoidea – karcsú őzlábgomba
Macrolepiota procera – nagy őzlábgomba
Marasmius rotula – nyakörves szegfűgomba
Meripilus giganteus – óriás bokrosgomba
Morchella esculenta – ízletes kucsmagomba
Morchella semilibera – fattyú kucsmagomba
Morchella vulgaris – sötét kucsmagomba
Mycena pura – retekszagú kígyógomba
Mycena rosea – rózsás kígyógomba
Neoboletus xanthopus - céklatinóru
Neofavolus alveolaris – sugaras likacsosgomba
Neolentinus cyathiformis – rőt fagomba
Panus rudis – sörtés dücskőgomba
Parasola plicatilis – gyenge áltintagomba
Phallus impudicus – erdei szömörcsög
Pholiota cerifera – rozsdasárga tőkegomba
Pleurotus ostreatus – kései laskagomba
Pluteus aurantiorugosus – tűzpiros csengettyűgomba
Pluteus cervinus – barna csengettyűgomba
Pluteus leoninus – sárga csengettyűgomba
Pluteus petasatus – selymes csengettyűgomba
Pluteus romellii – sárgalábú csengettyűgomba
Psathyrella candolleana – fehér porhanyósgomba
Pseudosperma rimosum – kerti susulyka
Resupinatus trichotis – pihés terülőlaskagomba
Rickenella fibula – narancsvörös mohakígyógomba
Rubroboletus legaliae – rózsáskalapú tinóru
Rubroboletus satanas - sátántinóru
Russula medullata – acélszürke galambgomba
Sarcoscypha austriaca – osztrák csészegomba
Schizophyllum commune – hasadtlemezű gomba
Suillellus luridus – változékony tinóru
Suillellus mendax – csalóka tinóru
Suillellus queletii – vörös tinóru
Tremella mesenterica – aranyos rezgőgomba
Tricholoma scalpturatum – sárguló pereszke
Tricholoma sejunctum – cirmoskalapú pereszke
Verpa bohemica – cseh kucsmagomba
Verpa conica – simasüvegű kucsmagomba
Volvariella bombycina – óriás bocskorosgomba
Xylaria polymorpha – bunkós agancsgomba

Téli napforduló előtt az év utolsó gombászata

Fagyos volt a reggel, de a kora délután csodásan enyhe. A napsütés melengetett, amitől ellenállhatatlan vágy tört rám, hogy terepre menjek. Akartam szedni a téli hármasból, és kettőt sikerült is, téli fülőkét és júdásfülgombát. Ezekből levest fogok készíteni, itt a tökéletes recept. Délelőtt a városban fotóztam a kompakttal, például a deres levélkét a Ligetben, de terepre már vittem a DSLR-t is a 70-300-as kit objektívvel, amivel tudtam madarakat fotózni. A kastélyparkban a szép idő ellenére kevesen voltak, szinte kihaltnak tűnt. A madarak viszont élettel töltötték meg. Nagyon jó volt odakint lenni. Sajnos a városban a téli fűtés keserű füsttel telíti a levegőt. Pósteleken nagyokat lélegeztem, miközben keresgéltem a fotótémákat. Sikerült szép fotókkal gyarapítanom a képtáramat. Egy kis szépség mindig felvidít.

Kétkörösköz erdőinek gombái

Egy régi tanulmány fajlistája alapján, ami húsz éve készült a Körös-menti erdők gombáinak felmérése során és 88 fajt sorol fel, új listát készítettem hajnalban. Több mint kétszázra bővítettem és közel sem teljes! Ráadásnak ezek tényleg csak fás élőhelyeken található gombáink, nincsenek benne a füves élőhelyekhez kötődők. Ez a lista az alapja az egyik 2024-es tervemnek, amit ideje lenne megcsinálni, vagyis egy kiadványba összegyűjteni a tájban élő gombákat fotókkal leírásokkal. Ez egy több gombászos egész évet felölelő feladat. Aki részt szeretne venni benne, keressen emailen: kocziszkyandrea (kukac) gmail (pont) com.
Zsong a fejem. Gombákat látok.

Abortiporus biennis – rőt likacsosgomba
Agaricus annulospecialis – körösi csiperke
Agaricus augustus – óriás csiperke
Agaricus arvensis – erdőszéli csiperke
Agaricus benesii – ligeti csiperke
Agaricus bohusii – csoportos csiperke
Agaricus bresadolianus – akác-csiperke
Agaricus brunneolus – lilásvörös csiperke
Agaricus essettei – gumós csiperke
Agaricus dulcidulus – apró csiperke
Agaricus impudicus – büdös csiperke
Agaricus lanipes – szélespikkelyű csiperke
Agaricus moelleri – tintaszagú csiperke
Agaricus moellerianus – pelyhestönkű csiperke
Agaricus phaeolepidotus – barnapikkelyű csiperke
Agaricus xanthodermus – karbolszagú csiperke
Agrocybe praecox – tavaszi rétgomba
Aleuria aurantia – narancsszínű csészegomba
Amanita echinocephala – tüskés galóca
Amanita franchetii – érdes galóca
Amanita pantherina - párducgalóca
Amanita phalloides – gyilkos galóca
Amanita rubescens – piruló galóca
Amanita strobiliformis – cafrangos galóca
Armillaria lutea – gumós tuskógomba
Armillaria mellea – gyűrűs tuskógomba
Artomyces pyxidatus – csészés álkorallgomba
Auricularia auricula-judae - júdásfülgomba
Auricularia mesenterica – szalagos fülgomba
Bjerkandera adusta – szenes likacsosgomba
Bolbitius titubans – sárga kérészgomba
Bovista plumbea - szürke pöfeteg
Caloboletus radicans – kesernyés tinóru
Calocybe gambosa – májusi pereszke
Calocybe ionides – ibolyás pereszke
Calvatia gigantea – óriás pöfeteg
Cantharellus ferruginascens – rozsdásodó rókagomba
Cercopemyces rickenii – akácpereszke
Cerioporus squamosus - pisztricgomba
Chalciporus rubinus – málnavörös tinóru
Chlorociboria aeruginascens – rézrozsdaszínű csészegomba
Chlorophyllum brunneum – kerti őzlábgomba
Chlorophyllum rhacodes – piruló őzlábgomba
Chondrostereum purpureum – lilás réteggomba
Clitocybe nebularis – szürke tölcsérgomba
Clitocybe odora – zöld ánizsgomba
Clitocybula platyphylla – széleslemezű fülőke
Collybiopsis confluens – pelyhestönkű fülőke
Coltricia perennis – szalagos likacsosgomba
Coprinellus disseminatus – sereges tintagomba
Coprinellus micaceus – kerti tintagomba
Coprinellus radians – szöszös tintagomba
Coprinopsis melanthina – ligeti tintagomba
Coprinopsis picacea - harkálytintagomba
Coprinus comatus – gyapjas tintagomba
Crepidotus mollis – kocsonyás kacskagomba
Crucibulum crucibuliforme – sárga tégelygomba
Cyanoboletus pulverolentus – ligeti tinóru
Cyathus striatus – csíkos pohárgomba
Cyclocybe cylindracea – déli tőkegomba
Cyclocybe erebia – sötét rétgomba
Daedalea quercina – labirintustapló
Daedaleopsis confragosa – rózsaszínes egyrétűtapló
Daldinia concentrica – szenes gömbgomba
Entoloma aprile – áprilisi döggomba
Entoloma clypeatum – tövisaljagomba
Entoloma saepium – halványbarna döggomba
Exidia glandulosa – fekete mirigygomba
Exidia nigricans – kormos mirigygomba
Fistulina hepatica - májgomba
Flammulina velutipes – téli fülőke
Fomes fomentarius – bükkfa-tapló
Ganoderma applanatum – deres tapló
Ganoderma lucidum - pecsétviaszgomba
Ganoderma resinaceum – óriás lakkostapló
Geastrum fimbriatum – közönséges csillaggomba
Geastrum fornicatum – csészés csillaggomba
Geastrum striatum – galléros csillaggomba
Grifola frondosa – ágas tapló
Gymnopilus junonius – aranysárga lánggomba
Gymnopus dryophilus – rozsdásszárú fülőke
Gymnopus foetidus – undorító fülőke
Gymnopus fusipes – árvégű fülőke
Gymnopus peronatus – gyapjaslábú fülőke
Gyromitra gigas – óriás papsapkagomba
Gyroporus castaneus – gesztenyebarna üregestinóru
Haasiella venustissima – késői álbékagomba
Hapalopilus nidulans – fahéjszínű likacsosgomba
Hebeloma crustuliniforme – zsemleszínű fakógomba
Helvella crispa – fodros papsapkagomba
Helvella elastica – karcsú papsapkagomba
Hemileccinum impolitum – okkerszínű tinóru
Hemipholiota populnea – nyárfa-tőkegomba
Hericium coralloides – közönséges petrezselyemgomba
Hericium erinaceus - süngomba
Hohenbuehelia atrocoerulea – kocsonyás állaskagomba
Hohenbuehelia petaloides – földi állaskagomba
Humaria hemisphaerica – fehér sörtéscsészegomba
Hortiboletus bubalinus – homoki tinóru
Hortiboletus engelii – útszéli tinóru
Hortiboletus rubellus – piros tinóru
Hygrophorus nemoreus – ligeti csigagomba
Hygrophorus persoonii – olajszínű csigagomba
Hymenopellis radicata – nyálkás gyökeresfülőke
Hypholoma fasciculare – sárga kénvirággomba
Hypholoma lateritium – vöröses kénvirággomba
Hypoxylon fragiforme – vöröses ripacsgomba
Infundibulicybe geotropa – óriás tölcsérgomba
Infundibulicybe gibba – sereges tölcsérgomba
Inocybe asterospora – csillagspórás susulyka
Inocybe erubescens – téglavörös susulyka
Inocybe geophylla – lila susulyka
Inosperma adaequatus – borvörös susulyka
Laccaria laccata – húsbarna pénzecskegomba
Lacrymaria lacrymabunda – könnyező szálkásgomba
Lactarius azonites – füstszínű tejelőgomba
Lactarius controversus – rózsáslemezű tejelőgomba
Lactarius mairei – fakó szőrgomba
Lactarius stephensii – rózsás tejelőpöfeteg
Lactarius zonarius – begöngyöltszélű tejelőgomba
Laetiporus sulphureus – sárga gévagomba
Leccinum duriusculum – nyárfa-érdestinóru
Leccinum pseudoscabrum – sötét érdestinóru
Neolentinus cyathiformis – rőt fagomba
Lentinus tigrinus – nyár-fagomba
Lepiota brunneoincarnata – húsbarnás őzlábgomba
Lepiota clypeolaria – gyapjas őzlábgomba
Lepiota cristata – büdös őzlábgomba
Lepista sordida – szürkéslila pereszke
Leucoagaricus americanus – rézvörös őzlábgomba
Leucoagaricus barssii – gyökeres tarlógomba
Leucoagaricus ionidicolor – lilás tarlógomba
Leucoagaricus serenus – selymes tarlógomba
Leucocybe candicans – viaszostönkű tölcsérgomba
Lycoperdon excipuliforme – változékony pöfeteg
Lycoperdon perlatum – bimbós pöfeteg
Lycoperdon pyriforme – körtealakú pöfeteg
Macrolepiota excoriata – csipkés őzlábgomba
Macrolepiota mastoidea – karcsú őzlábgomba
Macrolepiota procera – nagy őzlábgomba
Marasmius bulliardii – feketeközepű szegfűgomba
Marasmius rotula – nyakörves szegfűgomba
Melanoleuca brevipes – rövidtönkű csupaszperszke
Melanoleuca grammopodia – rováltkolttönkű csupaszpereszke
Melanoleuca melaleuca – sötétlábú csupaszpereszke
Meripilus giganteus – óriás bokrosgomba
Morchella esculenta – ízletes kucsmagomba
Morchella semilibera – fattyú kucsmagomba
Morchella vulgaris – sötét kucsmagomba
Mycena pura – retekszagú kígyógomba
Mycena renati – sárgástönkű kígyógomba
Mycena rosea – rózsás kígyógomba
Neoboletus xanthopus - céklatinóru
Neofavolus alveolaris – sugaras likacsosgomba
Panellus stipticus – kis áldücskőgomba
Panus rudis – sörtés dücskőgomba
Parasola plicatilis – gyenge áltintagomba
Paxillus involutus – begöngyöltszélű cölöpgomba
Phallus impudicus – erdei szömörcsög
Pholiota cerifera – rozsdasárga tőkegomba
Picipes badius – fényes likacsosgomba
Pleurotus ostreatus – kései laskagomba
Pleurotus pulmonarius – nyári laskagomba
Pluteus aurantiorugosus – tűzpiros csengettyűgomba
Pluteus cervinus – barna csengettyűgomba
Pluteus leoninus – sárga csengettyűgomba
Pluteus nanus – apró csengettyűgomba
Pluteus petasatus – selymes csengettyűgomba
Pluteus romellii – sárgalábú csengettyűgomba
Pluteus semibulbosus – gumós csengettyűgomba
Polyporus arcularius – fagyálló likacsosgomba
Psathyrella candolleana – fehér porhanyósgomba
Psathyrella piluliformis – barna porhanyósgomba
Pseudosperma rimosum – kerti susulyka
Rickenella fibula – narancsvörös mohakígyógomba
Resupinatus trichotis – pihés terülőlaskagomba
Rubroboletus legaliae – rózsáskalapú tinóru
Rubroboletus satanas - sátántinóru
Russula decipiens – csalóka galambgomba
Russula galochroa – gyöngyszürke galambgomba
Russula grisea – szürkészöld galambgomba
Russula medullata – acélszürke galambgomba
Russula odorata – illatos galambgomba
Russula pectinata – fésűs galambgomba
Russula sororia – barna galambgomba
Sarcoscypha austriaca – osztrák csészegomba
Schizophyllum commune – hasadtlemezű gomba
Scleroderma verrucosum – nyeles áltrifla
Simocybe centunculus – kisspórás olajgombácska
Stereum hirsutum – borostás réteggomba
Stropharia aeruginosa – zöld harmatgomba
Suillellus luridus – változékony tinóru
Suillellus mendax – csalóka tinóru
Suillellus queletii – vörös tinóru
Trametes versicolor - lepketapló
Tremella mesenterica – aranyos rezgőgomba
Tricholoma populinum – nyárfa-pereszke
Tricholoma scalpturatum – sárguló pereszke
Tricholoma sejunctum – cirmoskalapú pereszke
Tubaria furfuracea – gyakori szemétgomba
Tuber aestivum – nyári szarvasgomba
Urnula craterium – fekete kehelygomba
Verpa bohemica – cseh kucsmagomba
Verpa conica – simasüvegű kucsmagomba
Volvariella bombycina – óriás bocskorosgomba
Xerocomellus cisalpinus – keskenyspórás tinóru
Xerocomellus porosporus – csapottspórás tinóru
Xerocomus ferrugineus – rozsdabarna tinóru
Xerocomus subtomentosus – molyhos tinóru
Xerula pudens – bársonyos gyökeresfülőke
Xylaria polymorpha – bunkós agancsgomba

A múlt felidézése segít a jövő tervezésében

2018. július 14-én fotózott le gombásztársam a dobozi kastélypark egyik öreg tölgyfája mellett. Ez az egyik kedvenc képem önmagamról. Egy szép nyári pillanat megörökítése, amire jó visszatekinteni, de nem a nosztalgia miatt. Az év utolsó pár hete nálam a közel múlt tapasztalatainak összegzésével és a következő év átgondolásával telik el. Az ünnep már semmiféle szerepet nem játszik az életemben, hiszen minden lélegzetvétel az életet ünnepli. A természetben egyetlen siker van, az élőlény életben van, vagyis esélye van betölteni életfeladatát. Határozottan életben vagyok, és bár nem tudom, hogy mennyi időm van hátra, de bármennyi is legyen, rövid, közép, hosszú távú célokat ugyanúgy kitűzök magam elé. Legrosszabb esetben is pár rövid távú célt meg tudok valósítani, és ha halni kell, elégedetten távozom. Középkorúként tisztában vagyok a halál tényével. Az utolsó nagy élményem a haldoklásom lesz és utána szétfoszlom, akár egy illúzió, de addig is keresem a tökéleteshez közeli pillanatokat, amilyen a tavaszi fotóm volt 2018-ban.

A cseh kucsmagombát március 30-án örökítettem meg. A virágzó illatos ibolya és kucsmagomba kettőse régóta vágyott fotótémám volt. Ezen a tavaszon sikerült elcsípnem a kettőst és egy nagyszerű fotót készítenem a Canon PowerShot A630-sal, amit előző év februárjában kaptam ajándékba. Az öreg kompakt másodvirágzását nálam szívesen emlegetem mint az újrahasznosítás szép példáját. A kamera 2006-ban lett kiadva, és a kezemben az öreg masina abszolút betöltötte kijelölt célját, több száz remek fotót készítettem vele. Még mindig használom mint másodlagos kamerát a DSLR mellett, ugyanis sokkal szebb közeli fotói vannak, de más témákban is adott emlékezetes felvételeket. A régi eszköz jelzi, hogy nem mindig kell újnak lennie valaminek ahhoz, hogy hasznos legyen.

Ez az áprilisi fotó az út végét jelzi, egy félig leomlott vályogfalú ház, aminek épen maradt szemközti ablakán egy macska nézett kifelé. A házak a tulajdonosaik után halnak, szétesésük természetes folyamat, míg keletkezésük az emberhez kötött. Az ember védművei az időjárás viszontagságaival szemben, mesterséges barlangok minden lehetséges kényelemmel ellátva mint tűzhely, ágy, asztal, szék, szekrény és használati eszközök, csecsebecsék, bekeretezett családi képek, egy menyegzői fotója a dédszülőknek és sorolhatnám az érzelmi húrokat pengető tárgyi élményeket, amik ráébresztenek az entrópia legyőzhetetlenségére, ami felett pusztán időszakos győzelmeket aratunk, de végül a széthullás lesz úrrá mindenen. Ez a dolgok rendje. Jelenlegi civilizációnk széthullását sem kerülhetjük el. Ez egy olyan tény, ami befolyásolja a jövőre vonatkozó terveimet.

A gumós macskahere védett reliktumfajunk, löszpusztarétek és tatárjuharos lösztölgyesek növénye. Mivel a Csanádi-hát nagyobbrészt finom lösszel fedett terület a megyében, ezen két növénytársulásnak léteznie kellett itt, de az évezredes emberi tájhasználat során az eredeti társulások megsemmisültek, viszont a növények, állatok és gombák őrzik emléküket. A Körös-Maros Nemzeti Park igen fontos munkát végez 1997 óta. Egy igazi hazafi az ország őshonos természeti értékeit ismeri és gondoskodik megőrzésükről. Ez egy olyan íratlan törvény, amihez ép eszű és erkölcsű ember tartja magát az eljövendő nemzedékek érdekében. Minden más üres duma és szemfényvesztés. Amikor az ökoszisztémát súlyosan leterheltük és kifosztottuk minden tovább károkozás a saját összeomlásunkat készíti elő! Teljes esztelenség a közösség jólétét biztosító természeti környezetet önös érdekből kifosztani! Súlyos károkat okoztunk a bioszférának, a kímélete a saját érdekünk.

A kedves porhanyógombás csendélet Pósteleken, a kutatóház udvarán készült júniusban egy közös felmérő séta után gombásztársakkal. Szép nyári emlék. Öt éve még volt egy kis békebeli hangulata a hónapoknak, mert pörgött a világgazdaság, jöttek az EU-s támogatások és a gazdasági bőség elfedte a gondok nagyját, amiket ismét sikerült a szőnyeg alá söpörni és csak a mának élni. Érdekes, hogy mennyire hiányzik a hosszútávú szemlélet belőlünk, pedig sokan 80 évig élnek, és 8 évtized alatt megdöbbentő változások történnek. Akik most kisgyerekek, közülük többen végig élik a század nagyobbik részét és páran ott lesznek idős emberként a századfordulónál is, amikor véget ér a 21. század és megkezdődik a 22. Elképesztő belegondolni, hogy mennyire más lesz a világ! A jövőre pusztán spekulációim lehetnek, hiszen rengeteg az ismeretlen esemény, de a múlt tanulmányozható. Ha időutazást akarsz tenni, nézd meg milyen volt a világ 1900-ban és így próbáld elképzelni a változások mértékét 2100-ra. Közben vedd sorba a 20. század eseményeit. Lenyűgöző!

A Kerekek és lépések sorozat tizedik részét indítottam el eme 2018-as júliusi emlékemet felidézve. A Körösök vidékén című részben az általam Kétkörösköznek nevezett Békés megyei részterület kerül bemutatásra, és a stáb északra elhaladva, Vésztőhöz érve bemutatja a Vésztő-Mágori történelmi emlékhelyet, aminek egyik szenzációja a feltárt kurgán, amiben évezredek emberi emlékei tekinthetők meg. Ez az ember alkotta lakódomb erős hatást gyakorolt rám. A kőrézkori sír látható a fotómon. A régen élt férfi legalább 3500 éve pihen ugyanabban a testhelyzetben, ahogyan a földbe helyezték és keze közé tették kőbaltáját és pár edényt és más tárgyat is köréje tettek. Mélyen elgondolkodtatóak az időben és térben öröknek tűnő "szeretet" megnyilvánulásai. De mennyire szeretjük egymást igazán? Egy kis létszámú törzsben az emberek egymásra voltak utalva, de a több tízmilliós, százmilliós tömeget tartalmazó államok rendkívül bizonytalan képződmények, folyton a széthullás határán táncolnak. Amint megroppan az ellátó-lánc, végünk van. Két hét alatt totális káoszba süllyedünk. Erre nem is lehet igazán felkészülni egyénileg. A rendszert, a civilizációnkat újra kell gondolnunk és szerveznünk.

Ki vállal felelősséget a jövőért?
2018 augusztusában gyermekeknek tartottam gombásznapot. A gyermekekkel elindultam a felmérő útvonalamon, hogy a nyári forróság és szárazság ellenére megnézzük, hogy mégis milyen gombák képesek dacolni a nyár időjárási kihívásaival. Csak pár karakterfaj néhány termőtestét találtuk: kesernyés tinóru, rózsáskalapú tinóru, gyapjaslábú fülőke, és kiszáradt júdásfülgomba, amin be tudtam mutatni, hogy vízbe áztatva tökéletesen visszanyeri rugalmasságát és eredeti méretét a magas gombacukor/trehalóz tartalmának köszönhetően. Egyik gombásztársamnak köszönhetően magashegyvidéki fajok is színesítették a gombakínálatot. Előadást tartottam, játszottunk a magam csinálta társasjátékkal, mikroszkópoztunk és válaszoltam a kérdésekre. A gyermekek természetes kíváncsisága érték, amit figyelembe kéne venni az oktatás megtervezésénél! Hiszen a már elvesztett figyelmet visszaszerezni sokkal nehezebb.

Öt éve még vezettem a gombaklubot a Békés Megyei Könyvtárban. A bemutatásra előkészített termőtesteket fotóztam le a szeptemberi foglalkozás előtt. Azóta rég rájöttem, hogy a közösség szervezés nem az erősségem erősen befelé forduló, introvertált személyiségként. Ugyan igénylem a szociális kapcsolatokat, de az embereken nem tudok kiigazodni, ahogy ők sem rajtam. A megértés és közös munka lehetetlen. Pedig a gomba mint érték egyértelműen közös nevező, ami fölé mint sokféle számból álló számláló felállhatunk összekapaszkodva. Az egyik legjobb írásom a blogban, Az utolsó helyes mintázat. Ha még nem olvastad, feltétlenül tedd meg, mert sok mindent megértesz belőle, a sötétzöld filozófiámból.

2018-ban különösen száraz hónapok voltak április és október. Ezért igencsak megörültem, amikor október 11-én mégis tudtam fotót készíteni Pósteleken, ismert lakcímén a légyölő galócáról. A karácsonyi ünnepkör népszerű dekorációs eleme, még nekem is van olyan üveggömböm, ami ezt a gombát utánozza. Egy hat figurás készlet része, amiben van stilizált hóember, Mikulás, mézeskalács házikó, fenyőtoboz, harang is. A légyölő galóca feltűnő színével a legismertebb gombák közé tartozik. A spirituális élményekre vágyó szubkultúra szintén kedveli, és ősidők óta sámángomba. Talán a Mikulás alakjában a szibériai sámán és Szent Miklós alakja fonódott össze.

Öt éve november 24-én fotóztam le a városban a kései laskagombát. Azóta a diófa maradvány teljesen elfogyott, több korhadékbontó együtt bontotta le. Tavaly még termett rajta nyár-fagomba, idén már azt sem láttam. A fa teljesen lebomlott. A gombák valóban a természet takarítói és a holt faanyag legnagyobb fogyasztói.
Jelenleg is terem a kiadós és gyógyhatású kései laskagomba. Volt olyan enyhe tél, hogy háromszor termett az egyik városi lakcímén. Csak akkor áll le, ha keményre fagyott a fa, amiben él. Ilyenkor értelemszerűen nem tud növekedni, táplálkozni, hiszen a víz fagyott állapotban van. Most enyhébb napokat jelez az előrejelzés, így érdemes keresni. A hideg hatás indítja be nála a termőtestképzést. A téli fülőke és júdásfülgomba szintén gyűjthető. Sajnos 2018-ban a száraz október után egy méteren a talaj víztartalma a 11. hónap közepén csak 34%-os volt. De pont ekkor jöttek késő őszi esők, és ezek hatására tudott teremni a kései laskagomba a városban.
(2023-ban az év legcsapadékosabb hónapja lett helyben a november 94 mm-rel. Ez a tavalyi szeptembernek megfelelő összeg. Tehát ha idén is korábban jött volna az égi áldás, ugyanolyan pazar őszi szezonunk lett volna, de másként alakult.)

Decemberben szezonzáró főzőcskét tartottunk a pósteleki kutatóházban. Gombásztárs csodás tortája ismét a közös étkezés nagyszerű záró desszertje volt. Jól látod, az ott egy marcipánból megformázott csillaggomba a gesztenyés töltelékű tortaszeleten. A sütemény finom volt, de az édességnél is jobb volt megosztani egymással az élményt, hogy együtt vagyunk, együtt főzünk, és együtt örülünk a jónak.
Megosztani a jót egy fontos célom. A nagygombák egyértelműen jók, hiszen nélkülük a természetes ökoszisztémák nem tudnak egészségesen működni. Ez persze önző emberi szempontból nézve jelentéktelennek tűnik, hiszen azt kedveljük, ami közvetlen hasznunkra van, amit azonnal élmény szintén magunkévá tehetünk. Ezért is jó, hogy számos gomba ehető termőtesteket növeszt, amik gyűjtése kapcsolatot teremt ember és természet között.

Ez a fotóm már 2019. január 15-én készült. Vékony hólepel terítette be a tájat, ami két nap alatt el is olvadt. A hóvirágokat a kertben fotóztam le. Jól szimbolizálják a 2024-re vonatkozó csendes bizakodásomat, hogy minden nehézség ellenére egy hasznos célokat megvalósító időszak következik az életemben. Hiszen a 46. életévemet töltöm be februárban, mögöttem van több mint négy évtizednyi idő, ami alatt elég tapasztalatom gyűlt össze. Számítok váratlan eseményekre is, hiszen egy összetett világban létezem, és valójában a hatásom a dolgok kimenetelére pusztán 30%. Nem 50-50. Ha így hitted, rosszul gondoltad. Összegzett tapasztalataim alapján többször van kopp mint hopp. Az öröm sokkal esetlegesebb mint a fájdalom vagy a szürke közöny. Ez utóbbi terjedése szintén aggaszt. Túl magasra lett tolva az ingerküszöb és a dopamin-hajszolás érzéketlenné tett sokakat. Maradok a kedvenc dolgaimnál, és a gombafonalat követem, ami átvezet az élet rengetegén.

Ui.: Ha tetszik a különös világnézetem és nem kapsz sokkot a valóságtól, örömmel látlak. Hamarosan indul a "101 gomba" projektem. Az első előadás időpontját 2024. január 19-re tettem.

Égi áldás bosszúság?

A klímamodellekben benne van, hogy a tél lesz a legcsapadékosabb évszakunk, miközben a tartós hótakaró és hetekig tartó fagy gyakorlatilag kiveszik belőle. 2023.12.13. napján vonuló ciklon felhőzete kiadós és tartós esőt zúdít ránk. Lenyűgözve figyeltem napközben az esőt. "Hát még mindig esik?" Kérdeztem többször hökkenten, aztán ránéztem a csapadékradarra. Bizony elképesztő égi áldás jött ránk és a cikk írása idején is esik. Én itt szinte tapsikolok örömömben, mert az előző éjszaka eleredt esőnek köszönhetően elalvás előtt arra gondoltam, hogy a kucsmagombák szkleróciumai átáznak, ami jó nekik, mire hajnali álmomban fattyú kucsmagombákat fotóztam. A mai esővel három év után végre telítődik a talaj. A táj olyan mint egy hatalmas tál, ami színültig telik az éltető vízzel. Nagyon fontos, hogy a vizet megtartsuk!

Amit most belvizes "értéktelen" szántónak látsz, azok a részek igazából természetes víztározók! A csatornákkal levezetni róluk a vizet, hogy aztán az aszályban kisüljön a vetés, totális esztelenség. A nyitóképet 2022. július 17-én készítettem a gyulai duzzasztónál, a második 2023. január 26-án Pósteleken. 2021 nyara már kiérdemelte tőlem a pokoli jelzőt és jött 2022 forró évszaka is, ami tovább szikkasztotta a tájat. 2023 égi áldás tekintetében kiemelkedően jó, de nem képes ellensúlyozni az elbaszott tájhasználat, vízzel kapcsolatos régi beidegződések, röviden az ijesztő mértékű kiszáradást emberi műveletek hatására! Végre itt az éltető víz és le fogják vezetni, elpocsékoljuk és majd nyáron ismét megy a sivalkodás, hogy tönkremegy a vetés, és lábon száradnak ki a fák, mert elképesztően hatékonyan elbasztuk a táj természetes vízkörzését. Ki vállalja a felelősséget a károkért, hogy a megye élhetetlenné válik.

A buszból a kukoricával bevetett egykori öntés területet 2021. július 11-én fotóztam le. 2022-ben a második pokoli nyár során Békés megyében a kukorica tönkrement, elpusztult. Találtam egy összefoglalót a "főbb növénykultúrák terméseredményeiről". Pont ugyanúgy járunk mint a "Termékeny félhold" egykori népei. A letelepedés és áttérés a mezőgazdaságra, a tartós tájhasználat és a természet visszaszorítása, a mesterségesen felduzzasztott népesség földi időskálán nézve egy öngyilkos taktika. Látszólag nagyon tuti, de végső soron halálos, de a halálunk előtt a civilizáció összeomlása során még elképesztő brutalitást és nyomorúságot szabadítunk magunkra. Hogy a fenébe lehet a fajunk tudományos neve "bölcs ember"?! Teljesen ugyanúgy viselkedünk mint egy ösztönlény, aki képtelen visszafogni saját magát, még jól felfogott érdekében sem képes a józan tervezésre és cselekvésre.

A hegyi patakot 2016. augusztus 28-án fotóztam le a Bihar-hegységben. A hegyvidéken van a forrása és a vízgyűjtője a Fekete-Körösnek. Ha jól tudom már két nagy víztározó van a folyón, amik kisebb vízerőműveket üzemeltetnek. Mi más értelme lenne egy hatalmas víztározónak a hegyek közt? Itt még nagy a víz esése, tehát hatékonyabban tudja megforgatni az erőmű turbináit. Biztos nem az öntözés miatt létesültek. Ironikus, hogy az energiaigényünk érdekében még az éltető vizet is munkára fogjuk. Miért nem csökkentjük inkább az energia felhasználásunkat? Olyan súlyos károkat okoztunk a természetnek, hogy a saját fennmaradásunk vált kérdésessé! A saját érdekünkben kellene sürgősen visszafognunk magunkat globálisan és lokálisan is. Az éltető víz végre itt van a tájban, egyéni érdekek alapján semmiképpen sem szabadna levezetni, hanem hagyni összefolyni a táj természetesen kialakult mélyebb részein. Ne legyünk önmagunk ellenségei! Több teret a víznek és több teret a természetnek, hogy ne omoljon össze a civilizációnk.

Ünnepre elcsendesülve

Tizenkét nap van karácsonyig. Ezek a napok nem a gombászatról szólnak, és a tél sem az a kimondottan terepjárós évszak. Bár én ugyanúgy megteszem a havi minimum száz kilométert, de ha tehetem, akkor még többet is. Ma ugyanúgy gyűjtöttem a szép pillanatokat mint az év során sokszor. A 2023-as képanyagom a városra fókuszált, előtte bő tíz évig a természeti értékeket dokumentáltam. Ez egy logikus váltás, mert letagadhatatlan, hogy az ember a táj része és a tájat a saját igényei szerint formálta át. A fajunk a természet/bioszféra kárára terjeszkedett túl a fenntarthatósági határán. Sose feledd, a város van a természetben és nem fordítva. Amikor felnézek az égre egy tölgy koronáján áttekintve, a város pusztán délibábnak hat. Oly röpke fejezet az emberiség a földtörténetben, hogy a tény alázatra int és elcsendesít. Csendes derűvel mentem végig a városi sétaútvonalamon. Lásd a mai képválogatást.

Élelmem a gyógyszerem, online előadás december 11-én du. öt órától

Mi a közös a mozaikon látható öt gombában? Az első válasz, hogy ehetők. A második, hogy korhadékbontók. A harmadik, hogy gyógyhatásuk van. Könnyen lehet, hogy a gyapjas tintagomba vércukorszint-csökkentő hatásáról már hallottál is. Sajnos a cukorbetegség egyre gyakoribb, a népbetegségek közé tartozik. Ami ijesztőbb a szív- és érrendszer betegségei valamint a rák, amik messze a legtöbb áldozatot szedik évről évre. Az életmódunk kedvez ezen betegségek kialakulásának, mert legtöbbünk nem figyel oda az egészségére, holott ha az megbicsaklik, az életünk drasztikusan megváltozik. Nincsenek csodaszerek, csoda gyógymódok. Viszont pár változtatással sokat tehetünk magunkért. A rendszeres testmozgás hatásosan erősít minket, népszerű szóval vitalizál. A mozgás mellett a normális táplálkozás kiemelten fontos, és a pihenés/relaxáció. Itt egyből tenyeremre emelem a kedvenceimet, hiszen a gombászat egy remek kikapcsolódás, és az ehető termőtesteik bizony értékes táplálékaink. Általánosságban elmondhatom, hogy csupán heti tíz deka gomba, legyen az akár a termesztett kétspórás csiperke, fogyasztása már jó hatással van ránk. Tény, a gomba "nehéz ételnek" számít a sejtfal kitintartalma miatt, de ez pont rostként viselkedik az emésztőrendszerünkben. A rostszegény táplálkozás is általános jelenség. A gombászat és az ehető gombák segítenek ellensúlyozni a negatív hatásokat. Csatlakozz hozzám a virtuális gombászösvényen, támogasd a munkámat 1100 forinttal, és még pluszba a jó hangulatú előadásom egyből fog a kedveden javítani.

A chat szobát 16:55-kor kinyitom.

A múlt pillanataival illusztrálva a jelent

Tíz éven át egész évben jártam a háztájit, nagyon sok jó fotóm gyűlt össze. Pontosan tudom, hogy adott időszakban, időjárási helyzetben milyen látvány fogadna odakint. Mára ónos esőt jelzett az OMSZ, így eleve nem is mentem volna terepre. Plusz tegnap három órán át futkostam a pillanatok után a belvárosban és a nulla Celsius fok a nyirkos levegővel társulva átjárt a meleg öltözékem ellenére. Pihentetem a sajgó ízületeimet, amik jelzik, hogy több ezer kilométert tettem meg gyalog és több ezerszer guggoltam le a gombákhoz. 2023. december tizedikét a házban töltöttem el a szellemi projektjeimen dolgozva. Ez az esti bejegyzés egy kis snack, rágcsa a gombászlét örömeiből.

A nyitóképen a hideg évszak gombasztárja szerepel, a téli fülőke, a másodikon viszont az új szezont köszöntő kedvencünk, az osztrák csészegomba. Ha kimentem volna terepre, akkor az egyik biztos lakcímére látogattam volna el, oda ahol 2020 decemberében is megörökítettem. Sokáig márciustól reméltem a felbukkanását, de az enyhe telek hatására meglepően korán növeszteni kezdi a termőtesteit. Akkor mikor ér véget a gombaszezon? Honnan számolhatjuk az új szezont, ha már ragaszkodunk a szilveszter, lezárás és új év köszöntés hagyományához. Az előző szezon zárógombájának a fagyálló csigagombát tekinthetjük. Bár a gombaszezon folyamatos, mivel a téli fülőke és néhány egész évben termő faj garantálja a folyamatosságát, ilyen egy hazánkban ritka és védett faj, ami a tavaszi csigagomba, ami a mediterrán országokban a szezonköszöntő gomba. Jó, jó, ragaszkodsz a záráshoz, akkor azt mondom neked, amikor az őszi termőhullám termőtestei mind elfagynak és a terepen a gombamúmiák maradnak, akkor van vége az óév gombaszezonjának.

Itt van például a bimbós pöfeteg múmiája. A pöfeteg zárt termőteste rendkívül hosszú spóraszórást tesz lehetővé. Ebben is voltak érett spórák, amik nyomás hatására pöfögtek kifelé. Természetesen ilyen állapotában már fogyaszthatatlan! Amikor fehér volt külseje és belseje is, akkor lett volna érdemes felszedni. A kemény fagyok után minden nyári, őszi gomba termőtestét tekintsd múmiának! Csak néhány gomba termőteste viseli el a fagyot, de azok sem végtelenségig: téli fülőke, kései laskagomba, júdásfülgomba. Még a téli fülőke termőtestei is elnyílnak, vagyis elöregszenek és bomlásnak indulnak. A romlásnak indult gombát semmiképpen se szedd le, hiába volt ehető frissen! A fagyott gomba kiengedve rendkívül vizes, és puha. A friss gomba ruganyos és mentes a bomlás jeleitől, amilyen a rossz szag, foltok a lemezeken, szokatlan szín.

Ez itt avar alatt rejtező bébi kései laskagomba volt, kicsinysége miatt maradt a helyén. Az öreg laskagomba kalapjai mint a legyező és szélük fodros, színűk barnás. A pont jó kései laskagomba egy 2014-es decemberi bejegyzésemben szerepel és szintén Pósteleken örökítettem meg. Szerencsére a laskagomba gyakori ehető gombánk. A városi fákban is simán megtelepszik. Ezért a gombászok kitartóan keresik. De fontos tudni, hogy ha tartós fagyos időszak van, akkor leáll és tavasszal idő mire ismét teremni tud. Előfordul, hogy utolsó termőhullámát akkor indítja el, amikor már megjelenik a melegkedvelő rokona, a nyári laskagomba májusban és egy azon élőhelyen, akár fatörzsön, mindkettőt megtalálod. Volt ilyenhez szerencsém, néztem is, hogy a hideg és meleg időszak emblematikus rokon gombái egyszerre láthatók.

Ha ma terepre mentünk volna, pont ugyanilyen fotót készíthettem volna. Ez a kép 2018. decemberéből emlék, és Mikulás napi főzőcskét tartottunk. Előtte elmentünk megnézni néhány lakcímet téli fülőke, kései laskagomba és júdásfülgomba reményében. Mivel nincs zsákmányfotóm, semmi érdemlegeset sem találtunk, de a főzőcske remekül sikerült, mert biztos, ami biztos alapon hoztam magammal piacon vásárolt termesztett kétspórás csiperkét, amit meggrilleztem és batátát, padlizsánt is. A főzőcskék nagyszerűek voltak. Sajnos a közösségi életet kivégezte a Covid-19, ami nem tűnt el, idén is fertőz a többi légúti fertőzéssel együtt.
2020-ban sokszor voltam terepen, sok magányos óra a fák között, és sok remek fotó, amik közül négyet raktam bele a mai bejegyzésbe.

Ez viszont már idei fotó, pont tegnap készítettem. Fáradhatatlanul végigviszem 2023 egyik projektjét, a "Városi kulisszákat". Sötétben és világosban is gyűjtöm a pillanatokat. Egészen pazar a gyűjteményem. Elégedett vagyok. Közben a zöld projektem sincs hanyagolva, de már a 2024-es szezonra készülök. 2023 egy őrült hullámvasút volt, elképesztő termőhullámmal a Dunántúlon és az Északi-középhegységben augusztusban, és egy megkésett, de szintén óriási hullámmal Kétkörösközben novemberben, aminek egy kis részét sikerült elcsípnem.
Mostanra elcsendesült a vidék. Közeledik az ünnep. Érződik a hatása. De én pogányként ugyanúgy a természetet imádom és annak ritmusát követem. A karácsonyi ünnepkör kellékeiben pusztán csak gyönyörködöm és örülök, ha őszinte örömöt látok. Azért valamikor terepre megyek, mert a természeti fotókat mélyebbnek érzem mint a városiakat.