"Szeretek itt élni. Főleg veled."

Advent első vasárnapja után hosszabb városi sétára indultam az öreg kompakttal, ami a Canon PowerShot A630. Kilenc kilométert gyalogoltam össze a fotótémák keresgélése során. A bejegyzés címét egy elcsípett párbeszéd részlet adta, gyermek mondta szülőjének. A második rövidke mondat rámutat a legfontosabbra, a kapcsolatainkra.
Békéscsaba egy igazi kisváros, csendesen folyik itt az élet, de amíg kicsik vagyunk még a legkisebb város is gigászinak tűnik. Ami gyerekként fárasztó és óriási távolság volt, mára egy könnyű túra nekem. A gyerekek tiszta és fogékony elméjét könnyű elkápráztatni.
Délután a főtéren ismét készítettem pár fotót, ahol zömmel kisgyermekes harmincas anyák és apák voltak.
Ma a fagyos idő miatt nem mertem kivinni a tükörreflexest, de holnapra már plusz 5-6 Celsius fokot jeleznek a modellek. Állvánnyal együtt fogok a főtérre menni, hogy jó képminőségű fotókat tudjak készíteni. A kompakt is tud jó képeket adni nekem, lásd alul a képválogatást, de sötétedés után jobb a nagyobb érzékelő és objektív, mert több fényt tudnak befogni. A nyitóképen a városi adventi koszorú részlete látható, a háttérben középen homályosan a város emblematikus épülete, az evangélikus nagytemplom ismerhető fel. A képre rákomponáltam magamat is. A koszorú élő kötészeti anyaga a jegenyefenyő zöldje. Az ünnep sokadik jele, hogy a Lencsési lakótelepen két fenyőárusító helyet is láttam.
Ha teheted, te is menj a nyílt ég alá sétálni, mert a legegyszerűbb és legolcsóbb testmozgás a séta. És amint látod, az unásig ismert lakhely is adhat szép pillanatokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése