A klímamodellekben benne van, hogy a tél lesz a legcsapadékosabb évszakunk, miközben a tartós hótakaró és hetekig tartó fagy gyakorlatilag kiveszik belőle. 2023.12.13. napján vonuló ciklon felhőzete kiadós és tartós esőt zúdít ránk. Lenyűgözve figyeltem napközben az esőt. "Hát még mindig esik?" Kérdeztem többször hökkenten, aztán ránéztem a csapadékradarra. Bizony elképesztő égi áldás jött ránk és a cikk írása idején is esik. Én itt szinte tapsikolok örömömben, mert az előző éjszaka eleredt esőnek köszönhetően elalvás előtt arra gondoltam, hogy a kucsmagombák szkleróciumai átáznak, ami jó nekik, mire hajnali álmomban fattyú kucsmagombákat fotóztam. A mai esővel három év után végre telítődik a talaj. A táj olyan mint egy hatalmas tál, ami színültig telik az éltető vízzel. Nagyon fontos, hogy a vizet megtartsuk!
Amit most belvizes "értéktelen" szántónak látsz, azok a részek igazából természetes víztározók! A csatornákkal levezetni róluk a vizet, hogy aztán az aszályban kisüljön a vetés, totális esztelenség. A nyitóképet 2022. július 17-én készítettem a gyulai duzzasztónál, a második 2023. január 26-án Pósteleken. 2021 nyara már kiérdemelte tőlem a pokoli jelzőt és jött 2022 forró évszaka is, ami tovább szikkasztotta a tájat. 2023 égi áldás tekintetében kiemelkedően jó, de nem képes ellensúlyozni az elbaszott tájhasználat, vízzel kapcsolatos régi beidegződések, röviden az ijesztő mértékű kiszáradást emberi műveletek hatására! Végre itt az éltető víz és le fogják vezetni, elpocsékoljuk és majd nyáron ismét megy a sivalkodás, hogy tönkremegy a vetés, és lábon száradnak ki a fák, mert elképesztően hatékonyan elbasztuk a táj természetes vízkörzését. Ki vállalja a felelősséget a károkért, hogy a megye élhetetlenné válik.
A buszból a kukoricával bevetett egykori öntés területet 2021. július 11-én fotóztam le. 2022-ben a második pokoli nyár során Békés megyében a kukorica tönkrement, elpusztult. Találtam egy összefoglalót a "főbb növénykultúrák terméseredményeiről". Pont ugyanúgy járunk mint a "Termékeny félhold" egykori népei. A letelepedés és áttérés a mezőgazdaságra, a tartós tájhasználat és a természet visszaszorítása, a mesterségesen felduzzasztott népesség földi időskálán nézve egy öngyilkos taktika. Látszólag nagyon tuti, de végső soron halálos, de a halálunk előtt a civilizáció összeomlása során még elképesztő brutalitást és nyomorúságot szabadítunk magunkra. Hogy a fenébe lehet a fajunk tudományos neve "bölcs ember"?! Teljesen ugyanúgy viselkedünk mint egy ösztönlény, aki képtelen visszafogni saját magát, még jól felfogott érdekében sem képes a józan tervezésre és cselekvésre.
A hegyi patakot 2016. augusztus 28-án fotóztam le a Bihar-hegységben. A hegyvidéken van a forrása és a vízgyűjtője a Fekete-Körösnek. Ha jól tudom már két nagy víztározó van a folyón, amik kisebb vízerőműveket üzemeltetnek. Mi más értelme lenne egy hatalmas víztározónak a hegyek közt? Itt még nagy a víz esése, tehát hatékonyabban tudja megforgatni az erőmű turbináit. Biztos nem az öntözés miatt létesültek. Ironikus, hogy az energiaigényünk érdekében még az éltető vizet is munkára fogjuk. Miért nem csökkentjük inkább az energia felhasználásunkat? Olyan súlyos károkat okoztunk a természetnek, hogy a saját fennmaradásunk vált kérdésessé! A saját érdekünkben kellene sürgősen visszafognunk magunkat globálisan és lokálisan is. Az éltető víz végre itt van a tájban, egyéni érdekek alapján semmiképpen sem szabadna levezetni, hanem hagyni összefolyni a táj természetesen kialakult mélyebb részein. Ne legyünk önmagunk ellenségei! Több teret a víznek és több teret a természetnek, hogy ne omoljon össze a civilizációnk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése