Visszatekintő 2023-ra

Január 2-án készítettem el az év első fotóját az öreg kompakttal a Békési úti zsilipnél. Két dolognak kell feltűnnie a képen neked, hogy nincs hó, és nincs megfagyva a pocsolya. A tél enyhe volt. Nem találok egyetlen deres, zúzmarás fotót sem a képmappában az év első negyedévéből. Olyan enyheség volt, hogy március 4-én virágoztak a védett ligeti csillagvirágok Doboz-Szanazugban és az első odvas keltikék is óvatosan az avar között rejtőzködve még, de már virágot bontottak. A téli csapadék tekintetében felemásra sikerült, január csapadékos volt, február viszont száraz és március is csak félhavi csapadékot adott. 2022 decembere esős volt, ennek köszönhetően volt víz a talajban, nem futottunk teljesen reménytelenül a kucsmagomba szezonnak. Márciusban ismét 12-én mentem terepre, és megtaláltam az első cseh kucsmagombákat. Viszont ezután a városban folytattam tovább az év dokumentálást. Kora tavasszal elég volt számomra két terepjárás, hogy egyértelmű legyen számomra, az előző két forró és száraz nyár (2022 és 2021) túlságosan kiszárította a tájat és ez rányomja hatását a 2023-as szezonra.
Az előrelátásom helyes volt, amit augusztus bizonyított. Előreszaladtam, holott április következik.

Április 15-re a kis esőknek köszönhetően a városban teremni kezdett a sötét kucsmagomba. 2017 óta ismert lakcímén fotóztam az egyik termőtestét. Máshol egy díszágyás mulcs takaróján a fakéreg kucsmagomba is megjelent, és Szabadkígyóson láthattam a fattyú és pusztai kucsmagombákat is. 2023 kucsmagomba szempontból szerencsésen alakult, hiszen öt faj termőtesteiről tudtam fotókat készíteni. Aztán a szerencsém ki is fújt. Hiába esett az eső májusban és nyárra sem záródtak el az égi csapok, a tájléptékű kiszáradást képtelen volt enyhíteni az eső. Dunántúlon és az Északi-középhegységben augusztusra epikus méretű termőhullám alakult ki, míg én hitetlenkedve néztem a tuti városi lakcímet, ahol hasonló nedvességviszonyok mellett 2020 nyarán fantasztikus fotósorozatot lőttem a kedvenceimről. Idén augusztusban néhány gomba termett szórványos termőtestekkel és porszáraz volt az avar!

A csalóka tinórut augusztus 18-án fotóztam ugyanazon a lakcímen, ahol 2020. július 30-án gyönyörködtem az itt lakókban. (Egyedül az őzlábgalócát fotóztam máshol.) Nagyon tanulságos volt megtapasztalnom a valóságban az előrelátásomat. Nem hazudtam magamnak, hogy minden rendben van, hiszen sok eső esett, pontosan tudtam, hogy a pokoli nyarak kizsigerelték az élőhelyeket. A gombák romjaikból tápászkodtak fel, hogy engedelmeskedjenek a fajfenntartás parancsának. Soha ilyen kevés gombafotót nem készítettem mint idén. Több tucat 2023-as képmappában cirka 100 gombatémájú kép van! Ez elképesztően kevés. Persze tény, elmehettem volna például a Mátrába fotózni augusztusban, de sem pénzem, sem motivációm nem volt az utazásra. Hiszen égetni a benzint az öncélú örömszerzés miatt, amikor nyakig vagyok a klímaváltozás generálta negatív változásban, saját magamnak adott gyomorrúgás lett volna. Inkább kihagytam az öngyötrést és maradtam a valóság talaján, a háztájiban.

Október eleje meghozta az első fagyos leheletű hajnalokat, hogy aztán október 19-én meleg széllel trópusi hőség érkezzen. Nem hittem el, hogy kedd hajnalban még mínusz 1 Celsius fok volt, addig szombat hajnalban +19! A képet huszadikán készítettem, amikor már dőlt befelé a meleg a széllel és igencsak izzadtam őszi öltözetemben. A képen a névjegykártyájának megmutatása céljából fotóztam kézben a rózsástövű fenyőtinórut, ami meglepetésemre termett városi lakcímén. A háttérben az október közepe óta termő gyapjas tintagomba termőtestei voltak. Az átmeneti hideg betörés nem ártott a gombáknak, a meleg talaj picit sem hűlt át. Sajnos október kevés esőt adott és a meleg szél is ártott a gombáknak. A termőhullám akadozott és maradék reményemet a novemberbe vetettem, miközben tisztában voltam vele, hogy egy újabb és erősebb hideg betörés véget vethet gombás álmaimnak.

November 13-án és 19-én végre volt értelme terepre mennem! Megdöbbentően későn, az év 46. hete hozta meg az igazi gombász élményt. Amikor besétáltam a karcsú és nagy őzlábgombák közé, egyszerűen mesebeli élményben volt részem. Nagyon gyorsan megtelt a kis kosaram és számomra ennyi termőtest untig elég is volt. Gyönyörű, friss, teljesen ép gombákat gyűjtöttem, amiket nem sokkal később külön élmény volt elkészíteni.
2000 előtt jelentősen több gomba termett és a piacokon sokan foglalkoztak gombaárusítással. Emlékszem, amikor kezdő gombász voltam, én is a csabai piacon láttam először vadon termett csiperkéket.
Az első önállóan meghatározott gombám a gyapjas tintagomba volt. Ezért is fotózom szívesen a termőtesteit.

Idén a november 16. fotóm a kedvencem a gyapjasról. Semmi mással sem téveszthető össze, és amíg fehérek hosszú lemezei, addig ehető. Igazán csodás gomba. Áprilistól terem, de 2023-ban tavasszal nem találkoztam vele. Őszig kellett várnom rá.
Az év 47. hete csodásan alakult, de már az előrejelzésben megjelent a közelgő hideg betörés, a tél fagyos lehelete. November végére a fagy véget vetett a megkésett termőhullámnak, pedig több faj még seregesen tolta volna ki a termőtesteit. Mikulás napjára a hegyvidékeken kifehéredett a táj. A webkamerák felvételeiből téli képeket mentettem le magamnak. Sokan már fehér karácsonyban reménykedtek, de reálisabb esély volt jelentős visszamelegedésre és pont így történik.
December 19-én jártam még egyszer terepen és a téli hármasból téli fülőkét és júdásfülgombát találtam. Ez volt számomra a szezonzáró gombászat.

A bejegyzést záró fotót november 22-én készítettem a csabai piacon. Öt vadon termő gomba volt és termesztett csiperke és laskagomba a zöldségárusnál, aki egyben szakellenőri végzettséggel is rendelkezik. Ez a látvány a régi "szép" időket idézte elém, amikor a föld húsát a gombaismerettel nem rendelkező városi ember a piacon szerezhette be.
Régi emlékek; gyerekkorom óta érdekelnek a gombák, rengeteg tapasztalat, és mégsem tudom, hogy mit hoz a 2024-es szezon. Reménykedésre ad okot, hogy a valóban bőséges késő őszi esőknek köszönhetően feltöltődött a talaj, végre enyhült a két pokoli nyár negatív hatása. De ha a tél és tavasz száraz lesz, jelentősen romlanak a tavaszi esélyeink.
Hiába a technológiai fejlettségünk, a klíma és az ökoszisztéma együtt mozgása nagyobb hatással van ránk mint véljük.