Júniusi rémálom

Idén egyetlen egyszer mentem át Romániába, hogy a Belényesi-medence melegkedvelő tölgyeseiben gombásszak. Június 25-én korábbi évek tapasztalatai alapján tombolnia kellett volna a gombáknak, de megdöbbentő hiánnyal szembesültem. 2018. június 23. gombatúrát linkelem neked összehasonlításképpen, hogy minek kellett volna lennie a kiváló gombaélőhelynek számító erdőkben! A nyitóképen láthatóban is idén június 25-én nyári, bronzos vargányáknak és varashátú galambgombának kellett volna lennie olyan nagy tömegben, hogy a helyi gombászoknak és nekünk is jutott volna belőle. Egy tucat varashátút találtam, azokat is zömmel már megették az éhes csigák. Álltak meg helyiek is az erdőnél, de ugyanúgy rövid szemrevételezés után csalódottan jöttek ki.

Vittem magammal kamerát, de egyszer sem vettem elő, a mobillal lőttem pár dokumentum fotót mint például az autóban az egyetlen egy felszedett varashátúról művészi csendéletet. A kalap szebbik oldalát fotóztam, a másik felét javarészt már csiga ette meg. Helyben egyetlen gombát sem fotóztam júniusban, pedig volt csapadék! A hegyvidéken is a túra idején eláztunk, de az erdőkben az átázott avarréteg alatt a talaj kemény volt, ami alapján közel sem érkezett elég eső enyhíteni a korábbi tartós szárazságot! Ha a talaj átázik, süppedőssé válik. Hát, picit sem süppedtem bele. Lehangoló volt. Azt hittem, hogy a 2021. július huszonnegyedikei helyzetnél rosszabbat nem fogok látni. Tévedtem, a pozitív illúzió csapdájába sétáltam bele magam is, amiben ugyanazok vannak, akik tagadják a klímaváltozást, normálisnak tekintik, pedig a sebessége több mint extrém.
Gombászként élőben tapasztalom meg a drasztikus változásokat. Ideje cselekednünk, különben tényleg rettenetes lesz a jelenlegi életmódunk megszűnése, mert fenntarthatatlanná válik. Ha a drogost váratlanul leválasztják a szeréről, és a fogyasztói kényelem bizony kemény drog, akkor pokoli elvonási tünetek jelentkeznek.