True bromance

"Twenty years ago I predicted the end of the world, that after a thousand years the demon lord would return and set the world on fire again. The prophecy came true in a very different way. The demon lord sought love on Earth. We both found it. And I became king. Peace and love, and a lot of terrible poems! Balladeer is an irredeemably bad poet. Though that should always be the biggest problem with the impossibly peaceful demon lord. A captivating figure, with an aura so dark that half the world wanted to hunt us down, warlock and demon. How many life-threatening situations he's pulled me out of, and of course, gotten me into. And he never failed to apologize. It's absurd how gentle he is.
How did it end up on Earth?
Perhaps it was a very bad idea to study the secret books in the monastery from which I was expelled for my dubious practices. I learned the language of the demons and some spells from the dark folios, I thought they were some kind of riddles. I never believed in superstitions. All that changed in a matter of hours when the new ruler of the demons crashed to Earth through space. He was on fire as he flew through the sky. Had everything happened as I had predicted or conjured? I find it hard to believe that I somehow conjured it, but it almost crashed into my hut, but luckily landed in a haystack. The prophecy says that the dark omen came to Earth to bring the end of the world. In the meantime, it prevented doom! As a result, I became king. As he so kindly put it, we are now equals. He exaggerate, Balladeer is weaker than a god, but stronger than any being on Earth. Full of fire and magic that can consume the world.
Balladeer never did any harm, never planned to. Which is shocking for a demon lord. According to ancient legends, these cruel creatures have brought misery to Earth many times, but a thousand years after their last visit, a very different kind of monster has arrived. Or rather, it fled its world because the demons wanted to kill it. Despite his dark aura and fearsome patron, Crownsword, he has a gentle nature that would make a squirrel more bloodthirsty than he. Yet the sword chose him to king. Even the ancient blade was surprised, but here on Earth it turned out that Balladeer was indeed a great lord, more chivalrous even than the holy knights.
After seeing that the beast was afraid of my cat and that the cat was kind to him, I was even more shocked than when I saw the new lord of the demons lying before me, who was both majestic and ridiculous. The demon asked what kind of creature was sitting him? And who I was. I look like his kind, but somehow different. And where am it?
For the first time, it was good idea to learn the language of the demons from the dark folios, because I understood every word and could answer his questions. I was talking to the omen of doom! But he was nothing like the prophecy had described. He also introduced himself, Balladeer, and added that he was an ultra-pacifist (I had no idea of the meaning of the word at the time) and a poet. His greatest desire is to profess love to a noble lady. This is the part where I decided to swoon. No, I simply couldn't comprehend that the demon lord was a virgin like me. I heard him begging me to take the white monster off of him because he had no idea what it was or what to do with it. Instead I lay down and rested for a few hours. Blessed darkness! I woke up to my cat purring loudly by my ear, and the demon leaning over me, worried that he was very sorry if he had harmed me, and sad because our friendship was short.
Here I really remembered that I had gone mad with the dark science and the prophecy had come to life in my head, but my cat was very real, as was the strange fellow above me! And here I had to act, for the demon was crying and his flaming tears threatened to set me on fire. It is important to be patient, calm and cordial when encountering an oversensitive demon. It's like I managed to keep my cool.
Luckily for both of us and the world, my cat was with me and had his own guardian, the ancient and grumpy Crownsword. Or what am I writing? His patron declared that he had fled his lord to the earth to train him here, for he is indeed the god-killing dark blade that splits the planes at his lord's command. It was then I realised that what I thought was the demon's wing was part of the sword! And the blade was on its back. Balladeer was even more frightened than I was by the sword's adjectives, and declared that he had no plans for such programs now or in the future. The sword replied that if he did not train him, the demons would kill their king for the first time in the history of their race. Which he, as the blade of the ruler, could not allow, even if the elected lord was a feeble-minded idiot more fit to be a fool than a king. Balladeer's fiery tears rained down. Fortunately, it began to rain, and he hissed that something stung his skin. Then I remembered the different material composition of demon and man. The five elements of water, fire, earth or rock, air and magic have different proportions in the beings of each plane. In demons, there is hardly any water, and they don't really wear it. They don't die from it, but they suffer from it. The blade spread its wings and the demon crouched down and fled towards the hut it had entered.
And I will continue from here later, because I hear my children begging Balladeer to tell them about our adventures together. He is able and quite different in telling our story, giving me all the credit, even though without him I would not be here today, my children would not be alive, because the end of the world would have swept away our peaceful world. Balladeer, the impossibly friendly demon lord, saved us, as I saved him."






If you take a look at the blog now, my latest writings are not about mushrooms, but about imagination and creation, because I feel that time is running out and before I die I want to send my heroes on their way. I dreamt up my hero in the picture in 2005. His story is a great mix of humour, wisdom, fallibility and heroism. He is Balladeer (Hungarian name Balladár), the new ruler of the demons, but through some magical mix-up, the lowest of the low has risen to the pinnacle of power, to the utter dismay of the ancient blade that chose the ruler, and of course the demons would have slain the poetical loser who constantly brings shame to their glorious and evil race. To prevent the demons from killing the new ruler prematurely, the sword has fled with new lord to the world of men, where he can be safe and prepare to show his prowess in battle by killing those who defy him. Balladeer was completely freaked out by the plan when they fell into the vortex of teleportation magic together. He will kill no demon, for the pen is mightier than the sword, and would rather persuade his fellows with his love poetry. The sword was then finally convinced that a fatal mistake had been made, that the new demon lord was irredeemably foolish. It was wrong. It later turned out that it had completely misjudged Balladeer, perhaps the bravest, truest being of all.

Well, in 2005, I dreamt that Balladeer finds the long-lost sword and the complications begin. And of course, I soon realised I was watching a delightfully positive adventure story. As now I thought about it, my heart warmed and I teared up with joy. It's sublime to experience something real, a story of friendship, perseverance and love in 'DIY black magic' that is true bromance. How can something feel so fantastically good?


P.S.: Undoubtedly, when I die, I will not see my own life, but that of my heroes. I will see again all that I would have lived for if I had not been born into a collapsing civilisation.


A művészettörténet tantárgy védelmében

Munkácsy Mihály a szülővárosom emblematikus híressége, róla nevezték el a múzeumunkat és a kulturális negyedünket is, amit évek óta fejleszt a városvezetés. A bejegyzéshez beillesztett fotóm az egyik festményéről, a Zongoraleckéről készült pont a múzeumban, a festő munkáit és relikviáit bemutató teremben.
Művészi érzékkel megáldva számomra mindig is fontos volt a művészettörténet. Örömömet találom a saját és mások alkotásaiban is. Lenyűgöz a kreativitás sokfélesége, hogy mennyiféle módon vagyunk képesek kifejezni közös emberi tapasztalatainkat. Teljes abszurditás megfosztani a fiatalokat az emberiség egyetemes kincseinek ismeretétől!
Kinek a gonosz elméjéből pattant ki az ötlet, hogy szűnjön meg a művészettörténet tantárgy?!?

Christmas story

"Once upon a time, in a world that never was, a water miller had a son who was named Branco Miller after his father. The little boy fell ill at the age of ten and turned grey overnight. The village wise man told the frightened father that it was not a disease, but fate. The simple man was even more frightened because he noticed that, despite the summer weather, ice flowers were crawling up the inside of the room window."

And so begins the world-changing journey of Icestrom, the ice mage (nickname Snowflake) his adventures with Amberfang the fire dragon.
I made the couple of them up on Sunday, simply poking fun at a dragon's Christmas clumsiness in setting fire to the main square tree in the town of Dragonlance that celebrates the winter solstice.
The red dragon has long been a popular symbol and figure for me, I could vary it a lot and put it into all kinds of stories.
In "Twisted Red" his presence is more symbolic, he represents the sin of the father, but there is also something mystical in my psychological knight novel. See my previous post.

Let me go back to the beginning of the story, to the main character's backstory. When little Branco got better, his father, on the advice of the village wise man, immediately took him to the town of Dragonlance and put him and all his few belongings at the mage guild building. After the child had easily completed the task of freezing a candle flame, he was immediately admitted, and the miller bid a tearful farewell to his son, who wept snowflakes of sorrow that his life had changed overnight. Hence the nickname Snowflake. But very soon he earned the phrase: "hell also freezes from him", a term used by his contemporaries and teachers to express his enormous magical potential. He was so powerful that mages could not place it on a their rating scale and so it was classified as a magical beast.
He completed the mage training easily and quickly, as the aim of the training was to strengthen the magical potential of each student and to master its use. Branco was born strong, and learning spells was no problem for him. Everyone else, however, was faced with the fact that here was a mage, an ice mage at that, akin to the world-shaping demigods of ancient times, but the world no longer really needed such creatures. He was sent on a mission that he was not supposed to survive, to hunt down a marauding, pesky fire dragon that had settled too close to the city. The plan was a good one, Amberfang would have been able to finish off the young and totally untrained in dragon slaying Branco, but fire and ice would have extinguished each other, both would have died in their fight. Contrary to popular belief, dragons are not mindless beasts, some possessing intelligence comparable to humans, and Amberfang's smaller stature for his species was compensated for by the merciful heavens with greater intelligence.
Amberfang offered the mage an alliance, he will be his magical beast, so they would both survive. Branco knew his classification was final because the Citadel council had also rejected his appeal of the decision. When he recognized the term in the dragon's telepathic message, he knew he shared a common destiny with the dragon and proposed a relationship of equals.
Branco returned to town with the very much alive fire dragon and requested his registration as a non-traditional adventurer. Branco signed up as an adventurer with Amberfang together after failing the mage's exam by leaving the dragon alive. Not that he was particularly interested in that anymore. He found a lifelong companion when he thought no one would ever join him because of his power, but the very dragon he was sent to slay, the beast recognized him as a companion. It gave him a realisation that boosted his confidence and encouraged him to find his own way.
Of course, the world was not at all prepared for the alliance of a powerful ice mage and a small but clever fire dragon.

Should there be a sequel?

But first I'm going to write Twisted Red, because I've already got a lot of things worked out for that. 



I want something really useful for Christmas

"Gabriel, the madness prince was in hiding, asking for a blessing, but his father's sin had been on him since birth. He had to face himself, the red demon to save the kingdom."

One of this year's big projects, which will extend into 2024, is writing a novel. Since June I've been working on a psychological, dark fantasy, chivalry novel with the working title 'Twisted Red'.
Unfortunately, my real life and my inner reality are not in sync. My passion can't find a way out of my mind, spinning locked up like a giant dustfog, moved by a hiding star that already has a planetary system and worlds with heroes living on them. One of them should simply be called 'Chivalry'. Here are three kingdoms, two of whose royal houses have been at war with each other for twenty years. King Maximus killed King Leopold the Elder in a jousting duel. Leopold the Younger swore revenge. The cruelty of King Maximus in condemning his defeated opponent to death when he should have shown mercy caused confusion and had a ripple effect. After the victory, he fathered his fourth son, and his child bears the burden of his sin. Prince Gabriel is the King's disgrace, the madman, the speechless beast, who also behaves like an animal, whose light-sensitive red eyes make him move at night, squinting blindly in the sunlight and retreating into the shadows. From under the bushes, it growls and barks at anything it perceives as threatening.
As he grows, he becomes stronger, but also more gentle, as the queen and her sister, the only princess of the royal family, fill his head with the heroic story of the virtuous knight who faithfully serves the noble ladies. Gabriel does not know, for he is not intelligent enough to know, that he cannot be in love with his sister, cannot be his lover. The Queen was aware of this, but she wanted to save her youngest son's life, and the knight's tale liked for him. It was not Gabriel's fault, but the sin of his royal father, the murder of the other king, his cruelty, that made him the man he became. At the beginning of his story, his only wish was to be with his sister and serve her as a virtuous knight. Sophia, however, is afraid of him and prefers not to rebel against their father's decision to marry Edmund, the young ruler of the Third Kingdom. Gabriel cannot follow his sister on a sunny summer day. His sister walks out from the trees of the old park to the square where King Edmund and his wedding party are waiting. In vain he pleads with his sister in sweet birdsong. His pleading whistle fails to impress his sister, and his last desperate howl finally convinces her that she has made the right decision, she cannot care for such a beast.
Gabriel is left alone. The Queen had died years earlier. His faithful assistant, the doctor, was dismissed by the King. But he follows his mother's and the doctor's teachings and, together with a few servants he knew as a child, spends his days in relative peace in the palace's locked wing and among the ancient trees of the ornamental park. Margaret, the daughter of a former lady-in-waiting to the Queen, becomes a lady-in-waiting at the Royal Court at the age of 16, under the guidance of her mother. Margaret embarks on a dangerous plan. This is part of the backstory, I'm presenting everything from Gabriel's point of view. His senses affect his behavior, as do his memories, as he tries to act according to what he has learned, but his beastly nature regularly tests him and those who stand against him. Gabriel enjoys practising his chivalry with Margaret, whom he regards as his substitute noblewoman. He even gives her the precious jewel his sister gave him. This jewel is to be Margaret's undoing, for the jewel belongs to the first lady of the kingdom according to tradition. The girl is murdered by someone (I know who) and Gabriel becomes the suspect.
And here is the first low point in the story, when Gabriel is far from his goal of serving the noble lady as a knight. The King has him imprisoned in the dungeons for the murder of the maid Margaret. But the king's first-born child returns to the royal estate and he proves that Gabriel could not have killed the girl. When Gabriel kills, he doesn't simply strangle, he breaks the neck of his prey with a single stroke. He refers to a famous incident where Gabriel saved his life from an attacking wild boar. With superhuman strength, he broke the animal's neck, grabbing its fangs. She was simply strangled, and the diamond lily for the first lady of the kingdom is nowhere to be found. This is where the story starts, as Alexander takes Gabriel out of the dungeon, takes him with him and heads back together to the kingdom's other, smaller central city, where he runs his own order of knightly mercy.

What I have described is just a small part of the story, the beginning.

It was incredibly enjoy to describe all the things that never happened in reality, but only happen when I think of Gabriel, when I take on his role. It's nice to be able to transform into others in my imagination and go on rampages and adventures at will. As strong as my imagination is, I am weak in reality, and that makes my life miserable. Never mind, when I die, I'll have the most colorful last dream that my heroes will come to me and we'll go on a final adventure together. There are dozens of them and they are surprisingly different, yet they all have the same heart beating in their chests, mine! This is a significant extension of life! What a crazy and dazzling feeling it is when I expand my life and become the worlds I build, processing myself, and my heart beating in the chest of others.
About the title of this post. As a middle-aged human, I certainly don't expect any presents, and I myself don't give anything at Christmas, since my year-long work of disseminating knowledge is my gift. Anyway, I prefer gifts of useful assistance to, say, a publisher's interest in my work.

A wasted life is a painful feeling, and I don't have one, but dozens.

"Isabella knew that somehow she had to make it easier for her son to understand and communicate his intentions to the others. Painting gave her the idea to paint not only pictures of her children and the life of the palace, but an illustrated book that contains all the things that are important to her youngest son and that he understands and can use to show for others. Gabriel kept the original book, painted by his mother, with fear, and rarely took it out. He preferred to show the copy version, that Sophia had painted for him. He modeled for Mom many times, because until then he didn't hunt birds, and Sophia did the same for his safety. And he, in return, patiently admired his noble ladies, most of all embarrassing his sister with his gaze, which had the curiosity of a young man for her budding beauty."
And now I am emotionally divided: I feel Isabella, the queen, the mother's fear and deep love for her son, Sophia's sister's fear and confusion that the first man to notice her as a woman is her strange brother, and Gabriel's admiration for both of them.
This is really awesome.







As a child of the atomic age, I am talking about nature

The prompt was a thought: "I'm thinking that technological civilization is unsustainable if we wipe out the living world in the process. As living beings we need living things, not more and more digital toys and waste."
Obviously, we believed we could live without nature, because our technological development has reached an amazing level. Just think of the ever more sophisticated medical diagnostic tools, but the smartphone has also proved to be an epoch-making invention. I first entered cyberspace in the library's internet club in February 1997. In the club I was almost the only girl among the many boys. I was always interested in technology because of the communication. In 2000 I bought my first radio phone, a very basic basic model. I bought my first smartphone second hand in 2005, it was still a pda mobile hybrid, but it already had all the features that made the more modern version a hit. Born in 1978, I have been following the development of technology and the decline of the natural environment all my life. As a city dweller, I am fully aware of my vulnerability to technology, and also that a return to traditional farming is simply not possible due to severe natural damage and overpopulation. We are all in a very scary trap. Luckily for me, I am smart enough to think of solutions and make decisions.
A word of advice, keep your wits about you, develop your mind, learn practical skills, because you will need your own human values. Our technology will not save us when the biosphere collapses because of our overuse.

Visszatekintő 2023-ra

Január 2-án készítettem el az év első fotóját az öreg kompakttal a Békési úti zsilipnél. Két dolognak kell feltűnnie a képen neked, hogy nincs hó, és nincs megfagyva a pocsolya. A tél enyhe volt. Nem találok egyetlen deres, zúzmarás fotót sem a képmappában az év első negyedévéből. Olyan enyheség volt, hogy március 4-én virágoztak a védett ligeti csillagvirágok Doboz-Szanazugban és az első odvas keltikék is óvatosan az avar között rejtőzködve még, de már virágot bontottak. A téli csapadék tekintetében felemásra sikerült, január csapadékos volt, február viszont száraz és március is csak félhavi csapadékot adott. 2022 decembere esős volt, ennek köszönhetően volt víz a talajban, nem futottunk teljesen reménytelenül a kucsmagomba szezonnak. Márciusban ismét 12-én mentem terepre, és megtaláltam az első cseh kucsmagombákat. Viszont ezután a városban folytattam tovább az év dokumentálást. Kora tavasszal elég volt számomra két terepjárás, hogy egyértelmű legyen számomra, az előző két forró és száraz nyár (2022 és 2021) túlságosan kiszárította a tájat és ez rányomja hatását a 2023-as szezonra.
Az előrelátásom helyes volt, amit augusztus bizonyított. Előreszaladtam, holott április következik.
Április 15-re a kis esőknek köszönhetően a városban teremni kezdett a sötét kucsmagomba. 2017 óta ismert lakcímén fotóztam az egyik termőtestét. Máshol egy díszágyás mulcs takaróján a fakéreg kucsmagomba is megjelent, és Szabadkígyóson láthattam a fattyú és pusztai kucsmagombákat is. 2023 kucsmagomba szempontból szerencsésen alakult, hiszen öt faj termőtesteiről tudtam fotókat készíteni. Aztán a szerencsém ki is fújt. Hiába esett az eső májusban és nyárra sem záródtak el az égi csapok, a tájléptékű kiszáradást képtelen volt enyhíteni az eső. Dunántúlon és az Északi-középhegységben augusztusra epikus méretű termőhullám alakult ki, míg én hitetlenkedve néztem a tuti városi lakcímet, ahol hasonló nedvességviszonyok mellett 2020 nyarán fantasztikus fotósorozatot lőttem a kedvenceimről. Idén augusztusban néhány gomba termett szórványos termőtestekkel és porszáraz volt az avar!
A csalóka tinórut augusztus 18-án fotóztam ugyanazon a lakcímen, ahol 2020. július 30-án gyönyörködtem az itt lakókban. (Egyedül az őzlábgalócát fotóztam máshol.) Nagyon tanulságos volt megtapasztalnom a valóságban az előrelátásomat. Nem hazudtam magamnak, hogy minden rendben van, hiszen sok eső esett, pontosan tudtam, hogy a pokoli nyarak kizsigerelték az élőhelyeket. A gombák romjaikból tápászkodtak fel, hogy engedelmeskedjenek a fajfenntartás parancsának. Soha ilyen kevés gombafotót nem készítettem mint idén. Több tucat 2023-as képmappában cirka 100 gombatémájú kép van! Ez elképesztően kevés. Persze tény, elmehettem volna például a Mátrába fotózni augusztusban, de sem pénzem, sem motivációm nem volt az utazásra. Hiszen égetni a benzint az öncélú örömszerzés miatt, amikor nyakig vagyok a klímaváltozás generálta negatív változásban, saját magamnak adott gyomorrúgás lett volna. Inkább kihagytam az öngyötrést és maradtam a valóság talaján, a háztájiban.
Október eleje meghozta az első fagyos leheletű hajnalokat, hogy aztán október 19-én meleg széllel trópusi hőség érkezzen. Nem hittem el, hogy kedd hajnalban még mínusz 1 Celsius fok volt, addig szombat hajnalban +19! A képet huszadikán készítettem, amikor már dőlt befelé a meleg a széllel és igencsak izzadtam őszi öltözetemben. A képen a névjegykártyájának megmutatása céljából fotóztam kézben a rózsástövű fenyőtinórut, ami meglepetésemre termett városi lakcímén. A háttérben az október közepe óta termő gyapjas tintagomba termőtestei voltak. Az átmeneti hideg betörés nem ártott a gombáknak, a meleg talaj picit sem hűlt át. Sajnos október kevés esőt adott és a meleg szél is ártott a gombáknak. A termőhullám akadozott és maradék reményemet a novemberbe vetettem, miközben tisztában voltam vele, hogy egy újabb és erősebb hideg betörés véget vethet gombás álmaimnak.
November 13-án és 19-én végre volt értelme terepre mennem! Megdöbbentően későn, az év 46. hete hozta meg az igazi gombász élményt. Amikor besétáltam a karcsú és nagy őzlábgombák közé, egyszerűen mesebeli élményben volt részem. Nagyon gyorsan megtelt a kis kosaram és számomra ennyi termőtest untig elég is volt. Gyönyörű, friss, teljesen ép gombákat gyűjtöttem, amiket nem sokkal később külön élmény volt elkészíteni.
2000 előtt jelentősen több gomba termett és a piacokon sokan foglalkoztak gombaárusítással. Emlékszem, amikor kezdő gombász voltam, én is a csabai piacon láttam először vadon termett csiperkéket.
Az első önállóan meghatározott gombám a gyapjas tintagomba volt. Ezért is fotózom szívesen a termőtesteit.
Idén a november 16. fotóm a kedvencem a gyapjasról. Semmi mással sem téveszthető össze, és amíg fehérek hosszú lemezei, addig ehető. Igazán csodás gomba. Áprilistól terem, de 2023-ban tavasszal nem találkoztam vele. Őszig kellett várnom rá.
Az év 47. hete csodásan alakult, de már az előrejelzésben megjelent a közelgő hideg betörés, a tél fagyos lehelete. November végére a fagy véget vetett a megkésett termőhullámnak, pedig több faj még seregesen tolta volna ki a termőtesteit. Mikulás napjára a hegyvidékeken kifehéredett a táj. A webkamerák felvételeiből téli képeket mentettem le magamnak. Sokan már fehér karácsonyban reménykedtek, de reálisabb esély volt jelentős visszamelegedésre és pont így történik.
December 19-én jártam még egyszer terepen és a téli hármasból téli fülőkét és júdásfülgombát találtam. Ez volt számomra a szezonzáró gombászat.
A bejegyzést záró fotót november 22-én készítettem a csabai piacon. Öt vadon termő gomba volt és termesztett csiperke és laskagomba a zöldségárusnál, aki egyben szakellenőri végzettséggel is rendelkezik. Ez a látvány a régi "szép" időket idézte elém, amikor a föld húsát a gombaismerettel nem rendelkező városi ember a piacon szerezhette be.
Régi emlékek; gyerekkorom óta érdekelnek a gombák, rengeteg tapasztalat, és mégsem tudom, hogy mit hoz a 2024-es szezon. Reménykedésre ad okot, hogy a valóban bőséges késő őszi esőknek köszönhetően feltöltődött a talaj, végre enyhült a két pokoli nyár negatív hatása. De ha a tél és tavasz száraz lesz, jelentősen romlanak a tavaszi esélyeink.
Hiába a technológiai fejlettségünk, a klíma és az ökoszisztéma együtt mozgása nagyobb hatással van ránk mint véljük.

Júniusi rémálom

Idén egyetlen egyszer mentem át Romániába, hogy a Belényesi-medence melegkedvelő tölgyeseiben gombásszak. Június 25-én korábbi évek tapasztalatai alapján tombolnia kellett volna a gombáknak, de megdöbbentő hiánnyal szembesültem. 2018. június 23. gombatúrát linkelem neked összehasonlításképpen, hogy minek kellett volna lennie a kiváló gombaélőhelynek számító erdőkben! A nyitóképen láthatóban is idén június 25-én nyári, bronzos vargányáknak és varashátú galambgombának kellett volna lennie olyan nagy tömegben, hogy a helyi gombászoknak és nekünk is jutott volna belőle. Egy tucat varashátút találtam, azokat is zömmel már megették az éhes csigák. Álltak meg helyiek is az erdőnél, de ugyanúgy rövid szemrevételezés után csalódottan jöttek ki.
Vittem magammal kamerát, de egyszer sem vettem elő, a mobillal lőttem pár dokumentum fotót mint például az autóban az egyetlen egy felszedett varashátúról művészi csendéletet. A kalap szebbik oldalát fotóztam, a másik felét javarészt már csiga ette meg. Helyben egyetlen gombát sem fotóztam júniusban, pedig volt csapadék! A hegyvidéken is a túra idején eláztunk, de az erdőkben az átázott avarréteg alatt a talaj kemény volt, ami alapján közel sem érkezett elég eső enyhíteni a korábbi tartós szárazságot! Ha a talaj átázik, süppedőssé válik. Hát, picit sem süppedtem bele. Lehangoló volt. Azt hittem, hogy a 2021. július huszonnegyedikei helyzetnél rosszabbat nem fogok látni. Tévedtem, a pozitív illúzió csapdájába sétáltam bele magam is, amiben ugyanazok vannak, akik tagadják a klímaváltozást, normálisnak tekintik, pedig a sebessége több mint extrém.
Gombászként élőben tapasztalom meg a drasztikus változásokat. Ideje cselekednünk, különben tényleg rettenetes lesz a jelenlegi életmódunk megszűnése, mert fenntarthatatlanná válik. Ha a drogost váratlanul leválasztják a szeréről, és a fogyasztói kényelem bizony kemény drog, akkor pokoli elvonási tünetek jelentkeznek.

Kétkörösköz fás élőhelyeinek gombái (fotóalbum)

2018. június 25-én itthon fotóztam le a háztájiban gyűjtött termőtesteket. Ez egy szép fajkínálata volt a helyi fás élőhelyek gombáinak, amik melegkedvelők. A tálcán jelentős számban a fákkal élők termőtestei voltak! Régi megfigyelésem, hogy az "erdők" jobban tartják a nedvességet mint a mezők, és kevesebb csapadék esetén is a fák között akad ez-az. Erre cáfolt rá 2022 nyara, amikor még a hőségtűrő sárgafoltos céklatinóru sem tudott teremni. 2017. augusztus 4-én nem igazán volt kedvem fotózni a 117B ültetvényben, mert csorgott rólam a verejték. Pedig érdemes lett volna valahogy egy képbe belekomponálni a céklatinóru termőtesteit. A gomba mit sem törődve a kánikulával, az erdei párásságban a zivatarok záporát hasznosítva vígan termett. Öt évvel később még ez a faj sem tudott termőtestet növeszteni, olyan pokoli volt a nyár. Sajnos a fás élőhelyek is képesek drasztikus mértékben kiszáradni, és ennek oka a mi felelőtlen vízhasználatunk, hogy a belvíztől rettegve esztelenül kizavarjuk a vizet a tájból, és mikor beüt a száraz periódus, a vízhiány fokozódik! A fák is szomjaznak és végül kiszáradnak. Nagyon alacsony a megye erdősültsége, és minden állományban folyik gazdálkodás. Sőt az erdeink igazából faültetvények. Természetes erdőnk évszázadok óta nincs. Pedig keményfás ligeterdő és kis kiterjedésű lösztölgyes a még jelen lévő növényfajok alapján biztosan léteztek a múltban. A jelenben állami faültetvényekben gombászok. Ezek gombáit dokumentálom évek óta. Összeállítottam egy fotóalbumot, amibe 125 fajról tudtam képet berakni. Ezek alapvetően fás élőhelyekhez kötődő gombák.

Az album fajlistája:

Abortiporus biennis – rőt likacsosgomba
Agaricus annulospecialis – körösi csiperke
Agaricus arvensis – erdőszéli csiperke
Agaricus augustus – óriás csiperke
Agaricus bohusii – csoportos csiperke
Agaricus brunneolus – lilásvörös csiperke
Agaricus dulcidulus – apró csiperke
Agaricus xanthodermus – karbolszagú csiperke
Agrocybe praecox – tavaszi rétgomba
Amanita echinocephala – tüskés galóca
Amanita franchetii – érdes galóca
Amanita phalloides – gyilkos galóca
Amanita rubescens – piruló galóca
Armillaria lutea – gumós tuskógomba
Armillaria mellea – gyűrűs tuskógomba
Artomyces pyxidatus – csészés álkorallgomba
Auricularia auricula-judae - júdásfülgomba
Auricularia mesenterica – szalagos fülgomba
Bolbitius titubans – sárga kérészgomba
Caloboletus radicans – kesernyés tinóru
Calocybe gambosa – májusi pereszke
Calocybe ionides – ibolyás pereszke
Calvatia gigantea – óriás pöfeteg
Cantharellus ferruginascens – rozsdásodó rókagomba
Cerioporus squamosus - pisztricgomba
Chalciporus rubinus – málnavörös tinóru
Chlorociboria aeruginascens – rézrozsdaszínű csészegomba
Chlorophyllum brunneum – kerti őzlábgomba
Chlorophyllum rhacodes – piruló őzlábgomba
Chondrostereum purpureum – lilás réteggomba
Clitocybe odora – zöld ánizsgomba
Clitocybula platyphylla – széleslemezű fülőke
Coprinellus disseminatus – sereges tintagomba
Coprinellus micaceus – kerti tintagomba
Coprinopsis melanthina – ligeti tintagomba
Coprinopsis picacea - harkálytintagomba
Coprinus comatus – gyapjas tintagomba
Crucibulum crucibuliforme – sárga tégelygomba
Cyanoboletus pulverolentus – ligeti tinóru
Cyathus striatus – csíkos pohárgomba
Cyclocybe cylindracea – déli tőkegomba
Entoloma clypeatum – tövisaljagomba
Exidia glandulosa – fekete mirigygomba
Exidia nigricans – kormos mirigygomba
Fistulina hepatica - májgomba
Flammulina velutipes – téli fülőke
Ganoderma applanatum – deres tapló
Ganoderma resinaceum – óriás lakkostapló
Geastrum striatum – galléros csillaggomba
Grifola frondosa – ágas tapló és óriás bokrosgomba összehasonlító kép
Gymnopilus junonius – aranysárga lánggomba
Gymnopus dryophilus – rozsdásszárú fülőke
Gymnopus peronatus – gyapjaslábú fülőke
Gyromitra gigas – óriás papsapkagomba
Helvella elastica – karcsú papsapkagomba
Hemileccinum impolitum – okkerszínű tinóru
Hemipholiota populnea – nyárfa-tőkegomba
Hericium coralloides – közönséges petrezselyemgomba
Hericium erinaceus - süngomba
Hortiboletus engelii – útszéli tinóru
Hortiboletus rubellus – piros tinóru
Humaria hemisphaerica – fehér sörtéscsészegomba
Hygrophorus persoonii – olajszínű csigagomba
Hymenopellis radicata – nyálkás gyökeresfülőke
Hypholoma fasciculare – sárga kénvirággomba
Infundibulicybe geotropa – óriás tölcsérgomba
Inocybe erubescens – téglavörös susulyka
Inocybe geophylla – lila susulyka
Inosperma adaequatus – borvörös susulyka
Laccaria laccata – húsbarna pénzecskegomba
Lacrymaria lacrymabunda – könnyező szálkásgomba
Lactarius azonites – füstszínű tejelőgomba
Lactarius stephensii – rózsás tejelőpöfeteg
Lactarius zonarius – begöngyöltszélű tejelőgomba
Laetiporus sulphureus – sárga gévagomba
Leccinum duriusculum – nyárfa-érdestinóru
Leccinum pseudoscabrum – sötét érdestinóru
Lentinus tigrinus – nyár-fagomba
Lepiota cristata – büdös őzlábgomba
Lepista sordida – szürkéslila pereszke
Leucoagaricus americanus – rézvörös őzlábgomba
Leucoagaricus barssii – gyökeres tarlógomba
Lycoperdon perlatum – bimbós pöfeteg
Macrolepiota excoriata – csipkés őzlábgomba
Macrolepiota mastoidea – karcsú őzlábgomba
Macrolepiota procera – nagy őzlábgomba
Marasmius rotula – nyakörves szegfűgomba
Meripilus giganteus – óriás bokrosgomba
Morchella esculenta – ízletes kucsmagomba
Morchella semilibera – fattyú kucsmagomba
Morchella vulgaris – sötét kucsmagomba
Mycena pura – retekszagú kígyógomba
Mycena rosea – rózsás kígyógomba
Neoboletus xanthopus - céklatinóru
Neofavolus alveolaris – sugaras likacsosgomba
Neolentinus cyathiformis – rőt fagomba
Panus rudis – sörtés dücskőgomba
Parasola plicatilis – gyenge áltintagomba
Phallus impudicus – erdei szömörcsög
Pholiota cerifera – rozsdasárga tőkegomba
Pleurotus ostreatus – kései laskagomba
Pluteus aurantiorugosus – tűzpiros csengettyűgomba
Pluteus cervinus – barna csengettyűgomba
Pluteus leoninus – sárga csengettyűgomba
Pluteus petasatus – selymes csengettyűgomba
Pluteus romellii – sárgalábú csengettyűgomba
Psathyrella candolleana – fehér porhanyósgomba
Pseudosperma rimosum – kerti susulyka
Resupinatus trichotis – pihés terülőlaskagomba
Rickenella fibula – narancsvörös mohakígyógomba
Rubroboletus legaliae – rózsáskalapú tinóru
Rubroboletus satanas - sátántinóru
Russula medullata – acélszürke galambgomba
Sarcoscypha austriaca – osztrák csészegomba
Schizophyllum commune – hasadtlemezű gomba
Suillellus luridus – változékony tinóru
Suillellus mendax – csalóka tinóru
Suillellus queletii – vörös tinóru
Tremella mesenterica – aranyos rezgőgomba
Tricholoma scalpturatum – sárguló pereszke
Tricholoma sejunctum – cirmoskalapú pereszke
Verpa bohemica – cseh kucsmagomba
Verpa conica – simasüvegű kucsmagomba
Volvariella bombycina – óriás bocskorosgomba
Xylaria polymorpha – bunkós agancsgomba

Téli napforduló előtt az év utolsó gombászata

Fagyos volt a reggel, de a kora délután csodásan enyhe. A napsütés melengetett, amitől ellenállhatatlan vágy tört rám, hogy terepre menjek. Akartam szedni a téli hármasból, és kettőt sikerült is, téli fülőkét és júdásfülgombát. Ezekből levest fogok készíteni, itt a tökéletes recept. Délelőtt a városban fotóztam a kompakttal, például a deres levélkét a Ligetben, de terepre már vittem a DSLR-t is a 70-300-as kit objektívvel, amivel tudtam madarakat fotózni. A kastélyparkban a szép idő ellenére kevesen voltak, szinte kihaltnak tűnt. A madarak viszont élettel töltötték meg. Nagyon jó volt odakint lenni. Sajnos a városban a téli fűtés keserű füsttel telíti a levegőt. Pósteleken nagyokat lélegeztem, miközben keresgéltem a fotótémákat. Sikerült szép fotókkal gyarapítanom a képtáramat. Egy kis szépség mindig felvidít.

Kétkörösköz erdőinek gombái

Egy régi tanulmány fajlistája alapján, ami húsz éve készült a Körös-menti erdők gombáinak felmérése során és 88 fajt sorol fel, új listát készítettem hajnalban. Több mint kétszázra bővítettem és közel sem teljes! Ráadásnak ezek tényleg csak fás élőhelyeken található gombáink, nincsenek benne a füves élőhelyekhez kötődők. Ez a lista az alapja az egyik 2024-es tervemnek, amit ideje lenne megcsinálni, vagyis egy kiadványba összegyűjteni a tájban élő gombákat fotókkal leírásokkal. Ez egy több gombászos egész évet felölelő feladat. Aki részt szeretne venni benne, keressen emailen: kocziszkyandrea (kukac) gmail (pont) com.
Zsong a fejem. Gombákat látok.

Abortiporus biennis – rőt likacsosgomba
Agaricus annulospecialis – körösi csiperke
Agaricus augustus – óriás csiperke
Agaricus arvensis – erdőszéli csiperke
Agaricus benesii – ligeti csiperke
Agaricus bohusii – csoportos csiperke
Agaricus bresadolianus – akác-csiperke
Agaricus brunneolus – lilásvörös csiperke
Agaricus essettei – gumós csiperke
Agaricus dulcidulus – apró csiperke
Agaricus impudicus – büdös csiperke
Agaricus lanipes – szélespikkelyű csiperke
Agaricus moelleri – tintaszagú csiperke
Agaricus moellerianus – pelyhestönkű csiperke
Agaricus phaeolepidotus – barnapikkelyű csiperke
Agaricus xanthodermus – karbolszagú csiperke
Agrocybe praecox – tavaszi rétgomba
Aleuria aurantia – narancsszínű csészegomba
Amanita echinocephala – tüskés galóca
Amanita franchetii – érdes galóca
Amanita pantherina - párducgalóca
Amanita phalloides – gyilkos galóca
Amanita rubescens – piruló galóca
Amanita strobiliformis – cafrangos galóca
Armillaria lutea – gumós tuskógomba
Armillaria mellea – gyűrűs tuskógomba
Artomyces pyxidatus – csészés álkorallgomba
Auricularia auricula-judae - júdásfülgomba
Auricularia mesenterica – szalagos fülgomba
Bjerkandera adusta – szenes likacsosgomba
Bolbitius titubans – sárga kérészgomba
Bovista plumbea - szürke pöfeteg
Caloboletus radicans – kesernyés tinóru
Calocybe gambosa – májusi pereszke
Calocybe ionides – ibolyás pereszke
Calvatia gigantea – óriás pöfeteg
Cantharellus ferruginascens – rozsdásodó rókagomba
Cercopemyces rickenii – akácpereszke
Cerioporus squamosus - pisztricgomba
Chalciporus rubinus – málnavörös tinóru
Chlorociboria aeruginascens – rézrozsdaszínű csészegomba
Chlorophyllum brunneum – kerti őzlábgomba
Chlorophyllum rhacodes – piruló őzlábgomba
Chondrostereum purpureum – lilás réteggomba
Clitocybe nebularis – szürke tölcsérgomba
Clitocybe odora – zöld ánizsgomba
Clitocybula platyphylla – széleslemezű fülőke
Collybiopsis confluens – pelyhestönkű fülőke
Coltricia perennis – szalagos likacsosgomba
Coprinellus disseminatus – sereges tintagomba
Coprinellus micaceus – kerti tintagomba
Coprinellus radians – szöszös tintagomba
Coprinopsis melanthina – ligeti tintagomba
Coprinopsis picacea - harkálytintagomba
Coprinus comatus – gyapjas tintagomba
Crepidotus mollis – kocsonyás kacskagomba
Crucibulum crucibuliforme – sárga tégelygomba
Cyanoboletus pulverolentus – ligeti tinóru
Cyathus striatus – csíkos pohárgomba
Cyclocybe cylindracea – déli tőkegomba
Cyclocybe erebia – sötét rétgomba
Daedalea quercina – labirintustapló
Daedaleopsis confragosa – rózsaszínes egyrétűtapló
Daldinia concentrica – szenes gömbgomba
Entoloma aprile – áprilisi döggomba
Entoloma clypeatum – tövisaljagomba
Entoloma saepium – halványbarna döggomba
Exidia glandulosa – fekete mirigygomba
Exidia nigricans – kormos mirigygomba
Fistulina hepatica - májgomba
Flammulina velutipes – téli fülőke
Fomes fomentarius – bükkfa-tapló
Ganoderma applanatum – deres tapló
Ganoderma lucidum - pecsétviaszgomba
Ganoderma resinaceum – óriás lakkostapló
Geastrum fimbriatum – közönséges csillaggomba
Geastrum fornicatum – csészés csillaggomba
Geastrum striatum – galléros csillaggomba
Grifola frondosa – ágas tapló
Gymnopilus junonius – aranysárga lánggomba
Gymnopus dryophilus – rozsdásszárú fülőke
Gymnopus foetidus – undorító fülőke
Gymnopus fusipes – árvégű fülőke
Gymnopus peronatus – gyapjaslábú fülőke
Gyromitra gigas – óriás papsapkagomba
Gyroporus castaneus – gesztenyebarna üregestinóru
Haasiella venustissima – késői álbékagomba
Hapalopilus nidulans – fahéjszínű likacsosgomba
Hebeloma crustuliniforme – zsemleszínű fakógomba
Helvella crispa – fodros papsapkagomba
Helvella elastica – karcsú papsapkagomba
Hemileccinum impolitum – okkerszínű tinóru
Hemipholiota populnea – nyárfa-tőkegomba
Hericium coralloides – közönséges petrezselyemgomba
Hericium erinaceus - süngomba
Hohenbuehelia atrocoerulea – kocsonyás állaskagomba
Hohenbuehelia petaloides – földi állaskagomba
Humaria hemisphaerica – fehér sörtéscsészegomba
Hortiboletus bubalinus – homoki tinóru
Hortiboletus engelii – útszéli tinóru
Hortiboletus rubellus – piros tinóru
Hygrophorus nemoreus – ligeti csigagomba
Hygrophorus persoonii – olajszínű csigagomba
Hymenopellis radicata – nyálkás gyökeresfülőke
Hypholoma fasciculare – sárga kénvirággomba
Hypholoma lateritium – vöröses kénvirággomba
Hypoxylon fragiforme – vöröses ripacsgomba
Infundibulicybe geotropa – óriás tölcsérgomba
Infundibulicybe gibba – sereges tölcsérgomba
Inocybe asterospora – csillagspórás susulyka
Inocybe erubescens – téglavörös susulyka
Inocybe geophylla – lila susulyka
Inosperma adaequatus – borvörös susulyka
Laccaria laccata – húsbarna pénzecskegomba
Lacrymaria lacrymabunda – könnyező szálkásgomba
Lactarius azonites – füstszínű tejelőgomba
Lactarius controversus – rózsáslemezű tejelőgomba
Lactarius mairei – fakó szőrgomba
Lactarius stephensii – rózsás tejelőpöfeteg
Lactarius zonarius – begöngyöltszélű tejelőgomba
Laetiporus sulphureus – sárga gévagomba
Leccinum duriusculum – nyárfa-érdestinóru
Leccinum pseudoscabrum – sötét érdestinóru
Neolentinus cyathiformis – rőt fagomba
Lentinus tigrinus – nyár-fagomba
Lepiota brunneoincarnata – húsbarnás őzlábgomba
Lepiota clypeolaria – gyapjas őzlábgomba
Lepiota cristata – büdös őzlábgomba
Lepista sordida – szürkéslila pereszke
Leucoagaricus americanus – rézvörös őzlábgomba
Leucoagaricus barssii – gyökeres tarlógomba
Leucoagaricus ionidicolor – lilás tarlógomba
Leucoagaricus serenus – selymes tarlógomba
Leucocybe candicans – viaszostönkű tölcsérgomba
Lycoperdon excipuliforme – változékony pöfeteg
Lycoperdon perlatum – bimbós pöfeteg
Lycoperdon pyriforme – körtealakú pöfeteg
Macrolepiota excoriata – csipkés őzlábgomba
Macrolepiota mastoidea – karcsú őzlábgomba
Macrolepiota procera – nagy őzlábgomba
Marasmius bulliardii – feketeközepű szegfűgomba
Marasmius rotula – nyakörves szegfűgomba
Melanoleuca brevipes – rövidtönkű csupaszperszke
Melanoleuca grammopodia – rováltkolttönkű csupaszpereszke
Melanoleuca melaleuca – sötétlábú csupaszpereszke
Meripilus giganteus – óriás bokrosgomba
Morchella esculenta – ízletes kucsmagomba
Morchella semilibera – fattyú kucsmagomba
Morchella vulgaris – sötét kucsmagomba
Mycena pura – retekszagú kígyógomba
Mycena renati – sárgástönkű kígyógomba
Mycena rosea – rózsás kígyógomba
Neoboletus xanthopus - céklatinóru
Neofavolus alveolaris – sugaras likacsosgomba
Panellus stipticus – kis áldücskőgomba
Panus rudis – sörtés dücskőgomba
Parasola plicatilis – gyenge áltintagomba
Paxillus involutus – begöngyöltszélű cölöpgomba
Phallus impudicus – erdei szömörcsög
Pholiota cerifera – rozsdasárga tőkegomba
Picipes badius – fényes likacsosgomba
Pleurotus ostreatus – kései laskagomba
Pleurotus pulmonarius – nyári laskagomba
Pluteus aurantiorugosus – tűzpiros csengettyűgomba
Pluteus cervinus – barna csengettyűgomba
Pluteus leoninus – sárga csengettyűgomba
Pluteus nanus – apró csengettyűgomba
Pluteus petasatus – selymes csengettyűgomba
Pluteus romellii – sárgalábú csengettyűgomba
Pluteus semibulbosus – gumós csengettyűgomba
Polyporus arcularius – fagyálló likacsosgomba
Psathyrella candolleana – fehér porhanyósgomba
Psathyrella piluliformis – barna porhanyósgomba
Pseudosperma rimosum – kerti susulyka
Rickenella fibula – narancsvörös mohakígyógomba
Resupinatus trichotis – pihés terülőlaskagomba
Rubroboletus legaliae – rózsáskalapú tinóru
Rubroboletus satanas - sátántinóru
Russula decipiens – csalóka galambgomba
Russula galochroa – gyöngyszürke galambgomba
Russula grisea – szürkészöld galambgomba
Russula medullata – acélszürke galambgomba
Russula odorata – illatos galambgomba
Russula pectinata – fésűs galambgomba
Russula sororia – barna galambgomba
Sarcoscypha austriaca – osztrák csészegomba
Schizophyllum commune – hasadtlemezű gomba
Scleroderma verrucosum – nyeles áltrifla
Simocybe centunculus – kisspórás olajgombácska
Stereum hirsutum – borostás réteggomba
Stropharia aeruginosa – zöld harmatgomba
Suillellus luridus – változékony tinóru
Suillellus mendax – csalóka tinóru
Suillellus queletii – vörös tinóru
Trametes versicolor - lepketapló
Tremella mesenterica – aranyos rezgőgomba
Tricholoma populinum – nyárfa-pereszke
Tricholoma scalpturatum – sárguló pereszke
Tricholoma sejunctum – cirmoskalapú pereszke
Tubaria furfuracea – gyakori szemétgomba
Tuber aestivum – nyári szarvasgomba
Urnula craterium – fekete kehelygomba
Verpa bohemica – cseh kucsmagomba
Verpa conica – simasüvegű kucsmagomba
Volvariella bombycina – óriás bocskorosgomba
Xerocomellus cisalpinus – keskenyspórás tinóru
Xerocomellus porosporus – csapottspórás tinóru
Xerocomus ferrugineus – rozsdabarna tinóru
Xerocomus subtomentosus – molyhos tinóru
Xerula pudens – bársonyos gyökeresfülőke
Xylaria polymorpha – bunkós agancsgomba

A múlt felidézése segít a jövő tervezésében

2018. július 14-én fotózott le gombásztársam a dobozi kastélypark egyik öreg tölgyfája mellett. Ez az egyik kedvenc képem önmagamról. Egy szép nyári pillanat megörökítése, amire jó visszatekinteni, de nem a nosztalgia miatt. Az év utolsó pár hete nálam a közel múlt tapasztalatainak összegzésével és a következő év átgondolásával telik el. Az ünnep már semmiféle szerepet nem játszik az életemben, hiszen minden lélegzetvétel az életet ünnepli. A természetben egyetlen siker van, az élőlény életben van, vagyis esélye van betölteni életfeladatát. Határozottan életben vagyok, és bár nem tudom, hogy mennyi időm van hátra, de bármennyi is legyen, rövid, közép, hosszú távú célokat ugyanúgy kitűzök magam elé. Legrosszabb esetben is pár rövid távú célt meg tudok valósítani, és ha halni kell, elégedetten távozom. Középkorúként tisztában vagyok a halál tényével. Az utolsó nagy élményem a haldoklásom lesz és utána szétfoszlom, akár egy illúzió, de addig is keresem a tökéleteshez közeli pillanatokat, amilyen a tavaszi fotóm volt 2018-ban.
A cseh kucsmagombát március 30-án örökítettem meg. A virágzó illatos ibolya és kucsmagomba kettőse régóta vágyott fotótémám volt. Ezen a tavaszon sikerült elcsípnem a kettőst és egy nagyszerű fotót készítenem a Canon PowerShot A630-sal, amit előző év februárjában kaptam ajándékba. Az öreg kompakt másodvirágzását nálam szívesen emlegetem mint az újrahasznosítás szép példáját. A kamera 2006-ban lett kiadva, és a kezemben az öreg masina abszolút betöltötte kijelölt célját, több száz remek fotót készítettem vele. Még mindig használom mint másodlagos kamerát a DSLR mellett, ugyanis sokkal szebb közeli fotói vannak, de más témákban is adott emlékezetes felvételeket. A régi eszköz jelzi, hogy nem mindig kell újnak lennie valaminek ahhoz, hogy hasznos legyen.
Ez az áprilisi fotó az út végét jelzi, egy félig leomlott vályogfalú ház, aminek épen maradt szemközti ablakán egy macska nézett kifelé. A házak a tulajdonosaik után halnak, szétesésük természetes folyamat, míg keletkezésük az emberhez kötött. Az ember védművei az időjárás viszontagságaival szemben, mesterséges barlangok minden lehetséges kényelemmel ellátva mint tűzhely, ágy, asztal, szék, szekrény és használati eszközök, csecsebecsék, bekeretezett családi képek, egy menyegzői fotója a dédszülőknek és sorolhatnám az érzelmi húrokat pengető tárgyi élményeket, amik ráébresztenek az entrópia legyőzhetetlenségére, ami felett pusztán időszakos győzelmeket aratunk, de végül a széthullás lesz úrrá mindenen. Ez a dolgok rendje. Jelenlegi civilizációnk széthullását sem kerülhetjük el. Ez egy olyan tény, ami befolyásolja a jövőre vonatkozó terveimet.
A gumós macskahere védett reliktumfajunk, löszpusztarétek és tatárjuharos lösztölgyesek növénye. Mivel a Csanádi-hát nagyobbrészt finom lösszel fedett terület a megyében, ezen két növénytársulásnak léteznie kellett itt, de az évezredes emberi tájhasználat során az eredeti társulások megsemmisültek, viszont a növények, állatok és gombák őrzik emléküket. A Körös-Maros Nemzeti Park igen fontos munkát végez 1997 óta. Egy igazi hazafi az ország őshonos természeti értékeit ismeri és gondoskodik megőrzésükről. Ez egy olyan íratlan törvény, amihez ép eszű és erkölcsű ember tartja magát az eljövendő nemzedékek érdekében. Minden más üres duma és szemfényvesztés. Amikor az ökoszisztémát súlyosan leterheltük és kifosztottuk minden tovább károkozás a saját összeomlásunkat készíti elő! Teljes esztelenség a közösség jólétét biztosító természeti környezetet önös érdekből kifosztani! Súlyos károkat okoztunk a bioszférának, a kímélete a saját érdekünk.
A kedves porhanyógombás csendélet Pósteleken, a kutatóház udvarán készült júniusban egy közös felmérő séta után gombásztársakkal. Szép nyári emlék. Öt éve még volt egy kis békebeli hangulata a hónapoknak, mert pörgött a világgazdaság, jöttek az EU-s támogatások és a gazdasági bőség elfedte a gondok nagyját, amiket ismét sikerült a szőnyeg alá söpörni és csak a mának élni. Érdekes, hogy mennyire hiányzik a hosszútávú szemlélet belőlünk, pedig sokan 80 évig élnek, és 8 évtized alatt megdöbbentő változások történnek. Akik most kisgyerekek, közülük többen végig élik a század nagyobbik részét és páran ott lesznek idős emberként a századfordulónál is, amikor véget ér a 21. század és megkezdődik a 22. Elképesztő belegondolni, hogy mennyire más lesz a világ! A jövőre pusztán spekulációim lehetnek, hiszen rengeteg az ismeretlen esemény, de a múlt tanulmányozható. Ha időutazást akarsz tenni, nézd meg milyen volt a világ 1900-ban és így próbáld elképzelni a változások mértékét 2100-ra. Közben vedd sorba a 20. század eseményeit. Lenyűgöző!
A Kerekek és lépések sorozat tizedik részét indítottam el eme 2018-as júliusi emlékemet felidézve. A Körösök vidékén című részben az általam Kétkörösköznek nevezett Békés megyei részterület kerül bemutatásra, és a stáb északra elhaladva, Vésztőhöz érve bemutatja a Vésztő-Mágori történelmi emlékhelyet, aminek egyik szenzációja a feltárt kurgán, amiben évezredek emberi emlékei tekinthetők meg. Ez az ember alkotta lakódomb erős hatást gyakorolt rám. A kőrézkori sír látható a fotómon. A régen élt férfi legalább 3500 éve pihen ugyanabban a testhelyzetben, ahogyan a földbe helyezték és keze közé tették kőbaltáját és pár edényt és más tárgyat is köréje tettek. Mélyen elgondolkodtatóak az időben és térben öröknek tűnő "szeretet" megnyilvánulásai. De mennyire szeretjük egymást igazán? Egy kis létszámú törzsben az emberek egymásra voltak utalva, de a több tízmilliós, százmilliós tömeget tartalmazó államok rendkívül bizonytalan képződmények, folyton a széthullás határán táncolnak. Amint megroppan az ellátó-lánc, végünk van. Két hét alatt totális káoszba süllyedünk. Erre nem is lehet igazán felkészülni egyénileg. A rendszert, a civilizációnkat újra kell gondolnunk és szerveznünk.
Ki vállal felelősséget a jövőért?
2018 augusztusában gyermekeknek tartottam gombásznapot. A gyermekekkel elindultam a felmérő útvonalamon, hogy a nyári forróság és szárazság ellenére megnézzük, hogy mégis milyen gombák képesek dacolni a nyár időjárási kihívásaival. Csak pár karakterfaj néhány termőtestét találtuk: kesernyés tinóru, rózsáskalapú tinóru, gyapjaslábú fülőke, és kiszáradt júdásfülgomba, amin be tudtam mutatni, hogy vízbe áztatva tökéletesen visszanyeri rugalmasságát és eredeti méretét a magas gombacukor/trehalóz tartalmának köszönhetően. Egyik gombásztársamnak köszönhetően magashegyvidéki fajok is színesítették a gombakínálatot. Előadást tartottam, játszottunk a magam csinálta társasjátékkal, mikroszkópoztunk és válaszoltam a kérdésekre. A gyermekek természetes kíváncsisága érték, amit figyelembe kéne venni az oktatás megtervezésénél! Hiszen a már elvesztett figyelmet visszaszerezni sokkal nehezebb.
Öt éve még vezettem a gombaklubot a Békés Megyei Könyvtárban. A bemutatásra előkészített termőtesteket fotóztam le a szeptemberi foglalkozás előtt. Azóta rég rájöttem, hogy a közösség szervezés nem az erősségem erősen befelé forduló, introvertált személyiségként. Ugyan igénylem a szociális kapcsolatokat, de az embereken nem tudok kiigazodni, ahogy ők sem rajtam. A megértés és közös munka lehetetlen. Pedig a gomba mint érték egyértelműen közös nevező, ami fölé mint sokféle számból álló számláló felállhatunk összekapaszkodva. Az egyik legjobb írásom a blogban, Az utolsó helyes mintázat. Ha még nem olvastad, feltétlenül tedd meg, mert sok mindent megértesz belőle, a sötétzöld filozófiámból.
2018-ban különösen száraz hónapok voltak április és október. Ezért igencsak megörültem, amikor október 11-én mégis tudtam fotót készíteni Pósteleken, ismert lakcímén a légyölő galócáról. A karácsonyi ünnepkör népszerű dekorációs eleme, még nekem is van olyan üveggömböm, ami ezt a gombát utánozza. Egy hat figurás készlet része, amiben van stilizált hóember, Mikulás, mézeskalács házikó, fenyőtoboz, harang is. A légyölő galóca feltűnő színével a legismertebb gombák közé tartozik. A spirituális élményekre vágyó szubkultúra szintén kedveli, és ősidők óta sámángomba. Talán a Mikulás alakjában a szibériai sámán és Szent Miklós alakja fonódott össze.

Öt éve november 24-én fotóztam le a városban a kései laskagombát. Azóta a diófa maradvány teljesen elfogyott, több korhadékbontó együtt bontotta le. Tavaly még termett rajta nyár-fagomba, idén már azt sem láttam. A fa teljesen lebomlott. A gombák valóban a természet takarítói és a holt faanyag legnagyobb fogyasztói.
Jelenleg is terem a kiadós és gyógyhatású kései laskagomba. Volt olyan enyhe tél, hogy háromszor termett az egyik városi lakcímén. Csak akkor áll le, ha keményre fagyott a fa, amiben él. Ilyenkor értelemszerűen nem tud növekedni, táplálkozni, hiszen a víz fagyott állapotban van. Most enyhébb napokat jelez az előrejelzés, így érdemes keresni. A hideg hatás indítja be nála a termőtestképzést. A téli fülőke és júdásfülgomba szintén gyűjthető. Sajnos 2018-ban a száraz október után egy méteren a talaj víztartalma a 11. hónap közepén csak 34%-os volt. De pont ekkor jöttek késő őszi esők, és ezek hatására tudott teremni a kései laskagomba a városban.
(2023-ban az év legcsapadékosabb hónapja lett helyben a november 94 mm-rel. Ez a tavalyi szeptembernek megfelelő összeg. Tehát ha idén is korábban jött volna az égi áldás, ugyanolyan pazar őszi szezonunk lett volna, de másként alakult.)
Decemberben szezonzáró főzőcskét tartottunk a pósteleki kutatóházban. Gombásztárs csodás tortája ismét a közös étkezés nagyszerű záró desszertje volt. Jól látod, az ott egy marcipánból megformázott csillaggomba a gesztenyés töltelékű tortaszeleten. A sütemény finom volt, de az édességnél is jobb volt megosztani egymással az élményt, hogy együtt vagyunk, együtt főzünk, és együtt örülünk a jónak.
Megosztani a jót egy fontos célom. A nagygombák egyértelműen jók, hiszen nélkülük a természetes ökoszisztémák nem tudnak egészségesen működni. Ez persze önző emberi szempontból nézve jelentéktelennek tűnik, hiszen azt kedveljük, ami közvetlen hasznunkra van, amit azonnal élmény szintén magunkévá tehetünk. Ezért is jó, hogy számos gomba ehető termőtesteket növeszt, amik gyűjtése kapcsolatot teremt ember és természet között.
Ez a fotóm már 2019. január 15-én készült. Vékony hólepel terítette be a tájat, ami két nap alatt el is olvadt. A hóvirágokat a kertben fotóztam le. Jól szimbolizálják a 2024-re vonatkozó csendes bizakodásomat, hogy minden nehézség ellenére egy hasznos célokat megvalósító időszak következik az életemben. Hiszen a 46. életévemet töltöm be februárban, mögöttem van több mint négy évtizednyi idő, ami alatt elég tapasztalatom gyűlt össze. Számítok váratlan eseményekre is, hiszen egy összetett világban létezem, és valójában a hatásom a dolgok kimenetelére pusztán 30%. Nem 50-50. Ha így hitted, rosszul gondoltad. Összegzett tapasztalataim alapján többször van kopp mint hopp. Az öröm sokkal esetlegesebb mint a fájdalom vagy a szürke közöny. Ez utóbbi terjedése szintén aggaszt. Túl magasra lett tolva az ingerküszöb és a dopamin-hajszolás érzéketlenné tett sokakat. Maradok a kedvenc dolgaimnál, és a gombafonalat követem, ami átvezet az élet rengetegén.

Ui.: Ha tetszik a különös világnézetem és nem kapsz sokkot a valóságtól, örömmel látlak. Hamarosan indul a "101 gomba" projektem. Az első előadás időpontját 2024. január 19-re tettem.