A karácsonyfa legyen szimbólikus, ne a szeretet, amit tárgyak átadásával imitálunk

A fenyőkkel társuló gombákról szólt a pénteki online gombaklub, amiben beszéltem négy fenyő nemzetségről: luc, hosszútűs, vörös és jegenye. Utóbbiba tartozik a 2000 után karácsonyfaként népszerűvé vált kaukázusi jegenyefenyő, amit sokan Nordmann-fenyőként ismernek. Bihar-hegységben a rokonát láthatod, a közönséges jegenyefenyőt, ami 50-60 méter magasra is nőhet! A kocsányos tölgyek, amiket ismerek, 25-30 méter magasak.
Most a lombhullás után az örökzöld fenyők sokkal feltűnőbbek a közterületeken. Az Európában őshonos fajokon kívül számos más nemzetségbe tartozó fával is találkozhatsz, például duglászfenyő, kínai mamutfenyő. Sajnos a fenyők a speciális tűleveleik ellenére meglepően vízigényesek. A Kárpát-medencét körbevevő magas hegyvidékeken is megfigyelhető a hőmérséklet emelkedése és az aszályos időszakok. Az erdőhatár feljebb kúszott, és a jelenlegi lucfenyvesek megdöbbentő mértékben pusztulnak. 2024-ben tervezem, hogy ökológiai tematikájú túrákat szervezek a hegyvidékre, hogy a saját szemeddel lásd a klímaváltozás hatását egy rendkívül értékes őshonos erdei ökoszisztémára. Amíg nem szembesülsz az értékek eltűnésével, addig nem kapsz a fejedhez, hogy társadalmi szinten sürgős változtatásra van szükség.
2015. szeptemberében készítettem a fotót egy egyszerű kis kamerával a Bihar-hegységben. Varázslatos pillanat volt, a lélegzetem bennakadt, és lassan fújtam ki a levegőt, ahogy ráeszméltem a látvány fenségességére. A lucfenyves a maga lenyűgöző természetességében, ősiségében jelent meg előttem. Grandiózus volt! A fotó 1%-át adja vissza a csodának.
A lucfenyő a fő fafaj, de a kép baloldalán egyből láthatsz egy lombhullatót is egy fiatal bükkfa alakjában. A fenyvesben több elegyfa található, örökzöldek és lombhullatók vegyesen: jegenyefenyő, cirbolyafenyő, vörösfenyő, nyírfa, rezgőnyár, havasi éger. Ezek mind társulnak gombákkal, ezért a magas hegységi növénytársulások rendkívül jó gombász élményt adtak 2018-ig. A gombászhatár 1400 méterre kúszott fel, a 2013-2018 között járt Bihar-hegységi terepeim megdöbbentő módon, amik "csak" 1100-1300 méteren vannak, az aszály veszélyének kitetté váltak. A második képen látható gyönyörű rész a 2017-es viharban megsemmisült, a fák kidőltek, kettétörtek. A klímaváltozás generálta időjárási szélsőségek sújtják az ősi erdőket. 
A jelenkori klímaváltozást a fajunk ipari tevékenységei gyorsították fel. A másik csapást is mi mérjük rájuk a fakitermeléssel. 
Ezzel a kitérővel igyekeztem rámutatni, hogy éles különbség van a drámai hanyatlás és mi ünnepi időtöltésünk között. Miközben az életet és a szeretetet ünnepeljük a téli napfordulókor, közben hihetetlen mértékben károsítjuk az élővilágot. Amikor veszel egy vágott fenyőt vagy egy gyökeres példányt, nem fogod fel, hogy ökológiai katasztrófát készítünk elő az elképesztően megnövekedett igényeinkkel, a pazarlásunkkal. Lesz egy cikkem a vásárlási őrületről a következő címmel: Mikulás fogyasztói puttonya. A mai írásom célja a figyelmeztetés, hogy nem tudatosodik bennünk, tévúton száguldunk a vesztünkbe. Elképesztő színjáték volt a "szeretet ünnepe" a gyerekkoromban. Az erőltetett jópofizás, a krízisek elfojtása, az őszinte párbeszéd, a valódi gyöngédség hiánya, és mindezek elfedése a túlvállalt költekezéssel, az ünnepi pompával és bőséges étkezéssel, visszás érzéseket keltett bennem. A feldíszített lucfenyő mellé bújtam el és onnan néztem a színjátékot. És sajnáltam a fát, ami napok alatt kiszáradt a panellakásban és hullajtani kezdte a tűleveleit. Azok a "boldog" gyermekkori emlékek, a lucfenyő illata bepöccinti a szagmemóriámat és megelevenedik az elmémben a múlt. Keserű mézeskalács morzsákként porlanak szét a szépnek vélt pillanatok.
Szerintem gonosz hazugság őszinte beszélgetés, szembenézés helyett ünnepi bóvlival rejtegetni a problémákat és azt hinni, hogy ez aztán a tuti megoldás. Elhiszem, hogy vannak boldog családok, de a többség boldogtalan. Ha csak az alkoholbetegek számára gondolok és a családon belüli erőszak döbbenetes eseteire, a karácsony a hazugságok ünnepe. Ismerve a roncs-társadalmunkat mérgező hiedelmeinket, a kivagyiság és az irigység is odaállhat a hazugság mellé. A feltámadó isten születését mint kedves mesét már nem is említem, mert egyértelműen egy "ártalmatlan hazugság".
Huh, de keserűnek tűnhetek az írásom alapján, holott keserűség pont nincs bennem jelen sorok írásakor. Higgadtan és józanul feltártam az önámításainkat, amik engem is éveken át bűvkörükben tartottak. Nem fogok idén sem fenyőt állítani. Nem agyalok ajándékokon. Egy-két apróság fog csak az ünnepi időszakra utalni. Például a videóban 2 perc 25 másodpercnél látható dísz, amit elkészítek az ünnepre. A téli napfordulót pogányként magam is fontosnak tartom, valóban jeles nap az éves ciklusban. Bár a tavaszi nap-éj egyenlőség fontosabb, mert onnan számolom az új gombaszezont, hiszen akörül jelenik meg dél-keleten a cseh kucsmagomba. 
Kezd túl hosszúra nyúlni a bejegyzés. A lényeg röviden, inkább ülj össze a szeretteiddel és készítsetek közösen alternatív karácsonyfát. Beszéljetek egymással.
Csak hogy egy intő példát mondjak az elkésett párbeszédre, pocsék (nem megfelelő jelző) élmény a már haldokló családtagoddal tisztázni azon dolgaitokat, amiket évekkel korábban kellett volna.
A szeretet egy üres szó. Az odafigyelésed, a megértésed, az elfogadásod, az ölelésed teszi ünneppé az életet. Ne várj a jeles napokra. Az élet fenemód gyorsan rohan, és kipereg kezed közül a pillanat és marad a felismerés, kincseket pazaroltam el.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése