A múlt pillanataival illusztrálva a jelent

Tíz éven át egész évben jártam a háztájit, nagyon sok jó fotóm gyűlt össze. Pontosan tudom, hogy adott időszakban, időjárási helyzetben milyen látvány fogadna odakint. Mára ónos esőt jelzett az OMSZ, így eleve nem is mentem volna terepre. Plusz tegnap három órán át futkostam a pillanatok után a belvárosban és a nulla Celsius fok a nyirkos levegővel társulva átjárt a meleg öltözékem ellenére. Pihentetem a sajgó ízületeimet, amik jelzik, hogy több ezer kilométert tettem meg gyalog és több ezerszer guggoltam le a gombákhoz. 2023. december tizedikét a házban töltöttem el a szellemi projektjeimen dolgozva. Ez az esti bejegyzés egy kis snack, rágcsa a gombászlét örömeiből.

A nyitóképen a hideg évszak gombasztárja szerepel, a téli fülőke, a másodikon viszont az új szezont köszöntő kedvencünk, az osztrák csészegomba. Ha kimentem volna terepre, akkor az egyik biztos lakcímére látogattam volna el, oda ahol 2020 decemberében is megörökítettem. Sokáig márciustól reméltem a felbukkanását, de az enyhe telek hatására meglepően korán növeszteni kezdi a termőtesteit. Akkor mikor ér véget a gombaszezon? Honnan számolhatjuk az új szezont, ha már ragaszkodunk a szilveszter, lezárás és új év köszöntés hagyományához. Az előző szezon zárógombájának a fagyálló csigagombát tekinthetjük. Bár a gombaszezon folyamatos, mivel a téli fülőke és néhány egész évben termő faj garantálja a folyamatosságát, ilyen egy hazánkban ritka és védett faj, ami a tavaszi csigagomba, ami a mediterrán országokban a szezonköszöntő gomba. Jó, jó, ragaszkodsz a záráshoz, akkor azt mondom neked, amikor az őszi termőhullám termőtestei mind elfagynak és a terepen a gombamúmiák maradnak, akkor van vége az óév gombaszezonjának.

Itt van például a bimbós pöfeteg múmiája. A pöfeteg zárt termőteste rendkívül hosszú spóraszórást tesz lehetővé. Ebben is voltak érett spórák, amik nyomás hatására pöfögtek kifelé. Természetesen ilyen állapotában már fogyaszthatatlan! Amikor fehér volt külseje és belseje is, akkor lett volna érdemes felszedni. A kemény fagyok után minden nyári, őszi gomba termőtestét tekintsd múmiának! Csak néhány gomba termőteste viseli el a fagyot, de azok sem végtelenségig: téli fülőke, kései laskagomba, júdásfülgomba. Még a téli fülőke termőtestei is elnyílnak, vagyis elöregszenek és bomlásnak indulnak. A romlásnak indult gombát semmiképpen se szedd le, hiába volt ehető frissen! A fagyott gomba kiengedve rendkívül vizes, és puha. A friss gomba ruganyos és mentes a bomlás jeleitől, amilyen a rossz szag, foltok a lemezeken, szokatlan szín.

Ez itt avar alatt rejtező bébi kései laskagomba volt, kicsinysége miatt maradt a helyén. Az öreg laskagomba kalapjai mint a legyező és szélük fodros, színűk barnás. A pont jó kései laskagomba egy 2014-es decemberi bejegyzésemben szerepel és szintén Pósteleken örökítettem meg. Szerencsére a laskagomba gyakori ehető gombánk. A városi fákban is simán megtelepszik. Ezért a gombászok kitartóan keresik. De fontos tudni, hogy ha tartós fagyos időszak van, akkor leáll és tavasszal idő mire ismét teremni tud. Előfordul, hogy utolsó termőhullámát akkor indítja el, amikor már megjelenik a melegkedvelő rokona, a nyári laskagomba májusban és egy azon élőhelyen, akár fatörzsön, mindkettőt megtalálod. Volt ilyenhez szerencsém, néztem is, hogy a hideg és meleg időszak emblematikus rokon gombái egyszerre láthatók.

Ha ma terepre mentünk volna, pont ugyanilyen fotót készíthettem volna. Ez a kép 2018. decemberéből emlék, és Mikulás napi főzőcskét tartottunk. Előtte elmentünk megnézni néhány lakcímet téli fülőke, kései laskagomba és júdásfülgomba reményében. Mivel nincs zsákmányfotóm, semmi érdemlegeset sem találtunk, de a főzőcske remekül sikerült, mert biztos, ami biztos alapon hoztam magammal piacon vásárolt termesztett kétspórás csiperkét, amit meggrilleztem és batátát, padlizsánt is. A főzőcskék nagyszerűek voltak. Sajnos a közösségi életet kivégezte a Covid-19, ami nem tűnt el, idén is fertőz a többi légúti fertőzéssel együtt.
2020-ban sokszor voltam terepen, sok magányos óra a fák között, és sok remek fotó, amik közül négyet raktam bele a mai bejegyzésbe.

Ez viszont már idei fotó, pont tegnap készítettem. Fáradhatatlanul végigviszem 2023 egyik projektjét, a "Városi kulisszákat". Sötétben és világosban is gyűjtöm a pillanatokat. Egészen pazar a gyűjteményem. Elégedett vagyok. Közben a zöld projektem sincs hanyagolva, de már a 2024-es szezonra készülök. 2023 egy őrült hullámvasút volt, elképesztő termőhullámmal a Dunántúlon és az Északi-középhegységben augusztusban, és egy megkésett, de szintén óriási hullámmal Kétkörösközben novemberben, aminek egy kis részét sikerült elcsípnem.
Mostanra elcsendesült a vidék. Közeledik az ünnep. Érződik a hatása. De én pogányként ugyanúgy a természetet imádom és annak ritmusát követem. A karácsonyi ünnepkör kellékeiben pusztán csak gyönyörködöm és örülök, ha őszinte örömöt látok. Azért valamikor terepre megyek, mert a természeti fotókat mélyebbnek érzem mint a városiakat.